Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nincs nagy torna neves búcsúzók nélkül. Néhány napja a Real Madrid klasszisa, a 34 esztendős Toni Kroos jelentette be, hogy a nyári Európa-bajnokság jelenti pályafutásának végső állomását – a tornát követően többé nem lép pályára profi szinten.
Alábbi összeállításunkban – objektív és szubjektív szempontokat vegyítve – összeszedtük azokat a futballistákat, akik ugyan Krooshoz hasonlóan nem feltétlenül akasztják szögre a stoplist abban a pillanatban, ahogyan véget ér az Eb, ám minden jel szerint és életkorukból adódóan az utolsó kontinensbajnokságukon szerepelnek majd Németországban.
Az álomcsapat összeállításakor három kritériumot határoztunk meg a tagokkal szemben:
- az Európa-bajnokság kezdetéig be kell tölteniük a 34. életévüket,
- minimum 50-szer kellett szerepeljenek hazájuk válogatottjában,
- korábban önmaguk vagy hazájuk sajtója említette, hogy jó eséllyel utolsó Európa-bajnokságuk lesz a 2024-es.
KAPUSPOSZT
Manuel Neuer (Németország)
„A sérülésem után nem sokan tértek volna vissza ilyen szintre!” – jelentette ki tavasszal Manuel Neuer, a német válogatott és a Bayern München egyese, miután a 2022-es vb-t követő síbalesetéből és súlyos lábtöréséből felépülve stabilizálta helyét mindkét együttesben. A 38 esztendős kapus a nyolcadik nagy tornájára készülhet, nyolcadszor is kezdőként a Nationalelf színeiben. Várhatóan a hazai pályán rendezett Eb-n lesz meg a 120. válogatottsága, amivel még tovább javítja saját rekordját, mint a német nemzeti tizenegyben legtöbbször pályára lépett kapus. A válogatottban 2009-ben debütált, s az elmúlt időszakban tett kijelentései szerint komolyan fontolgatja, hogy akár a 2026-os világbajnokságig is elnyújtja nemzetközi pályafutását. Eb-ből azonban minden valószínűség szerint ez az utolsó, ahol még bizonyíthat.
VÉDŐK
Kyle Walker (Anglia)
Pályafutása korai szakaszában sokszor és sokan titulálták agyatlan futógépnek, aki pusztán a sebességéből él, és ha az megkopik, aligha lesz maradása a futballvilág legmagasabb polcainak egyikén. Ehhez képest a 34. életévében is a Manchester City védelmének egyik legbiztosabb pontja. Hiába no, Josep Guardiola kezei alatt mindenkire ragad valami extra futballintelligencia. Azzal ugyan továbbra sem vádolhatja senki, hogy a legelegánsabb szélsők egyike, ám pokolian hatékony, ráadásul már nemcsak a vonal mentén, hanem a pálya centruma felé mozogva is feltalálja magát. Ha máshol nem is, a Cityben és az angol válogatottban is bizonyította már, háromvédős rendszerben jobb oldali harmadik tagként ugyanolyan nyugodtan bevethető, mintha csak szárnyvédőként kellene futballoznia. Talán az sem véletlen, hogy múlt nyáron a Bayern München is örömmel soraiba csábította volna.
Klubszinten minden jelentősebb trófeát begyűjtött már, az angol bajnokságot pedig hatszor hódította el. A válogatottban 2011-ben debütált, összesen 82 fellépésnél jár, a felkészülés utóbbi szakaszában pedig a City után a nemzeti csapat kapitányi karszalagját is megkapta.
