Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Kortárs Magyar Dráma-díj létrehozója, Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg és a díjat odaítélő „Alapítvány a kortárs magyar drámákért” kuratóriuma – Csizmadia Tibor, Lőkös Ildikó, Nánay István és Németh Gábor – nevében adta át a kitüntetést Nánay István a Térey János (posztumusz), Selmeczi Bea és Szikora János alkotta csapatnak.
A Rózsavölgyi Szalonban megrendezett ünnepségen Mundruczó Kornél film- és színházi rendező méltatta a díjazott alkotóközösséget, amely Térey János A Nibelung-lakópark című drámájának megírásáért, színpadi szövegváltozatának létrehozásáért és színpadi megvalósításáért kapta az elismerést. A díj átadása minden évben Örkény István Tóték című művének ősbemutatójához kapcsolódik.
Ismerős világ
„Van valami különös nehézség abban, hogy Térey Jánosról múlt időben szóljunk; mintha a nyelv, amelyet ránk hagyott, maga tiltakozna e grammatikai gesztus ellen. Mondatai nem halványulnak, nem simulnak bele az emlékezet megszelídítő ködébe, hanem ellenkezőleg: jelen idejűek maradnak, sűrűn és követelőzően élnek tovább bennünk. Nem csupán leírásai a világnak, hanem annak sajátos, szinte önálló létezésű megképződései” – kezdte a laudációt Mundruczó Kornél.
Elmondása szerint a Nibelung-lakópark ebben az értelemben nem pusztán egy jelentős mű, hanem egyfajta szellemi architektúra, amely egyszerre kapcsolódik a germán mítoszok grandiózus örökségéhez és bontja le azt a jelen tapasztalatának prózai, mégis végzetes terébe.
Wagner világában az istenek és hősök pusztulása még kozmikus dimenzióban zajlik; ott a végzet látványos és elementáris. Térey azonban mintha e nagy ívű tragédia utóéletét vizsgálná: azt a csendesebb, ám nem kevésbé nyugtalanító állapotot, amikor a mítosz már nem történik, hanem megmarad – leülepszik, beépül, és a mindennapok szerkezetében él tovább. Lakópark lesz belőle: zárt rendszer, szabályozott tér, ahol a végzet nem esemény, hanem működés.
Mundruczó szerint ez a világ első pillantásra talán túlságosan is ismerős:
hatalomvágy, konfliktus, az egymás ellen fordulás szinte végtelen variációi.
Térey „nem idealizálja a barbárságot, nem lát benne tiszta forrást. Ellenkezőleg: megmutatja annak mechanikáját, torzulását, és azt a módot, ahogyan újra és újra visszatér. A civilizáció nála nem felszíni díszlet, hanem erőfeszítés, fegyelem, s talán az egyetlen valóban emberi vállalkozás.”
Háromféle hatalom
A filrendező szerint ez a pontosság, ez a józan, mégis költői tekintet az, ami a művet kivételessé teszi. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy
ez a teljesítmény nem elszigetelt alkotói gesztus eredménye, hanem egy összetett színházi együttműködésé.
Legújabban Selmeczi Bea és Szikora János […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!