Ha azt mondjuk, hogy western, mindenkiben más képek és szavak villannak fel, de gyaníthatóan előbb jut eszünkbe a nosztalgia, a kopottas kép, két egymást bámuló koszos arc és egy hirtelen eldördülő fegyver, mint valami új, valami modern és valami friss.

Magyarországon a Direct One mutatta be a Django-sorozatot. Ez a klasszikus spagettiwestern hangulatát szeretné újra visszahozni a képernyőkre, ám történetmesélése sokkal inkább mai megközelítésű. Ezt hellyel-közzel el is találta.
A sorozat nem Quentin Tarantino 2012-ben bemutatott filmjét vette alapul (Django elszabadul), hanem Sergio Corbucci 1966-os filmjét (Django), amely a spagettiwestern egyik alapköve. A sorozatban az amerikai polgárháború után járunk, 1872-ben. Bár az Egyesült Államokban ekkorra már megszűnt a rabszolgaság, ez nem jelentette azt, hogy ezzel együtt automatikusan megszűnt a diszkrimináció is.
A történet szerint egy felszabadított rabszolga, John Ellis (Nicholas Pinnock) létrehoz egy Új-Babilon nevű várost, ahol a társadalom kitaszított emberei lelhetnek otthonra. A címszereplő Django ide érkezik a történet elején. Családjának tagjait meggyilkolták, a gyilkosokat keresi. A karakterről eleinte nem sokat lehet tudni, leginkább visszaemlékezéseken keresztül értjük meg, hogy kinek mi a motivációja, mi a kapcsolat a karakterek között, és melyek azok a konfliktusok, amelyek a történetet előremozdítják.
Lassú víz partot mos?
Annyi egészen korán kiderül, hogy Új-Babilonnak egy szomszédos várossal van problémája. Egy olyan várossal, amelyet egy nő, Elizabeth Thurman (Noomi Rapace) vezet, és ahol éjszaka az is előfordul, hogy három feketébe öltözött maszkos igazságosztó emberek tucatjait végzi ki – mert a viselkedésük Istennek nem tetsző.
Tehát egy ultrakonzervatív város áll szemben egy exrabszolga által alapított településsel.
A történet folyása iszonyatosan lassú. Nincs sok párbeszéd, cserébe ami van, az sem túl informatív. Django sztorija nagyjából a negyedik részig érdektelen, ennek pedig két oka van.
- Ennél szinte csak izgalmasabban lehet megírni egy történetet,
- másrészt a színészválasztás… Matthias Schoenaerts Djangója olyan, mint egy halott vulkán, ahelyett […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2023/05/04/django-direct-one-sorozat-kritika-western/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!