Egyetlen percet sem dolgozott az elmúlt évtizedekben Nagy Csaba iparművész, az alkotás ugyanis számára mindig is örömforrás volt, sohasem tekintett rá munkaként. A Müller Péter-hasonmásnak sem utolsó 77 éves férfi csaknem fél évszázada már, 1978-ban került fel a hazai képzőművészeti térképre különböző tojások speciális megmunkálásával.
Lehet tyúk, liba vagy strucc, csak tojás legyen
Az agglomeráció déli részén, a Ráckevei-Duna bal partján járunk: dunaharaszti utunk célja az egyébként debreceni származású Nagy Csaba felkeresése. Itt él feleségével egy négylakásos társasház második emeletén, a földszinti garázsból kialakított műhelyben pedig tyúk-, liba- és strucctojásokat kelt – művészeti értelemben – életre. Ezen a néhány négyzetméteren készül mindaz, amit a nyugdíjasként is rendkívül aktív művésszel és rajta keresztül a Handwerk Studióval azonosít a nagyvilág.
„A tojásé a természet által alkotott egyik legegyszerűbb, mégis legtökéletesebb forma” – mondja Nagy Csaba, aki a tojáshéj felületére olyan anyagként tekint, amelyre kivetítve a gondolatait megvalósíthatja a művészi elképzeléseit. Őt hallgatva elgondolkodik az ember azon, hogy érdemes volna többet csodálni az élet apró szépségeit ebben az őrült tempójú világban.
A tojásfestő mester környezetében ugyanis éppúgy megállt az idő, mint Gothár Péter 1982-es klasszikusában. Bár a modern idők szavát is – korát meghazudtoló módon – érti és hallja, az elvek, értékek, amelyek mentén él és alkot, sok évtizede rendíthetetlenek. Érdekesség, hogy a családjában, a felmenői közt nem volt követendő példa sem a festészet, sem bármilyen más képzőművészet terén, ő maga alapvetően autodidakta módon sajátította el az alapokat, de a képzőművészeti főiskola (ma már egyetem) kurzusain is szívta magába a tudást.
16
Külkereskedelemből iparművészet
A rendszerváltás előtti években az első lökést az Artex Külkereskedelmi Vállalat adta meg, és mivel az egyedi gravírozó-szalmázó eljárás biztos német nyelvtudással párosult, hamar nagy sikereket ért el Németország, Ausztria és Svájc területén. A legtöbb vásárra, ahol szerepelt, visszahívták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a német számára sokkal inkább munkanyelv, mint pusztán társalgási: ennek köszönhetően a külkereskedelemben dolgozott mielőtt 1989-től főállású iparművésznek állt volna. Igaz, angolul, olaszul és franciául is ki tudja fejezni magát, hiszen „szeret emberek között lenni, márpedig a kuncsafttal beszélgetni kell”, avagy kommunikáció nélkül üzlet sincs.
A jó híre elért a tengerentúlra is: kanadai kiállításokra ugyancsak eljutott. Külföldön ma is sikeres, ami egzisztenciális kérdés egyben, miután Nagy Csaba úgy látja: Magyarországon sajnos egyre kevésbé van kereslete a magas hozzáadott értékű kézműves munkáknak. Korábban több tucat üzletbe szállított, ma már egy kezén meg tudja számolni, közülük hány partner maradt meg.
Ezzel szemben Németországban a legtöbb helyen, ahol megfordul, nemcsak egyetlen magyar, hanem egyetlen külföldi is a hazai kiállítók mellett.
Az adventi időszakot az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is egy Hessen tartománybeli kisvárosban, Michelstadtban töltötte. A magdeburgi tragédiára reagálva a helyszínről megerősítette: jól van, náluk minden rendben, ha van is fokozott biztonsági készültség, az kevésbé érezhető, legfeljebb civilruhás erősítésről lehetett szó.
Nem véletlen, hogy a díszített tojásokról inkább a húsvéti időszakra asszociálunk, a karácsonyi vásárokra Nagy Csaba is szélesítette a portfóliót: karácsonyi gömböket, dióhéjból formázott betlehemi figurákat éppúgy készít. A nagyot mondó megrendelőkkel viszont ma már óvatos: egyszer például egy német futballcsapat 500 darab karácsonyi gömböt rendelt meg, később aztán elállt az üzlettől. A „core business” egyébként is marad a tojás, melynek a megmunkálásáról a közelmúltban a Hagyományok Házában tartott előadást.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!