Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Egyre több létesítményt ér találat az iráni háborúban, aminek meg is lett az eredménye, mert kedden az irányadó Brent nyersolaj hordónkénti ára 3 százalékkal nőtt napon belül, és elérte 103 dollárt. Ez éppen 50 százalékos drágulás a február 28. óta tartó válság előtti nap olajárához képest. A földgáz árát sem kímélte a legújabb támadás, amely szintén 3 százalékkal drágult és 52 euró megawattóránként (MWh). Ez egyébként a háború előtti napokban csak 30 euróba került.
Az Egyesült Arab Emirátus közölte, dróncsapás érte a Sah néven ismert földgázmezőt, amely a maga nemében a legnagyobb a világon, és a találat következtében le kellett állítani a termelést a létesítményben. Ugyancsak találat érte Irakban a Madzsnún olajmezőt, valamint az emirátusok legnagyobb kikötőjét és tárolóját Fudzsajrában.
A tankerek megálltak, az öböl lezárva
Válaszul az amerikai–izraeli támadással sarokba szorított síita állam – ahogyan azt ígérte korábbi fenyegetéseiben – célba vette azokat a szomszédos államokat, amelyek vagy amerikai katonai bázisoknak adnak otthont, vagy támogatták az Irán elleni támadást. Irán eddig 12 államra mért választcsapást, közülük mindössze kettő nem volt muszlim, és mintegy 2000 rakétát indított. Nem nagyon válogattak a célpontokban, mert találat ért luxushoteleket éppúgy, mint amerikai követségi épületeket, katonai támaszpontokat, kikötőket, olajraktárakat, finomítókat és feldolgozó üzemeket.
De a legnagyobb gyomrost azzal vitte be Teherán, hogy gyakorlatilag lezárta a Perzsa-öböl kijáratát jelentő Hormuzi-szorost. Részben elaknásította a mintegy 40 kilométer széles szorost, részben az iráni partokról kényelmes rakétatűz alatt tarthat bármely úszó létesítményt. Az amerikai elnök ugyan lelkesen bejelenthette, hogy több tucat iráni haditengerészeti egységet küldtek hullámsírba, azonban a szárazföldet az iráni fegyveresek ellenőrzik, és egyelőre szó sincs amerikai vagy izraeli csapatok partraszállásáról.
Irán ezzel olyat lépett, amivel az amerikai stratégák vagy nem számoltak, vagy messzemenően alulmérték a lehetőségét és a jelentőségét. Már többször megírtuk, de érdemes visszaidézni, hogy a Hormuzi-szoroson a világ napi olajszállításának az ötöde haladt át békeidőkben.
Ez a rettenetes mennyiségű nyersolaj pedig zömében Ázsiában talált gazdára, hiszen az ázsiai import 90 százaléka a Perzsa-öböl térségéből érkezett. Eddig.
Úgy tűnik, maguk az amerikaiak sem tudják, meddig is tart a konfliktus, és egyáltalán, hogyan lehet ezt most már arcvesztés nélkül befejezni. Ha ugyanis visszaterelnék Iránt a tárgyalóasztalhoz, akkor folytatódna a február végi támadást megelőző végtelen és eredménytelen tárgyalássorozat az iráni atomprogram felszámolásáról. Ha térdre akarják kényszeríteni a 93 milliós országot, akkor viszont nem elegendő rakéták százait zúdítani az országra, oda bizony szárazföldi csapatokkal kell bevonulni. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a légicsapások nem rendítették meg a rezsimet, az elveszített vezetők ellenére is képes jól tervezett válaszcsapásokat adni, mert nem a vezetők a lényeg, hanem a rendszer maga.
Vagyis ebben az esetben úgy látszik, nem működik az izraeliek áltak nagyon kedvelt „parancsnokok likvidálása és szétziláltuk a velünk ellenséges csoportokat”, ahogyan ezt tették a Hamász, vagy a Hezbollah vezetőivel Libanonban, viszont ezek a csoportok a mai napig még léteznek, bár nem olyan aktívan mint fénykorukban. Tehát a szárazföldi összecsapás elkerülhetetlennek látszik, ami nagyon könnyen hosszú évekre beszippanthatja az Egyesült Államokat a régióban, amint az történt negyed százada Irakban.
Ezt meg ugye nehéz lenne beadni még a MAGA-tábor kemény magjának is, amely azt ígéretet kapta, hogy ebben a négy évben biztosan nem indulnak végeláthatatlan amerikai háborúk. És ugyancsak közelegnek a félidős választások novemberben, ezért ha Trump elnök nem akarja, hogy ráégjen ez az iráni kaland, akkor legkésőbb nyár elejéig valamit kezdeni kell az iráni helyzettel. Ma már egyébként az sem teljesen világos, hogy mit is akarnak pontosan elérni Iránban az amerikaiak. Rezsimváltást? Belső lázadást szítani a rendszer ellen? Megsemmisíteni az atomprogramot, de azt már állítólag tavaly nyáron lerendezték a két földalatt pusztító óriásbombával, vagy mégsem?
Szóval a helyzet meglehetősen komplikált, és egyáltalán nem látszanak jó, csak rossz és még rosszabb megoldások. Ami viszont biztos, hogy minden egyes nappal, amíg zárva tartják a Hormuzi-szorost, egyre nagyobb lesz az olajéhség a világon, ami akár globális gazdasági válsághoz is vezethet, amelyet akárhonnan is nézünk, az amerikai kalandorpolitika hozott a világ nyakára az Irán elleni támadással.
Már most szenvednek a kisebb országok a kőolajhiány miatt
Az olajhiány arra kényszerítette ázsiai országok – Banglades, India, Pakisztán, Sri Lanka – sorát, hogy válságintézkedéseket vezessenek be. Az amúgy is gyenge lábakon álló Sri Lanka-i gazdaság életben tartása érdekében és a gyorsan fogyó olajkészlet megmentésért például mostantól bevezették a négynapos munkahetet.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!