Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Anne Frankról mindent tudunk, olvastuk a naplóját, láttuk őt dokumentumfilmen, sorozatban a bújtatóját, járhattunk Amszterdamban a múzeumban, ahol a közönség számára is megtekinthető az a hátsó traktus, ahol a kamasz lány kilencedmagával bujkált, kuporgott.
A zsidó származású német lány családja Hitler hatalomra jutása után költözött Frankfurtból Hollandiába, de a németek 1940-ban Hollandiát is megszállták. Amikor 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott németországi munkára, apjuk, Otto Frank tudta, hogy ez deportálást jelent, és hogy a családját mentse, elrejtőztek a cége hátsó épületében, ahol rajtuk kívül még öten próbáltak menedékre lelni. Ez két évig sikerült is, 1944. augusztus 4-én azonban egy névtelen feljelentés alapján a Gestapo rájuk talált, és mindannyiukat elhurcolták. Anne és Margot tífuszban halt meg néhány héttel a felszabadulás előtt Bergen-Belsenben, anyjukat Auschwitzban pusztították el. A családból egyedül Otto Frank élte túl a háborút, ő adta ki később Anne Frank naplóját.
Öröm és szenvedés
A naplóban Anne a félelmeit, a reményeit és a tapasztalatait írta meg, reagált az őt ért hatásokra, kommentálta a vele együtt bujkálók életét. Ezekből a Kassai Nemzeti Színház előadásában is elhangoznak részletek, de a történetet végig a balett-társulat adja elő, táncolja el – és az előadás után az az érzésünk támad, hogy ennél őszintébben és hitelesebben semmilyen más műfajban nem lehet mindezt visszaadni. Hiszen az öröm és a szenvedés is testi érzetekben jelenik meg, ennek leképezésében pedig a táncosok a nagymesterek.
Az előadás elején látjuk az iskolás Anne és Margot életét, ahogy iskolai egyenruhában kergetőznek a társaikkal, fiúkkal, lányokkal, és már itt is erős a fizikai kontaktus: elesnek, elkapják egymást, lehemperednek. A féktelen életörömnek egyenruhások vetnek véget, amikor különböző göncöket dobálnak eléjük, amiket fel kell venniük – csak amikor már felöltöztek, vesszük észre a mellkasukra varrt sárga csillagot. A következő lépés az, amikor kezdik elhurcolni az embereket, Frankék egy másik családdal együtt ekkor rejtőznek el.
Szűkülő tér
A rejtekhelyet a színpadon egy vasszerkezet és egy henger alakú kéményszerűség jeleníti meg, ide zsúfolódik be kilenc ember. A rendezés nagy találmánya, hogy ez a lábakon álló vasszerkezet az idő előrehaladtával összemegy: náci egyenruhás katonák érkeznek, akik időről időre kivesznek egy-egy darabot a lábakból, így a hely, ahol eleinte fölegyenesedve lehetett járni, annyira összeszűkül, hogy csak meggörnyedve lehet mozogni. Mindez jelképezi azt is, hogy a két család körül szorult a hurok, de azt is, hogy az összezártságot nehezen viselte a kilenc ember, és jelzi a
testi és lelki megtöretés folyamatát is.
Az állandó fenyegetettséget az is kézzelfoghatóvá teszi, hogy a házat, vagyis ezt a vasszerkezetet a színpad széléről folyamatosan figyelik az egyenruhás nácik, reflektorokat irányítanak rá, de […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/04/28/anne-frank-naploja-mitem-kassai-nemzeti-szinhaz/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!