Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ritkán látni olyan kendőzetlen őszinteséget és brutális szembenézést a kormánypárti értelmiség holdudvarában, mint amit Demeter Szilárd legutóbbi, azóta eltüntetett bejegyzése mutat. A Magyar Nemzeti Közgyűjteményi Központ (MNKK) elnöke nem csak a saját közössége „buborék-létének” végét hirdette meg, egyúttal olyan verbális adok-kapokba keveredett L. Simon Lászlóval és Stefano Bottonival, ami után inkább a „törlés” gombot választotta.
2026. április 22-én, nem sokkal 9 óra után Demeter Szilárd közzétett egy bejegyzést, amelyben „szolgálati közleményként” tudatta követőivel, hogy miért nem folytatja a vitát L. Simon Lászlóval. Ebben a posztban azonban már élt a technikai korlátozással: a kommentelés lehetőségét lezárta, így senki sem szólhatott hozzá a záróakkordhoz.
Küldözgetik L. Simon László posztját az ismerőseim, hogy reagáljak rá. Nem azért nem reagálok rá, mert ne lenne érdemi válaszom. Hanem mert a nyilvános purpárlét várja a ma még ellenzéki sajtó (tegnap egy kommentváltást is kiszerkesztettek címlapra). Márpedig én nem szeretnék a kottájukból játszani. És mivel tavaly november óta sem a kulturális intézményrendszerben, sem a kultúrpolitikában nem kívánok aktív, napi szintű szerepet vállalni, ezért nem is nagyon érzem szükségét bizonygatni az új hatalomnak, hogy én tulajdonképpen jót akartam, csak… Nem fogok részt venni a perc-emberek dáridójával keresztezett Mónika show-ban.
A történet azonban itt is tartogatott fordulatot, miután a szigorú és lezárt poszt egy órát sem élt meg a Facebookon. Demeter Szilárd rövid időn belül úgy döntött, hogy eltávolítja a bejegyzést. Lehet, hogy törölni akarta, a valóságban csak elrejtette a posztot, így a Facebook keresőjéből és a közvetlen linkről továbbra is olvasható az írása. Sőt, még Facebook-történetében is látható bejegyzése, csak a profiljáról tűnt el.
A korábbi részek tartalmából
Demeter Szilárd és L. Simon László nyilvános csatája elemi erővel dúl a közösségi hálón, a hullámok azonban ma reggel, 2026. április 22-én csaptak ki a partra.
Már Demeter Szilárd 2026. április 21-én közzétett bejegyzése is egyfajta politikai-kulturális gyászmunka és egyben radikális irányváltás krónikája lett volna. A középpontban a „buborék” metaforája állt, amely szerinte elszigetelte az irányító elitet a valóságtól.
Mi történt? Ezt kérdezzük egymástól. Megmondom, mi történt: kipukkadt a buborékunk. Ismét működik a gravitáció, kiestünk a rögvalóba. Aki magasabbra mászott, nagyobbat esik. Aki talajközelben maradt, az kevésbé üti meg magát, de mindannyian kizuhantunk. Miért történt? Mert benne éltünk a buborékban. És most kiderült: ez több, mint bűn – hiba volt. A buborék-lét vakká, kényelmessé, restté tett bennünket. Mert a buborék – bármelyik buborék – egyszerre visszhangkamra és a lassú fulladás langymeleg fészke. Ha nem vágsz rá Égre nyíló ablakot, nem engedsz be friss levegőt, akkor elhasználod az oxigént, telelélegzed széndioxiddal. És akkor először elálmosodsz, majd meghalsz.
Demeter szerint a jelenlegi „talajfogás” fájdalmas, mert nincs védőháló, a valóság pedig érdes és kemény. Mégis, a szerző szerint ez a kijózanodás szükséges volt, és a jövőt már nem a kormányzati […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!