Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha valaki azt mondja, hogy egy nyugdíjas olasz professzor kedd este képes megállítani az időt a Bródy Sándor utcában, talán kétkedve fogadjuk. Aztán beléptünk az Olasz Kultúrintézetbe, és Roberto Ruspanti olyat mutatott, amitől még a sokat látott pesti közönség is keresni kezdte a szavakat.
Két nyelv, egyetlen szívverés
A neves hungarológus a Mintha csak álom volna – Come se fosse un sogno című, a Kalligram Kiadónál megjelent kétnyelvű kötetét nem egy szokványos felolvasással, hanem egy mélyen megrendítő összművészeti esttel hozta el közénk. Nem volt moderátor, nem voltak irányított, udvarias kérdések és még udvariasabb válaszok. Egyetlen, hömpölygő, mély monológ tanúi voltunk. Ruspanti odaállt a pulpitushoz, a közönség pedig lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy a tudós professzor mögül kilép a férfi, aki nem fél kimondani:
ez az este a szerelemről szól.
A bemutató legmegrázóbb ereje az olasz és a magyar nyelv feleselésében rejlett. Amikor felhangzottak a versek olaszul, a terem megtelt azzal a lüktető, dallamos energiával, ami csak a déli nyelvek sajátja – a szerelem itáliai olvasatban nem suttogás, hanem kiáltás és zene. Majd jött a magyar fordítás, és hirtelen minden súlyosabb, földközelibb és fájdalmasabb lett. Ruspanti versei ezen a két nyelven keresztül mutatták meg az emberi létezés közös szálait: a nő iránti rajongást és egy ország – Magyarország – iránti megmagyarázhatatlan, mély vonzalmat.
Kiadta a lelkét
De ez nem csak irodalom volt. Ez egy igazi összművészeti produkció volt, ahol a szavak nem magányosan kóboroltak a teremben. A Karaván Színház művészei tettek róla, hogy a versek hús-vér valósággá váljanak: Nyári Szilvia és Nyári Oszkár Jászai Mari-díjas színművészek játéka adta meg azt a drámai mélységet, amitől […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!