Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Sokáig azt hittük, egyedül leszünk a moziteremben, de végül azért összegyűlt egy tucat ember a vetítésre. Hogy melyik filmet néztük? Nos, a horror műfajában is van az a néhány megkerülhetetlen, múlt századi franchise, amely meghatározta az ágazatot valamilyen szempontból. Ebben a listában mindenképp érdemes megemlíteni az Ómen-filmeket, amelyekből eredetileg négy készült 1976 és 1991 között. Ezt követte egy 2006-os, azóta szerencsére elfeledett remake, majd a mostani előzményfilm,
amely Az első ómen címmel debütált a hazai multiplexekben.
Sok olyan „csodával” találkoztunk az elmúlt években, hogy ismert filmsorozatokhoz jött előzmény vagy újraértelmezett változat, de legtöbbször ugyanoda lyukadunk ki, hogy: nem kellett volna. Mi is néztünk néhány ilyen alkotást tavaly, ilyen volt Az ördögűző-széria új része, ami – noha próbálkozott, hogy látványos és izgalmas alkotás legyen – olyan banánhéjakon csúszott el, amiért igazán kár volt.
Félve ültünk be tehát Az első ómenre, attól tartva, hogy ugyanilyen fiaskó részesei leszünk majd, annak ellenére, hogy az előzetes és a színészgárda sem tűnt rossznak. Hogy végül pozitív csalódás lett-e? Mondjuk: is.
Csak a hangulat kedvéért először némi háttérinfó az Ómen-filmekről, hogy el tudjuk helyezni térben és időben a koncepciót. Az eredeti film – amelynek előzményeként jelent meg a 2024-es alkotás – 1976-ban készült, majdnem 50 évvel ezelőtt. Teljesen más volt az ingerküszöb, a filmművészet és maga a horror műfaja is.
A nagyokkal együtt
Az eredeti mű a saját korában hatalmas durranás volt. Megjelenésének évében bekerült a tíz legsikeresebb film közé – 2,8 millió dolláros (mai árfolyamon nagyjából egymilliárd forint) gyártási költsége mellett mintegy 60 millió dollár (22 milliárd forint) folyt be a kasszába, amivel a marketingköltéseken túl is óriási nyereséget produkált. 1976-ban olyan filmek mellett sikerült a top 10-es listára kerülnie, mint
a Rocky, a Csillag születik vagy a King Kong.
Még az sem vett el a sikerből – vagy épp hozzáadott –, hogy a hetvenes években elég sok ismert horror érkezett, köztük például az első Halloween-film. Ezek közül a borzongató mozik közül több is megszállós, ördögűzős tematikájú volt, mint például az eredeti, 1973-as Az ördögűző, A rettegés háza vagy Stephen King nagy sikerű regényének adaptációja, a Carrie. Utóbbival egy évben jelent meg az Ómen.
Szóval az antikrisztusos sztorira épülő történet igazán érdekes közegbe érkezett, ahol a horror nem csupán másodlagos, hanem a legnagyobb közönségfilmek sorába kerülő műfajjá nőtt. Noha az 1976-os alkotás a kritikusok körében vegyes fogadtatásra talált, azóta a világ a kultklasszikusok közé emelte. Egy ilyen filmhez jó előzményt gyártani kemény kihívás, de
Ezúttal nem egy trailer miatt figyeltünk fel az érkező filmre.
A Dűne második részét néztük meg a moziban, ekkor találkoztunk az alkotás plakátjával. A kép visszanyúlt az eredeti Ómen árnyékokkal játszó, sötét hátterű vizuáljához, így azonnal felkeltette az érdeklődésünket. Abban reménykedtünk, hogy a film maga is a klasszikus horrorokat idéző látványvilágot hozza majd, de ez nem egészen így történt.
Nem született döntés
Őszintén fogalmunk sincs, hogy mi lehetett a koncepció. Ugyan megjelenik a klasszikus horrormiliő, de ez sokszor keveredik kísérleti és absztrakt elemekkel, illetve a modern közönségfilmeket idéző látványvilággal. Érdekes, hogy Arkasha Stevenson kapta a feladatot leporolni ezt a klasszikust, mivel ez volt a rendezőnő első nagy mozis alkotása. Stevenson néhány kisebb produkciót leszámítva korábban újságíróként dolgozott a Los Angeles Timesnál. A koncepció hiányának ellenére
összességében dicsérendő az operatőri munka
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!