Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterkurzusán ezidáig a világ legszűkebb élvonalába tartozó magyar animációs filmek óriásai szerepeltek, Csupó Gábortól Rófusz Ferencen és Ternovszky Bélán át Orosz Istvánig. A minap azonban műfajt váltottak a szervezők, és Moharos Attila dokumentumfilmjét, a Szolgának születtek című alkotást vetítették le az érdeklődők – szakmabeliek, egyetemisták, tanárok – előtt.
A modern kori szolgasorsot ábrázoló megrázó mozit pódiumbeszélgetés követte a rendezővel. A nagyközönség szerdán és csütörtökön délelőtt 11 órakor láthatja a Nemzeti Filmintézet 25 millió forintos támogatásával készült opuszt a Hír TV-ben.
Szolgálnak, hogy túléljenek
Fülöp Csaba és Levente két székely fiú Váraljáról és Atyháról, a Sóvidékről, a film kezdetén, 1999-ben alig múltak tizenévesek. A fivérek akkor már évek óta szolgálnak egymástól távol, „Sándor bácsinál és János bácsinál” – csak ezen a néven ismerjük őket a filmből –, és ahogy Levente sorsával már-már elégedetten, szinte boldogan fogalmaz:
Mi ketten a testvéremmel szabadok vagyunk.
Mármint a többi, szám szerint hét testvérükhöz képest, akik nevelőszülőkhöz vagy intézetbe kerültek, és van, aki külföldre, mivel a koldusszegény Fülöp házaspár képtelen v olt eltartani – élelmezni, ruházni – a népes gyereksereget.
Illetve, ha gonoszak akarnánk lenni, a „ruházással” nem volt gond, mert a részeges apa rendszeresen verte fiait, és már az első snittek egyikében megtudjuk, hogy miért hiányzik Csaba metszőfoga: a brutális családfő egyik mértéktelen italozása után kiütötte azt.
Így kezdődik a Szolgának születtek című dokumentumfilm, amelynek keletkezéséről a Balázs Béla-díjas Moharos Attila rendező így vallott az Indexnek:
1999-ben Szőnyi G. Sándor – többek között a legendás Jó estét, nyár, jó estét, szerelem rendezője – lebetegedett állandó munkatársa helyett felkért engem első asszisztensnek az Erdélyi novellafüzér című tévéfilmjéhez, amit Atyhán is forgattunk. (Atyha a Sóvidék legmagasabban fekvő, lassan elnéptelenedő települése – a szerk.) A film producere, Nagy Gábor hozta oda Leventét, s megkérdezte, nincs-e kedvem filmet készíteni erről a szolgagyermekről, aki akkor még tizenkét éves volt. Mindig hálás leszek Gábornak, és nagy köszönet a kezdeti nagyvonalú támogatásért! Megragadott Levente gyermeki őszintesége, tisztasága és sorsa, így elhatároztam, hogy dokumentumfilmet készítek róla.
Moharos csütörtökön bemutatott filmje négy, más és más időpontban készült rövidebb film szintézise. Ahogy kísérte Levente és bátyja, Csaba sorsát – aztán egy idő után már csak Leventéét… –, mindig elkészített egy-egy fejezetet, amelyek önállóan is megállják a helyüket. Olyannyira, hogy azok külföldi és hazai fesztiválokon díjakat nyertek, illetve versenybe kerültek.
A téma találta meg a rendezőt
Moharos a Szolgának születtek keletkezése kapcsán elmondta, hogy ebben az esetben nem ő bukkant rá a témára, hanem az találta meg őt, szerinte sorsszerűen, s nem véletlenül…
Filmem a gyermeki kiszolgáltatottság fokozatairól szól. Leventét és Csabát a szüleik két osztály elvégzése után kivették az iskolából, és beadták egy módos gazdához, akinél családtagként éltek, kaptak élelmet és ruhát, sőt, még némi pénzt is. A gazda azonban kezdetben a szülőknek adta a pénzt, azok meg elverték – mondta a rendező.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!