A halálbüntetés már évszázadok óta egy igen megosztó kérdés, amelyben nemcsak országszinten, hanem személyenként is különböznek az álláspontok. Míg a legtöbb európai országban – Fehéroroszország kivételével – már nem alkalmazzák ezt a büntetést, többek között az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában és Afrika egyes államaiban még a mai napig is. A kivégzési módok között tudható a golyó általi halál, a lefejezés, az akasztás vagy épp a méreginjekció, de arról eddig viszonylag keveset lehetett tudni, hogy ezen büntetések beteljesítői milyen lelkülettel tudtak hozzáállni a feladatukhoz. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseink némelyikére azonban választ adhat egy aukcióra bocsátott napló, amelyet Nagy-Britannia egyik utolsó hóhéra, Albert Pierrepoint írt, aki hősként vonult be a történelembe.
Az általa jegyzett füzeteket nemrég a keresztlánya találta meg, miközben kiürítette a padlását. Pierrepoint a naplókban vezette azok adatait, akiket több mint húszéves pályafutása során kivégzett. A számuk körülbelül 400 és 600 közé tehető, viszont a hóhér nemcsak az elítéltek nevét írta fel, hanem az életkorukat, a magasságukat, a súlyukat, a kivégzés helyét és dátumát, illetve a nyakuk méretét. Utóbbit főleg a hétköznapi, erős vagy vékony jelzőkkel illette. Ezen feljegyzésekből derült ki, hogy számos német kém, náci háborús bűnös és sorozatgyilkos életét vette el a bitófa által.
Hóhércsaládból származik
Albert Pierrepoint családjából nem ő az egyedüli, aki ezt a hivatást űzte, mivel az édesapja, Henry és a nagybátyja, Thomas is ezzel foglalkozott. Már gyerekkorában arról álmodozott, ha befejezi az iskolát, ő is hóhér lesz, és a vágya teljesült. 1932 és 1956 között végezte a mesterséget, emellett pedig másodállásban zöldségesként dolgozott. A felesége nem sok kérdést tett fel neki a munkájával kapcsolatban, így amikor Pierrepoint dolgozni indult, egyszerűen csak azt közölte nejével: „Néhány napig nem fogunk találkozni”. A hóhér egyébként az 1974-ben megjelent önéletrajzi könyvében azt állította, nem hisz a halálbüntetésben. Úgy vélte, egy magasabb hatalom választotta ki őt az akasztás szent feladatának elvégzésére.
Én voltam az, aki utoljára szembesült velük, fiatal férfiakkal és lányokkal, dolgozó férfiakkal, nagymamákkal. Csodálkozva néztem, milyen bátorsággal sétálnak az ismeretlenbe. Abban a pillanatban, illetve akkor sem tántorította el őket semmi, amikor elkövették azt, amiért elítélték őket
– írta a kötetben, hozzátéve, nem tud egyetérteni azzal, hogy a halál elrettentő, mivel már az idők kezdete óta történnek gyilkosságok.
A hóhér a munkássága során mintegy 400-600 elítéltet végezhetett ki, köztük a második világháborút követően náci háborús bűnösöket. A feltételezések szerint mindig magánál tartotta a noteszét, amibe minden adatot lejegyzett. Ezeket az információkat használta fel, hogy kiszámítsa a megfelelő ejtési magasságot, hogy az elítélt férfi vagy nő a leggyorsabb és legtisztességesebb halált halja. Mikor 1956-ban búcsút mondott mesterségének, a feleségével, Annie-vel együtt egy kocsmát üzemeltettek, és a betérő vendégek közül senki nem sejtette, milyen szakmát űzött korábban. Azután viszont, hogy kilétére fény derült, sokan hősnek nyilvánították ki, mivel megszabadította a világot a gonoszoktól. Albert Pierrepoint végül 1992-ben, 87 évesen halt meg Southportban.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2023/05/02/nagy-britannia-hoher-naplo-albert-pierrepoint/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!