Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Két hónapot csúszott a Játékszín legújabb bemutatója. A Csodálatos vagy, Júlia! premierjét azért halasztották februárról májusra, mert a címszereplő Eszenyi Enikő a darab fotóspróbáján elesett, és eltörte a kezét. Egy premiert eltolni annak ellenére, hogy így több idő jut a próbákra, nem mindig szerencsés dolog. Pásztor Erzsi időközben kilépett a darabból, s bár Eszenyi Enikő felépült, a Csodálatos vagy, Júlia! című előadás nem tudott élni a gyógyulási idővel „nyert” haladékkal.
A bemutató előkészületeit azért is kísérte kiemelt figyelem, mert Eszenyi Enikőnek – vígszínházi botránya utáni önkéntes száműzetését követően – ez az előadás jelentette a budapesti visszatérést. Szikora János rendező őt kérte fel a csodált és nagyrabecsült színésznő, Julia Lambert szerepére.
Kíváncsian vártam, Eszenyi miként fogja meg William Somerset Maugham szinte már klisésen színésznősre írt karakterét, és az előadás végére kiderült,
hogy a West End ünnepelt sztárja a játékszíni előadás olvasatában egy hebrencs, infantilis és nem túl meggyőző nő lett.
Ehhez persze az is kellett, hogy a rendezői szándék szinte végig a függöny takarásában maradjon, a színészek közül többen mintha önmagukat is keresték volna a szerepben, és Zoób Kati neve miatt talán a jelmeztől is többet reméltünk. Az összkép – főleg a kínosan hosszú nyílt színi átrendezésekkel tarkítva – évtizedekkel ezelőtti színházi felfogást tükröz.
Amit a szerep megkíván
Ez utóbbi persze nem feltétlenül probléma, hiszen sokan nem azért járnak színházba, hogy valami újat lássanak, tapasztaljanak, hanem azért, hogy valami ismerős, számukra komfortos közegbe térhessenek vissza.
8
Az előadást azonban több ponton is nehéz volna felmenteni, és az is kiderül, hogy Eszenyi Enikő ezúttal nem feltétlenül az a karakter, aki amúgy lehetne Julia Lambert. Többször inkább Puckot láttam benne a Szentivánéji álomból, mintsem a csábítót. Julia Lambert ezúttal nem sugározza magából a fájdalmasan kacagtató életet.
Ennek oka az is lehet, hogy a rendezés megelégszik a karakterek felszínének megmutatásával, másrészt szembetűnő
A SZEREPLŐK KÖZÖTTI KÉMIA HIÁNYA.
A történet szerint Julia Lambert a férje által igazgatott színházban dolgozik. Bár tehetsége megengedi a drámai szerepeket, a színház közönsége inkább a bulvár felé húzza – és az sem mellékes, hogy Julia elmúlt negyvenéves. Ez pedig „színésznőévekben” a jó és főbb szerepek végét jelenti, amikor az egyik napon még a főszereplő nőt játszod, a másikon pedig már az anyját. (Ez a probléma a mai napig jelen van a színházi világban, de már messze nem annyira, mint William Somerset Maugham írónak a darab alapjául szolgáló, 1937-ben napvilágot látott, Színház című regényének idején.)
Egy napon Julia férje bemutat egy fiatal és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!