Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hámenei halála nem csupán Teherán politikai rendszerét rázta meg, hanem a globális erőviszonyokról szóló vitákat is új megvilágításba helyezte. Az „Epic Fury” fedőnevű hadművelet első perceiben végrehajtott, precíziós csapás – amely az iráni vezetés legszűkebb körét is elérte – drámai erővel jelezte: a világban a katonai fölény kérdése továbbra sem pusztán elméleti vita tárgya − írja elemzésében a Telegraph.
Az elmúlt években sok szó esett a „többpólusú világrendről”, arról az elképzelésről, hogy a hidegháború utáni amerikai egyeduralom véget ért, és a feltörekvő hatalmak – mindenekelőtt Kína – visszaszerezték befolyásuk jelentős részét. Peking gazdasági súlya, gyártókapacitása és a kritikus nyersanyag-ellátási láncok feletti ellenőrzése valóban komoly kihívást jelent Washington számára. A regionális középhatalmak megerősödése szintén hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok már nem gyakorol korlátlan befolyást minden térségben.
Ám amikor a katonai erőről van szó, az Egyesült Államok fölénye továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Ezt hangsúlyozza visszatérése óta következetesen Donald Trump, aki külpolitikájában látványosan és kíméletlenül alkalmazza a nyers erő eszközeit.
Donald Trump nem fél használni a „nagy botot”
Az amerikai elnök rövid idő alatt két kontinensen is rendszerváltást idézett elő: Venezuelában Nicolás Maduro, Iránban pedig Ali Hámenei bukása jelzi beavatkozásának súlyát. Korábban Theodore Roosevelt a „beszélj halkan, és hordj magaddal egy nagy botot” elvét vallotta, ezzel szemben Trump habozás nélkül lesújt.
Kínának és Oroszországnak mintegy két évtizede dédelgetett ambíciója volt egy olyan globális koalíció létrehozása, amely ellensúlyt képezhet az amerikai hegemóniával szemben. E törekvések azonban látványos kudarcot szenvedtek, miután Washington gyors egymásutánban félresöpörte regionális szövetségeseiket.
Ali Hámenei halála után Vlagyimir Putyin orosz elnök részvétét fejezte ki, „cinikus gyilkosságról” és „kiemelkedő államférfi” elvesztéséről beszélt. A gesztus azonban inkább tehetetlenséget sugallt, mint valódi befolyást. Az üzenet a Moszkva támogatására támaszkodó autoriter vezetők számára egyértelmű: amikor hullani kezdenek a rakéták, Oroszország legfeljebb szimbolikus támogatást tud nyújtani.
Líbiában hónapok kellettek hozzá, Iránban az első napon sikerült
A 2011-es líbiai beavatkozás alatt – amely végül Muammar Kadhafi halálához vezetett – a NATO hónapokon át bombázta az országot, mire elérte célját. Az akkori amerikai elnök, Barack Obama a „hátulról való vezetés” stratégiáját választotta, és a katonai akció élére Nagy-Britanniát és Franciaországot állította. A döntés részben a közel-keleti háborúk politikai kockázatának csökkentését szolgálta, ám a szövetségesek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!