Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A magyar építőipar 2025-ben papíron növekedést mutatott, a valóságban azonban inkább egy törékeny egyensúlyi állapot rajzolódik ki. A 2,8 százalékos volumennövekedés első ránézésre pozitív, de a háttérben zajló folyamatok alapján az ágazat inkább stagnál, mintsem valódi bővülési pályán halad. Markovich Béla szerint az inflációs hatások és a költségnövekedések jelentős része „lenullázza” ezt a növekedést, így a teljesítmény inkább egy helyben járást tükröz.
A számok ettől még impozánsak: az építőipar kibocsátása meghaladta a 8300 milliárd forintot, ami történelmi léptékben is jelentős volumen. Ha azonban a trendeket nézzük, látható, hogy az ágazat lendülete megtört. A korábbi évek dinamikus növekedését egy visszafogottabb, bizonytalanabb időszak váltotta fel, amelyben a szereplők alkalmazkodni próbálnak a megváltozott körülményekhez.
A legnagyobb törést az állami beruházások visszaesése okozta. Az elmúlt években ezek a projektek jelentős keresletet biztosítottak a nagy és közepes kivitelezők számára, mára azonban ez a forrás gyakorlatilag eltűnt a piacról. Markovich Béla szerint ez a változás strukturálisan alakította át az ágazatot: a nagyobb cégek nehezebb helyzetbe kerültek, miközben a kisebb, lakossági munkák felé tolódott a piac súlypontja.
Az Index kérdésére válaszul elmondta: valóban nem mutat egészséges szerkezetet, hogy az iparágon belül ekkora súllyal van jelen az állami beruházás. Az építőipar valóban érzékenyen reagál ezek hiányára, de még ha most indulnának is újra komoly projektek, azok hatása csak hosszabb előkészítés után jelenne meg; ugyanakkor ha nagy számban visszatérnének, ismét erős munkaerő-felszívó hatásuk lenne – tette hozzá.
A felújítás fontosabb lehet, mint az új építés
Ez a folyamat egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb trendet is erősít: a felújítások előretörését. A beruházók egyre gyakrabban döntenek korszerűsítés mellett az új építés helyett, amit a magas költségek, a bizonytalan gazdasági környezet és a finanszírozási feltételek is indokolnak. Nem véletlen, hogy 2025-ben mindössze körülbelül 7 ezer új családi ház épült, ami kifejezetten alacsony szám egy ilyen méretű piacon.
Eközben a kereslet nem tűnt el, inkább átrendeződött. A Mapei példája jól mutatja ezt: a vállalat árbevétele közel 16 százalékkal nőtt, miközben az eladott mennyiség több mint 10 százalékkal bővült. Ez arra utal, hogy az építési és felújítási aktivitás továbbra is jelen van, csak más szerkezetben, más típusú projektekben.
Az Index felvetésére, miszerint – bár jelenleg két felújítási program (vidéki otthonfelújítási támogatás, energetikai otthonfelújítási program) is fut – szükség volna-e egy átfogó, országos szintű támogatási programra, Markovich Béla úgy válaszolt, hogy
a hazai lakásállomány állapota miatt lenne tér erősebb, szélesebb állami ösztönzésre, mert „a felújítási piac a következő időszakban is fontosabb lehet, mint az új építés”
Háború az árakban: az olajon keresztül gyűrűzik be a konfliktus
A közel-keleti geopolitikai feszültségek, különösen az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság, közvetlenül hat az építőiparra. A hatás elsősorban az alapanyagárakon keresztül jelentkezik, és már rövid távon is érzékelhető.
Markovich Béla arról beszélt, hogy az olajalapú termékek ára szinte azonnal reagált a helyzetre. A bitumenes szigetelőanyagok, műanyag alapú termékek és egyéb olajfüggő építőanyagok esetében 10–20 százalék közötti drágulás is megjelent. Ez nemcsak a kivitelezési költségeket emeli, hanem a beruházói döntéseket is befolyásolja.
A hatás azonban nem áll meg itt. A kerámia- és téglagyártásban is áremelési hullám indult, amely mögött elsősorban az energiaárak emelkedése áll. Az iparági várakozások szerint már rövid távon 10–15 százalékos drágulás jöhet ezen a területen, ami tovább növeli az építkezések költségét.
A logisztikai láncok szintén reagáltak: a szállítási költségek 5–10 százalékkal emelkedtek. Ez különösen érzékenyen érinti az építőipart, ahol az anyagok nagy tömegben és gyakran hosszú távolságokra mozognak. A költségnövekedés így több lépcsőben épül be a végső árakba.
Markovich Béla hangsúlyozta, hogy ezek az árak nem feltétlenül térnek vissza a korábbi szintekre még akkor sem, ha a geopolitikai helyzet enyhül.
„Az árak ragadósak”
– fogalmazott, utalva arra, hogy a költségnövekedések egy része tartósan beépül a rendszerbe.
Valentina Rosi ehhez kapcsolódva a Mapei globális működésének jelentőségét emelte ki. Szerinte a több kontinensen jelen lévő gyártási és beszállítói hálózat nem szünteti meg a kockázatokat, de időt ad a reagálásra. Ez különösen fontos egy olyan környezetben, ahol a piaci sokkok gyorsan és kiszámíthatatlanul jelentkeznek.
A szakemberek ugyanakkor egyelőre nem számítanak tartós alapanyaghiányra. Inkább átmeneti zavarokra, felhalmozási hullámokra és árkilengésekre készülnek, ami egyfajta „stressztesztként” működik az ágazat számára.
56 nap várakozás: visszatért a szakemberhiány
A Mapei 2026-os országos kutatása egyértelműen jelzi, hogy a szakemberhiány újra erősödni kezdett. Egy kivitelezőre átlagosan 56 napot kell várni, ami három nappal több, mint egy évvel korábban. Ez elsőre nem tűnik drámai változásnak, de a trend megfordulását jelzi.
Az elmúlt években ugyanis csökkenő pályán volt a várakozási idő: 2023-ban még 58 nap volt az átlag, 2024-ben 52 napra mérséklődött, majd 2025-ben 53 napra nőtt. A mostani adat azt mutatja, hogy a piac ismét szűkülni kezd, és a kapacitások korlátozottak.
A regionális különbségek különösen látványosak. A Dél-Alföldön például 65 napot kell várni egy kivitelezőre, míg az észak-keleti régiókban ennél jóval rövidebb a várakozási idő. A különbségeket elsősorban a beruházások földrajzi koncentrációja és a munkaerő mobilitása magyarázza.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!