Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha az egyetemi ÉS a profi amerikaifutball-liga Hírességek Csarnokába is beválasztott irányítóklasszis pályafutását számokban szeretnénk kifejezni, akkor is meg tudnánk tölteni egy cikket csak felsorolásszerűen a kiugró eredményeivel, és még így sem tudnánk kellőképpen leírni, mekkora formátumú játékosa volt ő az NFL-nek.
Tényleg a teljesség igénye nélkül „néhány” elismerése/eredménye:
- 5-ször volt az NFL-alapszakasz legértékesebb játékosa (MVP) – rekord
- 7-szer került az év első (rekord), 3-szor a második számú álomcsapatába – 10 All-Pro-idénye is rekord
- 14-szer választották be a Pro Bowlba – 2. (1. Tom Brady 15)
- 3-szor vezette a ligát passzolt yardokban – (1. Drew Brees 7), 2013-as 5477 yardja máig rekord
- 14-szer érte el a 4000 passzolt yardot egy idényben (1. Tom Bradyvel közösen)
- 4-szer vezette a ligát passzolt touchdownokban – 2. (1. Tom Brady 5), 2013-as 55 TD-je máig rekord
- 3-szor vezette a ligát passzmutatóban (1. Len Dawson, Steve Young 6)
- 2-szer volt a liga legpontosabban passzoló irányítója (1. Sammy Baugh, Len Dawson 8)
- volt az Év visszatérője és az Év embere is
- két Super Bowlt nyert, ő volt az első, aki két csapattal is bajnok lett, és az egyetlen, aki két csapattal is bejutott két fináléba
És utóbbiak száma akár jóval magasabb is lehetett volna, ha nem olyan riválisok keresztezik a pályafutását, mint a hétszeres bajnok Tom Brady, vagy éppen a kétszeres Super Bowl-győztes Ben Roethlisberger, esetleg az ugyancsak legendás Philip Rivers. Előbbivel közös rivalizálása lesz még egy későbbi pontja cikkünknek, a Patriots és a Buccaneers kiválóságának Manninghez intézett búcsúbeszéde azonban előre kívánkozik.
Mindig, mindenhol ő volt a legjobb, mégsem törte meg soha a nyomás, és mindezt hallatlan eleganciával tette
„Gratulálok Peyton a hihetetlen pályafutásodhoz. Örökre megváltoztattad a játékot, és mindenkit jobbá tettél magad körül. Megtiszteltetés volt” – írta közösségi felületein Brady, miután Manning bejelentette a búcsúját.
Nem sokkal az után, hogy a Broncos a Pantherst legyőzte a Super Bowlon, így az irányító bajnokként vonulhatott vissza.
Ami most történt, hogy Super Bowl győztes lett az utolsó meccsén, tökéletes lezárása a karriernek. Ugyanakkor, amit elért megannyi éven keresztül, és ami igazán csodálatra méltóvá teszi, az az a nyomás, ami az egész élete során rá nehezedett. Ő volt legmagasabbra értékelt középiskolai játékos, akit az egyetemek meg akartak szerezni. Ő volt a legjobb játékos az egyetemen. Ő lett a draft 1/1-es kiválasztottja. Ki az, aki képes volt arra, hogy minden egyes évben, folyamatosan megfeleljen a felé támasztott elképesztő elvárásoknak úgy, mint Peyton? Tette mindezt hallatlan eleganciával és csodálatra méltó módon. Új mércét állított fel minden irányító számára
– áradozott Tom Brady a TheMMQB.com-on pályatársáról és riválisáról, hozzátéve, hogy mappákat tölt meg az rengeteg fájl, amelyet Manning játékának vizsgálatával töltött, és hogy évekbe telne számára, hogy mindet újra meg tudja nézni.
Aki nem volt elég szerencsés, hogy láthassa Manninget játszani, az már csak ezekből a gondolatokból is el tudja talán képzelni, mekkora formátumú klasszis lehetett, ha minden idők legsikeresebb NFL-játékosa így áradozik róla.
Az irányító dinasztia legfényesebb ékköve lett
Édesapja, Archie Manning az Ole Miss egyetem kiválóságaként (és ugyancsak NCAA-beli „halhatatlanként”) az 1971-es játékosbörze második választásával lett a New Orleans Saints következő évtizedét meghatározó irányítója. A bajnoki cím ugyan nem jött össze számára, a gárda történelemkönyvébe és a Saints Hírességek Csarnokába így is beírta magát. Három fia is az amerikaifutball felé orientálódott, közülük a legidősebb Cooper jelentette a kivételt, ugyanis ő elkapóként remekelt, mielőtt az egyetem elkezdése előtt közölték vele, hogy gerincszűkülete miatt abba kell hagynia a játékot.
Peyton, és legkisebb öccsük, Eli viszont irányítóként masírozott egyre magasabban a rangsorokban, és mindketten 1/1-es kiválasztottak lettek. A Manning dinasztia két egyetemi „halhatatlant” számlál, valamint egy profit, három év játékosa címet az SEC-konferenciában, négy Super Bowl-győzelmet (és összesen hat finálét), három Super Bowlbeli MVP-címet és 20 Pro Bowl-szereplést, hogy csak néhányat említsünk. Archie unokája, Cooper fia, Arch pedig a jövő évi draft egyik fő 1/1-es várományosának számít.
