Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész vezetett fel minket az emeletre, ahol a lakkbenzin bűze – vagy illata, nézőpont kérdése – csapta meg az orrunkat az egyetem hallgatóinak talán kedvenc műhelyében, a Litográf Műhelyben. Három fiatal szorgoskodott a pult fölött, úgy festett, malomkövet forgatnak, de nem, itt nem kenyér készült, hanem képek.
A hallgatók máig a XIX. században gyártott gépekkel dolgoznak, hiszen azok még mindig működőképes, kiváló szerkezetek.
Arról nem is beszélve, hogy azokat a köveket, amelyeket a hallgatók csiszolnak, Solnhofenben bányásszák, pontosabban bányászták, hiszen ezek a bányák gyakorlatilag kimerültek. Ha ezek a kövek elfogynak a sok csiszolástól, akkor megszűnik a technika. 208 évvel ezelőtt Alois Senefelder találta fel, aki lustaságból és véletlenszerűen jött rá, hogyan lehetne a technikát a nyomdászat érdekében latba vetni. A litográfiát ma már leginkább művészi célra használjuk, a mészkőlapok értéke csillagászati összeg, Ausztriában egy 50×70 centiméteres, 10 centiméter vastag darab körülbelül 300 ezer forintba kerül
– magyarázta Szurcsik József, majd a rézkarcműhely irányába tessékelt minket.
13
Ősi technikák a modern korban
A rézkarc szintén klasszikus technika, ami már a reneszánszban hódító útjára indult, idővel pedig még nagyobb népszerűségre tett szert. Rembrandt és kortársai rajongtak az eljárásért, ami egy mélynyomástechnika, szemben a litográfia síknyomó technikájával.
Itt nincs bemutató, a hallgatók ottlétünkkor nem szorgoskodtak a teremben, cserébe Szurcsik mosolyogva ecsetelte, hogy a szakirodalmi gyűjteményük is páratlan, nem hagyhatjuk ki.
De mi kihagytuk, oda nem kísért el minket, a szitaműhelyben azonban Bartis Elemér mesteroktató és Dicső Eszter ötödéves hallgató várt minket, akik a szitanyomás technikáját demonstrálták az újságíróknak.
Az 1970-es évek végén szerelték fel először ezt a műhelyt. A technikáról annyit kell tudni, hogy ez az egyik legősibb eljárás. Európában a XVII. század körül terjedt el a szitanyomás, az 1940-es években az Egyesült Államokban a katonai ruházatokra már így nyomtatták rá a rendfokozatokat. Később, az ötvenes években a sportolók, sportegyesületek használták, végül a popzene és a rockzene ragadta magához a technikát
– tudtuk meg a szakemberektől.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!