Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 2015 karácsonyán Roger Dooley, egy amerikai tengeri régész váratlanul megpillantotta, amit már évtizedek óta kutatott. Éppen a Woods Hole Oceanographic Institution víz alatti robotja készítette 17 órányi felvételt nézegette a kolumbiai Cartagenában, amikor valami furcsa dologra lett figyelmes. A karibi tengerfenékről készült szürkés szonárfelvételek egyikén egy, a homokból kiálló kardmarkolatot és a közelében három bronzágyút pillantott meg. Mindegyik ágyúcsövön ott volt a kis delfin alakú azonosító jel, amely egyértelművé tette, hogy mit találtak.
Ez nem volt más, mint az 1708-ban eltűnt spanyol gálya, a San José, amely az amerikai földrész őslakosaitól összerabolt aranyat, ezüstöt és smaragdot szállította Spanyolországba. A hajótestben rekedt kincsek értéke mai áron eléri az 5 milliárd dollárt.
A kutatás történetét könyvben írta meg Julian Sancton, Neptun kincse: a milliárd dollár értékű hajóroncs és a spanyol birodalom szellemei címmel. Az őt faggató New York Postnak pedig azt mondta, hogy
ez az emberiség története során a legnagyobb értékű elsüllyedt kincs, amire valaha is rábukkantak.
Még nincs itt a happy end
Az azonban, hogy kit illet a kincs, még mindig kérdéses. A hágai Állandó Választottbíróság dönt idén az egymással versengő kérvények közül. A kérdés, hogy egy amerikai hajóroncs-kiemelő cég kapja-e a kincsek felét, vagy Roger Dooley és a mögötte álló brit cég, a Maritime Archaeology Consultants (MAC) – amelyet a hedge fundokból meggazdagodott Anthony Clarke alapított –, jogosultak-e a 45 százalékos részesedésre, miközben Kolumbia végül „kulturális érdeklődésre számot tartó leletnek” minősítette a roncsot.
Dooley még 1984-ben gabalyodott bele a San José történetébe, amikor egy másik hajóroncs miatt felkereste Sevillában a spanyol gyarmati feljegyzések levéltárát. Az archívum 60 millió dokumentumot tartalmaz egészen Kolumbuszig visszamenőleg, de akkor nem volt katalogizálva, és hiányzott a tárgymutató is, így akár évtizedekig is el lehetett volna keresgélni a dokumentumok között anélkül, hogy bárki is sikerrel kárt volna. Dooley Sancton könyvében mesélt arról, hogy abban az időben a Carisubnak, vagyis Fidel Castro állami kincsvadász szervezetének dolgozott, amely munkát a világ régésztársadalmának többsége a kalózkodással tartott egyenértékűnek.
A kubai vezető egyébként a Nuestra Señora de las Mercedes nevű gályát kerestette megszállottan, amely 1698-ban süllyedt el Havanna közelében. Miközben Dooley Sevillában kutatott, felfigyelt egy füzetszerűen összerakott levélkötegre, amelyben három elveszett hajó, egy királyi váltságdíj eltűnése és annak leírása szerepelt, hogy mindenki megfulladt. A korabeli feljegyzések nem a Dooley által keresett hajóról, hanem a San Joséról szóltak.
Bekavart a spanyol örökösödési háború
A San Josét 1708. június 8-án este érte el a végzete. Annyit mindenképpen érdemes feleleveníteni, hogy ekkor már javában tartott a spanyol örökösödési háború (1701–1714), ahol a britek és a spanyolok nem ugyanazon az oldalon harcoltak. Minden akkor kezdődött, amikor 1700-ban utód nélkül halt meg az utolsó Habsburg-házi spanyol király, II. Károly. A XVIII. század akkori európai nagyhatalmai pedig nekiugrottak Spanyolországnak. Elsősorban a spanyolokkal konkuráló holland és brit gyarmatosítók tartották fontosnak felosztani Spanyolországot, de beszálltak lehetséges területszerzésbe a franciák, a portugálok, a Habsburgok, több hercegség és fejedelemség, sőt még Magyarország is, hiszen akkoriban zajlott a Rákóczi-szabadságharc, amely áttételesen befolyásolta a szembenállók erőviszonyait, mert Rákóczit – a Habsburgokkal szemben – XIV. Lajos francia király pénzzel is támogatta.
Nos, 1708 júniusában a San José, amely a spanyol kincsesflotta zászlóshajója volt, a társhajókat vezetve tartott hazafelé az amerikai kontinensről összerabolt arannyal, ezüsttel és drágakövekkel. Azonban Cartagena partjainál váratlanul szembetalálták magukat az angolokkal. Charles Wager sorhajókapitány pedig nem tétovázott, azonnal megtámadta a San Josét, amelynek fedélzetén tűz ütött ki. Ezt pedig olyan erejű robbanás követte, hogy deszka és fadarabok tömege süvített át Wager hajójára, ahogyan azt a sorhajókapitány naplójában feljegyezte.
Mire a füst eloszlott, a San José már elmerült. A fedélzeten tartózkodó nagyjából hatszáz emberből valamivel több mint egy tucat élte túl. A hajó olyan […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!