Az 1976. március 24-én a louisianai New Orleansban született Peyton Williams Manning számára jól látszik, hogy eleve elrendeltetett, merrefelé viszi majd az élet. Számos nehéz sorsú gyerek sportligába berobbanásáról lehetett már hallani, olvasni, akár filmeket látni. No, nem közéjük tartozik a 196 centiméterre megnövő, 104 kilós versenysúllyal szereplő irányító, akinek profi sportoló édesapja révén sohasem voltak anyagi problémái, így nem a játék jelentette az egyetlen kitörési lehetőséget.
A fiatal Manning ugyanakkor már nagyon korán megkaphatta a legjobb képzéseket, egy helyi magániskolában, az Isidore Newman Schoolban tündökölt, 7207 yardot és 92 TD-t passzolt, emellett 13-at még futott is, miközben a Greeniest mindhárom évében rájátszásba vezette, 1993-ban egyéni díjak sorát bezsebelve. Még itt a 18-as mezszámra váltott bátyja tiszteletére, előtte ugyanis a korán visszavonulni kénytelen Cooperé volt ez a dressz – majd Peyton után Eli is viselte ezt a Newmanen, mielőtt a számot vissza nem vonultatták. Peyton az egyik leginkább vágyott gimnazista volt az egyetemek körében, miközben kosárlabdában és baseballban is jeleskedett.
Mintegy 60 egyetem fente rá a fogát – a Tennessee örülhetett
Aláírásáért olyan kiváló (amerikai futball-)egyetemek versenyeztek, mint a Florida, a Florida State, az LSU, a Michigan, a Tennessee, a Texas, a Texas A&M vagy éppen édesapja iskolája, az Ole Miss. A mintegy hatvan jelentkezőből végül nyolc nappal az aláírási nap előtt Peyton úgy döntött, hogy a Tennessee lesz a befutó, és nem követi apja (illetve bátyja) útját az Ole Misshez (megtette ezt viszont később Eli).
A Volunteerst összesen 45 mérkőzésen vezette kezdő irányítóként, ebből 39-et nyert meg a csapat, amivel a rendkívül erős Délkeleti Konferencia (SEC) rekordere lett. A Tennessee-nél töltött négy éve során 11 201 yardot és 89 TD-t passzolt, amivel az intézmény örökranglistájának a csúcstartója lett.
Az 1995-ös és az 1996-os évben az összes egyetem játékosaiból összeállított harmadik számú álomcsapatba, 1997-ben az elsőbe került be, 1998-ban pedig a konferencia legjobb férfi sportolója lett sportágtól függetlenül. Már az 1997-es drafton is minden bizonnyal az első kiválasztott lett volna (ráadásul már meg is szerezte beszédkommunikációjából szerzett bölcsészdiplomáját), ám visszament végzős évére, ahol újra egyéni elismerések sorát zsebelte be, igaz, a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-díjat végül nem kapta meg, mert itt megelőzte Charles Woodson.
Ezzel együtt is az NCAA legnagyobb sztárjaként várta a játékosbörzét, a Tennessee pedig 2005-ben visszavonultatta itt viselt 16-os dresszét.
58 éves átkot tört meg, majd azóta is megdönthetetlen negatív rekordot állított fel az NFL-ben
Az 1998-as drafton az Indianapolis Colts várhatta elsőként a játékosok kiválasztását, és nem meglepő módon Peyton Manningre esett a választás – igaz, nem sokkal az esemény előtt vad találgatások indultak, hogy ő vagy posztriválisa, Ryan Leaf lesz-e az 1/1-es. Előbbinél a karerő és a mozgékonyság hiányosságait hangsúlyozták a kétkedők. Az azóta eltelt időszak egyértelműen a Csikók döntésének helyességét igazolta, mivel a San Diego Chargers 1/2-ese végül minden idők egyik legnagyobb buktájaként vonult be a draft történelemkönyveibe.
Manning előtt csupán egyszer, még 1940-ben húztak a Tennessee-ről elsőként egyetemistát, akkor a futó George Cafegót, és a mai napig cikkünk főszereplője az utolsó Volunteers-játékos, aki 1/1-es lett.
Jim Mora vezetőedző alatt 3739 yarddal és 26 TD-passzal hozta le az első évét, számos újoncrekordot (annyit azért tegyünk hozzá, hogy akkoriban azért nem az volt az elvárás, hogy egy játékos első naptól kezdő legyen, akadtak, akiket akár több évig is fejlesztettek, mielőtt a pályára küldtek volna) felállítva, köztük egy mai napig megdönthetetlen negatív csúccsal: 28 passzát kaparintották meg a védők, ez a mennyiségű interception pedig nem segítette az egyébként is pocsék védelemmel (átlagosan 27 engedett pont) bíró gárdát, amely csak 3–13-as mérleget hozott össze.
Az elitté válás és a rájátszásbeli bukások
Az első év egyértelműen a határok feszegetéséről szólt, ahol a hibák még belefértek a fejlődés közben, a második pedig ezek visszaszorításáról. Ez pedig látványos javulást hozott. A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!