Pepe (Portugália)
Sok szempontból hasonló természet, mint Walker: egy sötét sikátorban aligha találkoznánk vele szívesen, ám egy hétvégi focinál kevés embert tudnánk nagyobb örömmel a csapatunk védelmének tengelyében. Nemhogy a hétvégi ligában, a portugál élvonalban és a Bajnokok Ligájában is helye van még ma is, noha már 41 esztendős. 2017-ben hagyta el a pályafutása csúcsát jelentő Real Madridot, és a többség azt gondolta, a Besiktasnál tett kanyar már a hattyúdal számára. Nem így lett: Törökországban ugyan másfél szezon után megköszönték a munkáját, korábbi csapatánál, a Portónál tárt karokkal fogadták. Igazi vezér – védelmi hadvezér –, aki nélkül még most is nagyon-nagyon nehéz elképzelni a portugál válogatott összeállítását.
A nemzeti csapatban lassan 17(!) éve debütált, 136 találkozón szerepelt eddig, többek közt alapembere volt a 2016-ban Eb-t nyert gárdának is. Ősszel hosszabb kihagyása volt, ám így, hogy ismét egészséges, Cristiano Ronaldóval osztozik a csapatkapitányi karszalagon is.
Daley Blind (Hollandia)
Különleges életút az övé, hiszen pályafutása első percétől küzdenie kellett ugyancsak sikeres édesapja, Danny Blind árnyékával. Volt ő is minden: középső középpályás, szélső, szélső hátvéd, majd középhátvéd. Legnagyobb sikereit Amszterdamban érte el: hétszeres holland bajnok az Ajaxszal. 2017-ben a Manchester Uniteddel épp a hollandok ellen nyerte meg pályafutása eddigi – és valószínűleg egyetlen – nemzetközi trófeáját, az Európa-ligát. Angliából hazatérve kulcsembere volt az Ajax BL-elődöntős menetelésének, ám a sikert nem élvezhette sokáig. 2019-ben egy szívizomgyulladás miatt kis híján vissza kellett vonulnia, ám ebből is visszaküzdötte magát. Beépített szívritmusszabályzóval folytatta profi pályafutását. Megjárta a Bayern Münchent is, jelenleg pedig a spanyol bajnokság meglepetéscsapatát, a Gironát erősíti, 38 meccsből 34-en lépett pályára a 2023–2024-es La Liga-szezonban.
A válogatottban 106 találkozón kapott lehetőséget, három gólja mellett 15 gólpassza van, miközben egyszer sem állították ki.
KÖZÉPPÁLYÁSOK
Jesus Navas (Spanyolország)
Nem sokon múlt, hogy a 38 esztendős szélső is az Eb-n búcsúzzon a profizmustól, akárcsak Kroos, ám végül klubcsapata, a Sevilla különleges, 2024 decemberéig szóló megállapodást kötött vele, meghosszabbítva a nyáron lejáró kontraktusát. Navas igazi posztját nehéz megmondani, fénykorában a Sevillában, majd a Manchester Cityben is szélső támadóként szerepeltették, a spanyol válogatottban is jobb- illetve bal szélsőként ismerte meg a világ. Utóbbi idényeiben hol bal oldali védőként, hol jobb oldali szárnyvédőként futballozott, szóval nyugodtan hívhatjuk őt is mindenesnek. A Sevillában a 39. életévét taposva is alapember volt, 36 tétmeccsen 2430 perc került a lábába az együttesben, mellyel egy évvel korábban – épp Budapesten – Európa-ligát nyert (ha az UEFA-kupát is számoljuk, akkor már negyedszer). A válogatottal Eb- és vb-győztes, a Cityvel angol bajnok volt. Összesen 14 nagy trófea szegélyezte eddigi útját. Klubszinten több mint 860 meccsen van túl, a válogatottban 2009-es debütálása óta 51-szer szerepelt.
Thomas Müller (Németország)
Amikor a Real Madrid elleni BL-elődöntő első meccsén megválasztották a mezőny legjobbjának, azzal viccelődött, neki már ennyi idősen nem rekordokat kéne döntögetni, hanem egy kerekesszékben ülni. Persze csak humorizált, de minden viccben van valami igaz: döbbenetes módon már 14 éve annak, hogy 2010-ben a dél-afrikai világbajnokságon bemutatkozott a nemzetközi porondon, s rögvest aranycipős, valamint a torna legjobb fiatal játékosa is lett. Azóta a válogatottal világbajnok (2014) lett, klubszinten pedig egyetlen igaz szerelmével, a Bayern Münchennel nyert meg mindent, BL-t és klub-vb-t például kétszer, német bajnokságot 12-szer.
