Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kína befektetési piaca az elmúlt időszakban több szempontból is vonzó célponttá vált a nemzetközi tőke számára. Ebben fontos szerepet játszott a továbbra is viszonylag stabil gazdasági növekedés, a technológiai és ipari fejlesztések gyors üteme, valamint az, hogy számos kínai vállalat értékeltsége továbbra is kedvezőnek számít nemzetközi összevetésben. Radák Máté MBH Befektetési Bank elemzője az Indexnek most kiemelte, hogy az elmúlt egy évben az MSCI China Total Return index dollárban számolva közel 18 százalékkal emelkedett, miközben a CSI 300 kompozit index jüanban mérve 27 százalékos növekedést ért el.
A kínai tőzsde előző éves teljesítményére tehát összességében nehéz lenne panaszt tenni. A kedvező piaci számok mögött azonban egyre több feszültség is kirajzolódik. A geopolitikai konfliktusok erősödése, az energiaimporttól való függőség, a külső kereslet lassulása és az ingatlanpiac szerkezeti átalakulása egyaránt növeli a kínai gazdaság sérülékenységét. A helyzetet különösen összetetté teszi, hogy miközben a világgazdaság továbbra is jelentős mértékben támaszkodik Kínára – legyen szó gyártásról, ellátási láncokról vagy technológiai kapacitásokról –, egyre világosabban látszik, ez a függőség kölcsönös, és korántsem mentes a kockázatoktól.
Kína növekedése kitart, de egyre nőnek a külső kockázatok
„Kína kormánya hosszú távon 5 százalékos növekedési célt tűzött ki, amelyet az a legfrissebb adatközlés szerint az első negyedévben is sikerült fenntartania, meghaladva az elemzők 4,5–4,8 százalék közötti várakozását” – hívta fel erre a figyelmet Radák Máté, aki szerint az elmúlt egy év teljesítménye jól prezentálja az ország gazdasági erejét, Kína egy viharos időszakban is képes volt stabilan növekedni, strukturális alapon, csekély ciklikussággal. A belső fogyasztás tovább növekedett, igaz szerény mértékben. Ennek a komponensnek az erősítése kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy Kína a fejlett országok között szerepelhessen.
Kína 2023 és 2025 között hosszabb időn keresztül a defláció és az alacsony infláció határán mozgott. Emiatt tavaly még az MBH Befektetési Bank elemzője a deflációs környezetet az egyik legfontosabb gazdasági kockázatként értékelte, hiszen a tartósan gyenge árdinamika a belső kereslet lassulására és a gazdasági aktivitás visszafogottságára utalt. Az elmúlt félév inflációs adatai azonban már mérsékelt, pozitív árnövekedést jeleznek, ami kiegyensúlyozottabb működési környezetet teremthet a növekedés fenntartásához. Az emelkedő árak ugyanakkor új típusú kockázatokat is magukban hordoznak.
Az időközben kirobbant iráni háború önmagában is erős inflációs nyomást helyez a világgazdaságra, különösen az energiaimporttól függő országokra. Ez Kína esetében különösen érzékeny pont, a gazdaság továbbra is jelentős mértékben támaszkodik külső energiaforrásokra, az energiaárak tartós emelkedése pedig közvetlenül is ronthatja a növekedési kilátásokat. „A kereskedelmi feszültségek az elmúlt év egyik legfőbb témájának bizonyultak, amiben Kína, mint a világ legnagyobb nettó exportőre kiemelten érintett. Az országból származó termékek jelentős része az Egyesült Államokba, Európába és más fejlett piacokra irányul.”
Radák Máté ezért azt is kiemelte, hogy volt időszak, mikor a két legnagyobb gazdaság között 3 számjegyű vámkulcsok is szóba kerültek, ez egyértelműen ellehetetlenítette volna a kereskedelmet a két ország között. Ezek az extrém számok azóta egy egészségesebb mederbe kerültek, jelenleg 20,9 százalékon áll, de a kapcsolat egyértelműen tovább romlott és nagy kérdés volt Kína számára, hogy tud-e találni olyan piacokat, akik képesek és hajlandók befogadni az export termékeiket. A számok, Kína kereskedelmi egyenlege azt mutatja, nem csak sikerült találni és szinten tartani az exportjukat, hanem növelni is sikerült, méghozzá jelentős mértékben: 2025-ben több, mint 20 százalékkal.
A kritikus nyersanyagokért folyó versenyben Kína maradt előnyben
A vámháború korábbi szakaszaiban a ritkaföldfémek jelentették Kína egyik legerősebb stratégiai ütőkártyáját, és ez az eszköz továbbra is Peking rendelkezésére áll. A kritikus nyersanyagok piacán különösen a ritkaföldfémek esetében látszik jól Kína strukturális fölénye. Az ország nem csupán a kitermelésben rendelkezik jelentős kapacitásokkal, hanem gyakorlatilag a teljes értéklánc felett meghatározó befolyást gyakorol, vezető szerepet tölt be a szétválasztási technológiákban, a nagy tisztaságú fémek előállításában, valamint az állandó mágnesek gyártásában is.
