Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az isaszegi csata
1849. április 6-án, nagypénteken zajlott le Isaszeg és Gödöllő között a magyar szabadságharc egyik legvéresebb, de egyben a legsikeresebb csatája. A magyar hadsereg 40 ezer gyalogosból és tüzérből, valamint hétezer-ötszáz huszárból állt; a tüzérséget 198 löveg alkotta. Az ellenség, az Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy vezette császári-királyi haderő három hadtestének és egy önálló hadosztályának összlétszáma mintegy ötvenötezer fő volt, a tüzérségét 214 löveg és röppentyű (rakéta) alkotta.
Az osztrák főtisztek többsége – köztük a 61 éves Windisch-Grätz – már a napóleoni háborúkban is részt vett, míg a magyarok – az 55 éves Aulich kivételével – mind viszonylag fiatalok voltak: Görgei 31, Klapka 29, Gáspár és Damjanich is csak 45 éves.
Egy másik érdekesség: bár a császári sereg több éve szolgáló alakulatokból állt, a katonák alig kerültek éles helyzetbe, azaz kevés puskaport szagoltak.
Ezzel szemben a magyar zászlóaljak alig fél éve alakultak, ám mégis már több csatában részt vettek, ezért megfelelő harci tapasztalatokkal rendelkeztek. A magyar honvédsereg mintegy nyolcszáz-ezer fős, míg a császári-királyi hadsereg nagyjából négyszáz fős veszteséget szenvedett. A csatának több civil áldozata is volt, ugyanis a harcok idején nőket és gyerekeket egy pincébe bújtattak el, amely bombatalálatot kapott.
Körömi Bence történész szerint a magyar győzelemhez Windisch-Grätz hozzá nem értése is hozzájárult, hiszen a csata napjáig nem tudta, hol tartózkodnak a magyar főerők. Az isaszegi győzelem lendületet adott a tavaszi hadjárat folytatásához: április 10-én Vácnál, 19-én Nagysallónál győzedelmeskedtek a magyar csapatok. Április 26-ára felmentették Komárom várát, május 21-én pedig felszabadították Budát. Az ország nagy része ismét a magyar kormány ellenőrzése alá került. Isaszegnél továbbá az is kiderült, hogy a honvédség méltó ellenfele a császári-királyi haderőnek, ellene nyílt csatában képes kiállni, s akár meg is tudja verni azt.
Deák Ferenc cikke
A Pesti Hírlap 1865. április 16-án, húsvétvasárnap jelentette meg a címlapon Deák Ferenc híres cikkét. Az aláírás nélkül megjelent publicisztikát Deák előző nap mondta tollba Salamon Ferenc újságírónak akkori lakhelyén, az Angol Királynő Szállóban. Salamon visszaemlékezése szerint a cikket a politikus szóról szóra diktálta le neki szombat reggel kilenctől délután fél háromig.
Bár a szerző inkognitóban akart maradni, mindenki pontosan tudta, ki áll az írásmű mögött.
Deák annyira fontosnak érezte az időzítést, hogy nem engedte magát megzavarni, még gróf Andrássy Gyulát sem fogadta. A bécsi Botschafter című lap egy héttel korábbi, április 9-i cikkére válaszolt, amely azzal vádolta a magyarokat, hogy lételemük a szakadárság, a birodalommal szembeni ellenállás. A válaszcikk szerint a magyarok mindig ellenálltak és ellen is fognak állni a beolvasztási kísérleteknek, de ezt a sajátosságukat nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel. Valótlanságnak nevezte, hogy a magyar politikai elit nem akar együttműködni a Habsburgokkal, és hogy ne volna képes kompromisszumokra. Mint […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!