A válogatottban 128 meccsen 45 gólnál jár, a bajoroknál 707 tétmérkőzésen 242-nél 268 gólpassz mellett. Ma már sokszor inkább karmester, mint támadó, de ez sebessége megkopása mellett is jól áll neki.
Toni Kroos (Németország)
Azon egyszerű tényből kifolyólag, hogy ténylegesen az Eb-n búcsúzik, és részben összeállításunk ihletője, a búcsúzók csapatkapitánya. Május közepén jelentette be, hogy jobb pillanatot el sem tudna képzelni a visszavonulásra, mint hogy a Real Madridtól Bajnokok Ligája-döntővel, a német válogatottól pedig egy hazai Eb-vel köszönjön el. A Hansa Rostocknál majd a Bayernnél nevelkedett középpályás Madridban lett igazi klasszis – bár már oda is világbajnokként (2014) és BL-győztesként (2013) érkezett. A La Ligában nem akadt olyan szezonja, amikor 92 százaléknál rosszabb passzpontossága lett volna az adott idényben.
Zseniális labdáihoz társuló játékintelligenciáját társai elmondása szerint csak szerénysége übereli. A Bayernben több mint 200, a Realban több mint 450 hivatalos mérkőzése volt, a német válogatottól pedig 110 fellépés felett búcsúzhat. Ezeken összesen 79 gól és 161 gólpassz a mérlege.
Luka Modric (Horvátország)
Stílszerű, hogy búcsúzói álomcsapatunkban is összeáll a Modric–Kroos-tengely, amely a Real Madrid szurkolóinak oly sok örömöt okozott az elmúlt évtizedben. Döbbenet, hogy 2012-es szerződtetésekor a horvátot a La Liga-idény tíz legérthetetlenebb igazolása közé sorolták, ezzel szemben a Real történelmi léptékben vett egyik legjobbja lett. Nem mellékesen pedig Aranylabdát is nyert 2018-ban. A horvát válogatottban 18 éve(!) debütált, de még mindig alapember. Sőt, 2022-ben például karriercsúcsot ért el azzal, hogy tizenhat válogatott fellépése is volt. A nemzeti csapatban 175 találkozón 24 gól, 29 gólpassz a mérlege, madridiként 533 hivatalos találkozón 39 gól, 86 gólpassz áll a 38 esztendős karmester neve mellett.
Dusan Tadics (Szerbia)
A 36. életévét taposva sem hiányzott egyetlen bajnokiról sem a Fenerbahcéból ebben az idényben, bizonyítandó elnyűhetetlenségét. Viszonylag későn ért el pályafutása csúcsára, hiszen már 29 esztendős volt, amikor egy közepesen sikeres angliai kitérő után megért 14 millió eurót az Ajax Amsterdamnak. A holland sztárcsapat azonban ritkán vesz játékost, ha valakiért mégis kinyitják arrafelé a pénztárcát, annak komoly oka van. Tadics pedig hamar bizonyított: három bajnoki cím és két kupagyőzelem mellett két, az esélytelenek nyugalmával megkezdett Bajnokok Ligája-menetelésben is oroszlánrészt vállalt, és nem véletlen az sem, hogy már a második amszterdami szezonjában csapatkapitány lett. Az Ajaxnál 241 tétmeccsen 105 gól és 112 gólpassz volt a mérlege. Jelentőségét jól mutatja, bár még érvényes szerződése lett volna, hogy kérésére a holland klubvezetők zokszó nélkül elengedték Törökországba.
A válogatottban 2008-ban […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!