Radák Máté szerint ez azért bír kiemelt jelentőséggel, mert a könnyű ritkaföldfémek – például a neodímium vagy a prazeodímium – kulcsfontosságú alapanyagai az elektromos motoroknak és az állandó mágneseknek. Ezek nélkül ma már nehezen képzelhető el az elektromobilitás vagy akár a megújuló energiatermelés számos technológiája. A nehéz ritkaföldfémek szerepe ennél is érzékenyebb területet érint. A diszprózium és a terbium például a mágnesek hőstabilitását biztosítják, ami nélkülözhetetlen a hadiipari rendszerekben és több speciális ipari alkalmazásban.
A globális piac szempontjából különösen fontos, hogy ezen anyagok feldolgozásában Kína részesedése számos területen már közel monopolhelyzetet jelent. Ez főként a nehéz ritkaföldfémek esetében igaz, ahol a világ ellátási láncai továbbra is jelentős mértékben kínai kapacitásokra épülnek. „Ez a dominancia azért különösen nehezen megkerülhető, mert a nyugati országok nem pusztán egy-egy nyersanyag forrás hiányával szembesülnek, hanem egy teljes ipari ökoszisztéma hiányával, hiszen Kína legnagyobb részesedése a feldolgozásban és a finomításban jelentkezik.”
Az MBH Befektetési Bank elemzője szerint a fölény megtöréséhez nem elegendő új bányákat nyitni baráti országokba, szükség lenne a vegyi szétválasztókapacitások és a végtermékgyártás teljes újraépítésére is. Ezek egymással szorosan összefonódó, tőke és tudásigényes folyamatok, amelyek kialakítása hosszú időt és jelentős állami szerepvállalást igényelne. A kínai dominancia stratégiai jelentőségét tovább erősíti, hogy számos kritikus nyersanyag éppen azoknak az ágazatoknak az alapját képezi, amelyekre a nyugat a jövő gazdasági modelljét építené, azaz a megatrendek.
A zöld és digitális átmenet, az elektromos járművektől az energiatároláson át a csúcstechnológiai iparágakig egyre inkább olyan nyersanyagokra támaszkodik, amelyek teljes vagy részleges értékláncát Kína ellenőrzi. Ez nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai kihívást is jelent, mivel az ellátási láncok sérülékenysége tartós bizonytalanságot hozhat létre. Radák Máté szerint ehhez társul egy olyan politikai és társadalmi tényező is, amelyet a nyugati elemzések gyakran hajlamosak alábecsülni. Kína hosszú időn keresztül kész volt arra, hogy az iparfejlesztés érdekében jelentős környezeti terheket vállaljon magára.
Kína előnye nemcsak az ásványkincsekben, hanem a teljes ipari láncban rejlik
A ritkaföldfémek feldolgozása – különösen a vegyi szétválasztási eljárások, a savas kilúgozás és a radioaktív melléktermékek kezelése – rendkívül súlyos környezeti terheléssel jár. Miközben egy európai országban egy hasonló beruházás könnyen politikai konfliktusokat, hosszadalmas engedélyezési eljárásokat és erős társadalmi ellenállást váltana ki, Kínában ez hosszú időn át az iparosítás szükséges áraként jelent meg a gazdaságpolitikai gondolkodásban.
Ez a hozzáállás jelentős versenyelőnyt biztosított a kínai szereplők számára, olyan termelési és feldolgozási kapacitások épülhettek ki, amelyek létrehozása a nyugati országokban sokkal lassabban vagy egyáltalán nem valósult volna meg. Radák Máté kiemelte, „a méretgazdaságosság és az integrált ipari struktúra tovább erősíti ezt az előnyt. A kínai vállalatok rendkívül nagy volumenben termelnek, ami jelentős költségelőnyt eredményez, és lehetővé teszi, hogy a nyugati versenytársaknál alacsonyabb árakon jelenjenek meg a piacokon. Ennél is fontosabb azonban, hogy Kína sok esetben nem egyetlen feldolgozási lépcsőt irányít, hanem a teljes láncot, a nyersanyagtól egészen a végtermékig.”
Amikor a nyugati országok vagy vállalatok alternatív ellátási láncok kiépítésével próbálják csökkenteni a Kínától való függőséget, Peking sok esetben agresszív árversennyel reagál. A kínai termelők ugyanis képesek átmenetileg olyan alacsony árszinteket fenntartani, amelyek mellett a piaci alapon működő nyugati beruházások gyorsan veszteségessé válhatnak. Ez különösen igaz a bányászati kitermelésre és az alacsonyabb feldolgozottságú ipari szegmensekre, ahol a profitmarzsok eleve szűkebbek. A probléma azért különösen érzékeny, mert az ellátási láncok diverzifikálása jellemzően éppen ezekben a korai fázisokban indul el.
Ahogy arra az MBH Befektetési Bank elemzője felhívta a figyelmet: amennyiben itt ellehetetlenülnek az új beruházások, úgy a későbbi, magasabb hozzáadott értékű feldolgozási kapacitások sem tudnak érdemben kiépülni. Az árnyomás így nem pusztán piaci verseny, hanem stratégiai eszköz is lehet a potenciális versenytársak visszaszorítására. A nemzetközi szakirodalom ezt a jelenséget ragadozó árazásként írja le. A kínai dominancia megtörése a legtöbb kritikus nyersanyag esetében nem részleges beavatkozást, hanem az egész ipari ökoszisztéma újraépítését igényelné, a bányáktól a vegyi feldolgozóüzemeken át egészen a végtermékek gyártásáig.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2026/05/15/kina-nyersanyagpiac-nyersanyagellatas-versenykepesseg-elemzes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!