Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Dorosz Dávid neve sokaknak a politikai küzdőtérről ismerős: volt parlamenti képviselő, majd Karácsony Gergely főpolgármester-helyetteseként és kampányfőnökeként szerzett közvetlen tapasztalatot a hatalom működéséről. Az utóbbi időben azonban egy egészen más terepen kezdett el dolgozni: az irodalomban. Interjúnk apropója második regénye, a Cser Kiadónál megjelent A hatalom árvái, amelyben Dorosz nem kerülgeti a témáit: a magyar valóság legsötétebb rétegeit írja meg, az orosz kapcsolatoktól a vidéki kiskirályok világáig.
Nem fél?
Az interjú elején rögtön a legkézenfekvőbb kérdéssel szembesítettük: nem fél-e? Azt mondja, ezt sokan felteszik neki – olvasók, kulturális szereplők, ismerősök. „Szerencsés vagyok, mert megtehetem, hogy ne féljek. Egyrészt a rendszer engem már beárazott ellenségnek, hívtak CIA-ügynöknek, hazaárulónak. Másrészt éltem Amerikában, most Bécsben élek, nem függök semmilyen kulturális ösztöndíjtól, támogatástól.”
Dorosz szerint megvan az a tudása és háttere, amellyel hozzáfér olyan információkhoz, amelyekkel a rendszer legmélyebb rétegeibe is bele tud nézni.
De nem tagadom, amikor az első emberek elolvasták a második regényem kéziratát, azt mondták, hogy ne vegyek tartós tejet.
A könyv hátoldalán Farkas Ádám ajánlója még egy lépéssel továbbmegy: „Kicsit keletebbre Dorosz ezért már kiesett volna egy ablakon.” Az író szerint ez a mondat akkor született, amikor Farkas az elsők között olvasta a kéziratot. Az utalás világos, mivel a regényben központi szerepet kap az Oroszországgal kiépített kapcsolat, amelyet Dorosz „nemzetáruló és bűnös” viszonynak tart, és amely szerinte az elmúlt másfél évtizedben épült ki. Amikor felvetjük, hogy a „nemzetárulás” ma már a politikai közbeszéd állandó eleme, azt mondja: ez egy régi technika – a másikat vádolni azzal, amit valójában mi magunk csinálunk.
A regény – amely bizonyos értelemben a NER működéséről szóló vádirat – egy vidéki kisváros és több család negyvenéves történetén keresztül mutatja meg, hogyan működik a hatalom a hétköznapok szintjén. Megjelennek benne a Pegazus-szerű megfigyelések és a „Nagyfőnök” figurája is. Amikor arról kérdeztük, mennyi ebből a fikció és mennyi a valóság, Dorosz a háttérmunkáról beszélt.
Volt egy olyan része a munkának, ami már szinte oknyomozásba hajlott át. Megtaláltak a rendszerből különböző emberek az első regényemet olvasva, és nyitottak voltak arra, hogy elmeséljék a belsős történeteiket. Voltak találkozóink a Balaton partján, Bécsben, vagy akár éjszaka egy kevésbé használt parkolóban is. Így majdnem minden történet, ami a regényben szerepel, a valóságban gyökerezik.
A szereplők – például a kiskirályként működő János – több valós figurából állnak össze, de már az is beszédes, hogy az olvasók azonnal konkrét neveket keresnek mögöttük, például Lázár János vagy Matolcsy Ádám alakját. Dorosz szerint ez önmagában is sokat mond arról, hogyan működik a magyar valóság.
Az egyik központi figura, András, egy érzelemmentes, adatvezérelt döntéshozó, aki a háttérből irányít. Azokat a másod- és harmadvonalbeli „intézőket” sűríti magába, akik a rezsim napi működését viszik, gyakran láthatatlanul. „Foglalkoztat az a fausti alku, amit tehetséges, rosszabb körülmények közül érkező, de ambiciózus fiatalok kötnek a rendszerrel. Az elmúlt 15 évben a »NER-huszárokban« megjelenő kompromisszumok egy kevésbé megénekelt része a valóságnak. András figurája – aki egy ponton eléri a morális vörös vonalat, és szembefordul a rendszerrel – nem áll távol a mai politikai valóságtól.”
Hihetetlennek tartották
Saját politikai múltjáról azt mondta: Karácsony Gergely 2019-es kampánya egészen más logika szerint működött, mint az a világ, amit a könyvben leír – ott egy beágyazott, stabil hatalmi struktúrát ábrázol, míg a fővárosi kampány egy klasszikus „underdog” helyzet volt.
Mennyi volt önben a regénybeli Andrásból, mondjuk, akkor, amikor Karácsony Gergely kampányát vezette?
Ez egy egészen más helyzet volt. András egy vidéki kisváros magabiztos, több ciklus óta regnáló hatalmi gépezetét működteti a domináns kormánypárt soraiban. Ezzel szemben a 2019-es fővárosi kampány egy klasszikus »underdog« történet volt: egy ellenzéki jelölt indult el a regnáló Tarlós Istvánnal szemben, akinek a legyőzését akkor még sokan teljesen hihetetlennek tartották. Emlékszem, amikor Gergő 2019 januárjában megkeresett, a barátaim azt mondták, naiv vagyok, hogy elvállalom, mert úgysem fogunk győzni. Azt mondták, nem lehet megverni Tarlóst, ezért is volt alapjaiban más az a tapasztalat, mint amit a könyvben a beágyazott, stabil hatalom technokratáiról írok.
A regénybeli Nagyfőnök alakja sem Karácsony Gergelyből táplálkozik?
Semmilyen módon nem rajta alapszik: a regénybeli Nagyfőnök miniszterelnök, aki 1989-ben kezdte a pályáját, mostanra pedig mindenki tőle függ a rendszerben. A 2010-es évek elején parlamenti képviselő voltam, ott pedig sok fideszes képviselővel alakítottam ki parlamenti ügymenethez kapcsolódó munkakapcsolatot. Mellettük ültem, láttam, ahogy telefonálnak a helyi intézőiknek, az olyanoknak, mint a regénybeli András, és hogyan egyengetik egy körzet életét kiskirályként. Főleg ebből táplálkozik a regénynek ez a szála, meg abból, amit a környezetemben látok: mit okoz a hatalom az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!