Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Politikai kurzusváltás zajlik az országban, a kulturális szféra pedig kiemelten figyeli, milyen változások várhatók az intézményrendszerben. Az országgyűlési választásokat követően Ferencz Győző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (Széchenyi Akadémia) ügyvezető elnöke az Indexnek adott interjúban egyebek mellett elmondta, hogy
- a kormányváltás hallatlan megkönnyebbülés az országot ért pusztítás után,
- befejezné Kosáry Domokos tervét a tudomány és a művészet szervezeti egységéről,
- a művészi autonómia kulcsa a politikai beavatkozástól mentes, tisztán szakmai alapú finanszírozás,
- javaslata szerint az összes állami művészeti díjat meg kellene szüntetni.
Hogyan értékeli a választási eredményt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetése?
Csak a magam nevében tudok válaszolni. Hallatlan öröm és megkönnyebbülés annak a csoportnak a veresége, amely túszul ejtette az országot. Fokozza a jó érzést, hogy mindez békés úton történt. A Fidesz hatalmas pusztítást végzett az élet minden területén a gazdaságtól a jogrendszeren, nemzetközi kapcsolatokon, közigazgatáson és közszolgáltatásokon át a társadalom mentális állapotáig. És a kultúráig, amely mindennek egyszerre lenyomata és eleven árama.
Már jó ideje olyan elvadult tájon gázolunk, amilyent Ady Endre elképzelni sem tudott volna.
Hogy lesz ebből szépen gondozott kert, park, szántó, civilizált város és falu, nehéz megmondani. Változatos történelme során az ország sok nagyszerű lehetőséget elszalasztott, hogy szabad, prosperáló hely legyen. Negatív hagyományaink ismeretében nem könnyű kimondani, de remélhetőleg most nem így lesz.
Milyen konkrét párbeszédre készülnek az új kormányzattal – akár a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) szorosabb együttműködésben – azért, hogy a jövőben a Széchenyi Akadémia függetlensége mellett a méltányos és kiszámítható működési feltételek is biztosítottak legyenek?
Erről korai lenne még beszélni, hiszen nem tudjuk, milyen kormányzati struktúra foglalkozik majd a kulturális, művészeti élettel. Május elejére, amikor az új kormány várhatólag feláll, a Magyar Tudományos Akadémia is túl lesz a tisztújító közgyűlésén. Új elnöke és elnöksége lesz. A Széchenyi Akadémia mindenkori elnöke és ügyvezető elnöke hagyományosan bemutatkozó látogatáson találkozik az MTA hivatalba lépő elnökeivel. Ez most is így lesz, azzal a különbséggel, hogy valóban fel szeretnénk venni a kapcsolatot a kormányzat kulturális felelőseivel is.
Ennek igen egyszerű oka van. Kosáry Domokosnak, az MTA akkori elnökének terve az volt, hogy rehabilitálja az Akadémiából 1949-ben kizárt művészeket. 1992-ben ezért alakult meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Kosáry terve azonban befejezetlen maradt, aminek elsősorban politikai oka van. 1994-ben az akkori Országgyűlés a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló XL. számú törvényből kihagyta a Széchenyi Akadémiára vonatkozó részt, és egyéb módokon is akadályozta működését. Így született meg az a hibrid megoldás, hogy a Széchenyi Akadémia az MTA önálló társult intézménye, saját alapszabállyal, de költségvetését az MTA adja.
Kosáry terve nemcsak a rehabilitációról szólt, hanem egy fontos, úgy mondanám, ismeretelméleti kérdésről is: komoly érvek szólnak a tudomány és a művészet merev szétválasztása ellen, hiszen a megismerésnek ez a két formája elválaszthatatlan egymástól. Mindkettő az emberi elme alkotóképességének legmagasabb rendű teljesítménye. Arról azonban lehet vitatkozni, hogy a kétféle, sok szempontból eltérő tevékenység képviselete egyesíthető-e közös szervezeti keretben. 1949 előtt úgy gondolták, lehet. Közismert tény, hogy 1870 és 1877 között Arany János volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Kosáry Domokos elkezdett mondata félbeszakadt, de most talán be lehet fejezni.
Milyen garanciákat várnak a független művészeti szervezetek autonómiájának elismerésére?
Az autonómia itt azt jelenti, hogy a művészeti szervezetek szakmai működésébe a kormányzat nem szól bele. Ennek megvannak a technikái, különféle szűrők beiktatásával meg lehet akadályozni a politikai beavatkozást. De félek, ez sosem lehet tökéletes, szükség van önkorlátozásra. Ennek Magyarországon nincs hagyománya. Korábban sem volt jellemző, de
a most leköszönő sportmániás rezsim szótárából – és gyakorlatából – végképp hiányzott a fair play.
Az új helyzet azonban kiváló alkalom, hogy ki-ki fejlessze magában ezt a szellemet. Ehhez persze az is kell, hogy maguk a művészek se attól reméljenek szakmai előnyöket, ha a politika valamelyik oldalához csatlakoznak. Ennek torzító hatását régóta – hosszú nemzedékek óta – látni. A művészi teljesítmény megítélésében ennek éppúgy nem lehet relevanciája, mint például a nemzeti és vallási hovatartozásnak vagy a nemi irányultságnak.
A művészi autonómia kérdéséhez kapcsolódik egy erős befolyásolási eszköz, amelyről időről időre fellángol a számomra nem túl épületes vita: a művészeti díjak kérdése. Ismét hangsúlyozom, hogy a magánvéleményemet mondom:
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!