Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nem is olyan régen, a művészetben mindig most van, szóval, 1995-ben Melocco Miklós írt egy vallomást az Alföld című folyóiratban. A címe ez:
- Elmélkedés a szobrászatról.
A szobrászművész ekkor már betöltötte a hatvanadik életévét. Azaz alaposan megérett benne az, amit a szobrászatról mondani akart. Vagy egyszerűen csak gondolt. Például azt, hogy „a szobrászatban a vágyak és az álmok, a becsvágy, a feladat és a tárgy közé odaáll a mesterség,”, hogy a szobrász, „előretekintve a félsötétbe, ahol nem lát semmit tisztán, ott is egyszerű, természetes, és előbb-utóbb ismerőssé váló dolgok várják. Tudja, hogy az ismeretlen is egyszerű. De, ha ráhajol, hogy szemügyre vegye, még sötétebb árnyékba takarja azt, amit vizsgálni akar. Az újat. Ha egyáltalán arra bukkant, így a felfedezők útja botorkálás.”
Róma, Berlin, Budapest
Melocco Miklós 1935. április 3-án, Rómában született. Édesapja akkor az MTI, a Magyar Rádió római tudósítója volt. Most írhatnánk azt, hogy nagy előny ez egy leendő szobrászművésznek, hiszen magába szívta Itália minden addig összegyűlt művészettörténeti emlékét, de ez nem volna igaz, hiszen nem sokkal később már a hitleri Németországban élt, ahonnan családja kénytelen voltak eljönni, Magyarországra költöztek. Utólag már tudni lehet, hogy nem feltétlenül abba a városba, ahol jól érezték magukat, de a sors olykor olyan helyekre küldi a lelket, ahol – talán – feladata van. Még akkor is. ha édesapját, aki akkor már a katolikus hetilap, az Új ember munkatársa volt, 1951-ben koncepciós perbe fogták, majd kivégezték.
Melocco Miklós szerint a szobrászművész két hajtóereje a leckefelmondás, valamint az, hogy érezze és élvezze a zsenialitást, és felfedezze az újat, könnyedén.
- Merthogy a szobrászművész „szeretné büszkén és hibátlanul felmondani azt, amit jól tanult meg. Mint a mesterek, akik begyakorolt mozdulatokkal kezdenek a munkához és azt is meg tudják mondani, hogy mikorra lesznek készen.”
- A másik hajtóerőről pedig úgy fogalmaz, hogy az „is tanult dolog. Elkerülni az elkerülhetetlent, a nehéz vizsgálódást.”
Melocco Miklós gyerekkorát a nélkülözés, a küzdés határozta meg, de legfőképpen az, hogy ha szükségük volt valamire, azért már középiskolásként is dolgoznia kellett. A Képzőművészeti Fősikolára csak harmadjára, 1955-ben vették fel. Egy év múlva már szovjet tankok vonultak Budapest utcáin, a forradalom idején Melocco Miklós lábát egy lövedék megsebesítette.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!