Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A cári orosz torta
Történelmük ismeretében a lengyelek nem igazán szívelik az oroszokat. Ez az általános utálat nemcsak a politikában, a közbeszédben és a focipályákon mutatkozik meg, hanem az építészetben is. Amikor Lengyelország 123 évnyi elnyomatás után 1918-ban visszaszerezte függetlenségét, akkor a kormány rögtön kiadta az ukázt, hogy
az ország összes, orosz megszállás ideje alatt átadott ortodox templomát le kell bontani.
Varsó esetében ez csaknem húsz keleti szertartású istenházát jelentett, amelyek közül csak kettő élte túl a csákányozást.
A leghevesebb vitákat az egykori Szász-palotával szemközti, 1912-ben átadott Alekszandr Nyevszkij-székesegyház generálta. Varsó legnagyobb építményét ugyanis sok értelmiségi megóvandó építészeti értéknek tartotta. Stefan Szyller építész például azt javasolta, hogy a pravoszláv rítusú székesegyházat inkább alakítsák át római katolikus bazilikává, nemcsak liturgiai szempontok alapján, hanem külső megjelenésében is. Elképzeléséhez több tervet is készített, ám a velencei Szent Márk-katedrálisra hasonlító skicceiből nem kértek a hazafias döntéshozók.
A Szent György-székesegyházként is ismert, terebélyes méretű és kupolájú ortodox bazilika megóvását javasolta Stefan Żeromski publicista is. A drámaíróként is tevékeny művész a Nemzet Vértanúságának Múzeumát vizionálta a falak közé, ám javaslatát szintén lesöpörte a többség a nemzet érdekeire hivatkozva. A kormányzat csak annyit engedett meg, hogy a drágakövekkel ékesített mozaikképek néhány részletét megmentsék, és kiállítsák a Műszaki Egyetem magasföldszintjén.
Hasonló kegyet gyakoroltak a gránitból készült kültéri oszlopok esetében is, amelyekből pár darab a krakkói királyi kripta kültéri bejárata lett. A varsóiak által „bizánci tortának” csúfolt székesegyházat és az „ortodox víztoronyként” jellemzett, 70 méter magas, különálló harangtornyát 1925-ben bontották le. Északi szomszédunk nemzeti öntudata – kis időre – megnyugodhatott.
Az elvtársi szovjet torta
A lengyelek azonban nem úszták meg ennyivel. A II. világháborút követően a varsóiak egy újabb gigantikus méretű „orosz megszállási emlékművet” kaptak a nyakukba. Molotov külügyminiszter erőteljes javaslata miatt Józef Sigalin főépítész kénytelen volt elfogadni, hogy a főváros legfrekventáltabb pontján a szovjet diktátorról elnevezett felhőkarcoló épüljön. (A Budapestre tervezett Sztálin-barokk felhőkarcolókat a Magyar Kommunista Párt akarta.)
A 237 méter magasra tervezett Joszif Sztálin Kultúra és Tudomány Palota kivitelezésére 181, a világháborút és két felkelést is túlélt, eklektikus és szecessziós stílusú bérházat bontottak le.
A szanálás során olyan értékes épületeket is eltüntettek, mint például a Chmielna utca mentiek, amelyek a kiskereskedelem háború előtti jelképeinek számítottak. Itt nem csak áruval megtömött boltok sorakoztak egymás mellett, itt működött az ország […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!