Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kiemelt témánk volt a Panyi Szabolcs újságírót, valamint Szabó Bence nyomozót érintő lehallgatási és kémügyek, amelyekről naponta újabb információk, illetve politikai reakciók látnak napvilágot. Emellett szó esett az ellenzéki képviselőjelöltek visszalépési hullámáról is, továbbá arról, hogy milyen hatása lehet a kampányra azoknak a kiszivárgott hangfelvételeknek és állításoknak, amelyek kábítószerrel hozzák összefüggésbe a Tisza Párt vezetőit.
A kémügyekben nem a tények, hanem a hatás számít
Arra a felvetésre, hogy lehetett-e rá számítani, hogy a kampány hajrájában, két és fél héttel a választások előtt kémthrillerbe illő ügyek robbannak ki, Kóczián Péter azt mondta: egy újságíró lehallgatása önmagában is rendkívüli fejlemény, azonban gyakran elmarad a történetek valódi hátterének feltárása a médiában. Szerinte ugyanis az ilyen ügyekben politikailag nem az a döntő, hogy mi derül ki, hanem az, hogy a történet minél tovább napirenden maradjon.
Ezeknek a botrányoknak nem az a célja, hogy kiderüljön belőlük az igazság, hanem hogy hírbe hozzanak embereket. A választókban, az olvasókban és az értelmiségben meglévő gyanúkat erősítik meg: hogy »ez ilyen«, »az meg olyan«. Nem az a lényeg, hogy mi derül ki a vizsgálat során, hogy az eljut-e eredményig, lesz-e belőle felelősségre vonás vagy bírósági ítélet. Soha nem ez a fontos. Az a lényeg, hogy az ügy minél tovább napirenden maradjon, és a látszatokat minél inkább rá lehessen építeni
– fogalmazott Kóczián Péter.
A Panyi Szabolcs körüli üggyel kapcsolatban kifejtette, hogy az újságíró egyes megnyilvánulásai vitathatók – például amikor a politikai kapcsolatával hencegett, amit később maga is megbánt –, ám az általa végzett kutatás önmagában nem tekinthető kémkedésnek. Fontos különválasztani a legitim újságírói munkát és a politikai értelmezéseket: az újságíró azt kutat ki, amit akar, és az ilyen kérdések vizsgálata önmagában legitim tevékenység, miközben a kormánypárt érdeke az lehet, hogy mindezt külföldi titkosszolgálati szálként értelmezze.
Kóczián szerint a történet másik oldala is értelmezést igényel: az is csupán feltételezés – „vetítés” –, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel a magyar érdekeket elárulva működne együtt, erre ugyanis semmilyen bizonyíték nem került elő. Ha ilyen bizonyítékok léteznének, azok nagy valószínűséggel már nyilvánosságra kerültek volna. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az ilyen ügyek időzítése és egymásra torlódása nem véletlenszerű.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy ha valaki egy Lavrov–Szijjártó-beszélgetés szó szerinti részleteit ismerteti, az nyilvánvalóan valamilyen forrásból származik. Ez azonban elsősorban újságírói-etikai kérdést vet fel – a forrásokra hivatkozó tájékoztatás még a szakmai munka részének tekinthető-e, illetve hol húzódik a határ a szó szerinti jegyzőkönyvek közlésénél –, de mindez önmagában nem minősül kémkedésnek vagy külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködésnek.
Kóczián kiemelte: ha valóban kémkedésről lenne szó, azt a kormánynak kellene bizonyítania, ám ilyen bizonyíték nem került nyilvánosságra. Panyi Szabolcs munkáját lehet bírálni vagy elfogultsággal vádolni, de ezek a kritikák nem alapozzák meg a kémkedés vádját. Éppen ezért határátlépésnek tartja, hogy a kormányzati kommunikáció már ebbe az irányba tolja az ügy értelmezését, és azt a hazaárulás felé mutató tevékenységként állítja be.
Emlékeztetett rá, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal korábban is tett állításokat ellenzéki szereplőkről és újságírókról, de ezek jellemzően nem léptek túl a vélemény szintjén, feltehetően azért, mert akkor a bizonyításukhoz hírszerzési forrásokra lett volna szükség. Kóczián Péter úgy véli, a Panyi-ügyben a kormányzat annyiban lépett szintet, hogy egy konkrét szereplőre irányította a figyelmet, ugyanakkor az ilyen esetek alapvetően „vetítések”, amelyek nem feltétlenül a bizonyítható valóságról szólnak.
Titkosszolgálatok és hálózatok ütköznek, az ellenzék már csak reagál
Lapunk főmunkatársa, Nótin Tamás elmondta: a korábbi adásban már beszélt arról, hogy amikor a hazai közéletben az orosz vagy az ukrán beavatkozás kérdése kerül szóba, ritkán merül fel, hogy más országok is érdekeltek lehetnek a magyar választások alakulásában. Hangsúlyozta: ne gondolja senki, hogy más államok szolgálatai pusztán diplomáciai fedésben kávézgatnak a nagykövetségeiken. Emlékeztetett arra is, hogy Budapest már a hidegháború idején, a hetvenes–nyolcvanas években is afféle „kémfővárosként” működött, ahol a különböző szolgálatok aktívan mozogtak a két nagy tömb között. Éppen ezért szerinte naiv elképzelés azt feltételezni, hogy ma csupán egy vagy két ország hírszerzése lehet jelen a háttérben.
Az orosz beavatkozás kérdésével összefüggésben felidézte, hogy tavaly októberben Budapesten járt Angela Merkel volt német kancellár, hogy bemutassa és népszerűsítse memoárját. A Partizánnak adott interjújában Gulyás Márton igyekezett kimondatni vele, hogy Orbán Viktor az Európai Unió „trójai falova”, Merkel azonban ezt határozottan visszautasította, és badarságnak, illetve abszurdnak nevezte az állítást, hozzátéve: ha ennek lenne alapja, arról tudtak volna.
A jelenlegi kampányhelyzetről szólva Nótin Tamás úgy fogalmazott: várható volt, hogy a választást megelőző hetekben „tűzijáték” lesz, vagyis minden politikai szereplő igyekszik bevetni a rendelkezésére álló eszközöket. Ugyanakkor kérdéses, hogy az átlagos választó ebből mennyit tud befogadni. Még az újságírók számára is nehéz követni az események gyors egymásutánját, különösen az olyan összetett ügyekben, mint a Panyi Szabolcsot vagy Szabó Bencét érintő esetek, amelyekben az összefüggések és az időrend feltárása is komoly utánanézést igényel.
Megítélése szerint a kampány egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy a választás már nem arról szól, hogy van a kormányoldal és az ellenzék. Magyar Péter szerepe is háttérbe szorult: a politikus a jelenlegi helyzetben inkább eszközzé, statisztává vált. Sosem volt még ennyire nyilvánvaló, hogy a fejünk felett mindenféle szolgálatok és hálózatok csapnak össze egymással, miközben az ellenzék inkább reagáló pozícióba került.
Nem az ellenzéki politikusok konfrontálódnak közvetlenül a kormányoldallal, hanem sokkal inkább a sajtó vállalja fel ezt a szerepet. Az olyan ellenzéki politikusok, mint Tarr Zoltán, Forsthoffer Ágnes, Ruszin-Szendi Romulusz szinte teljesen eltűntek, miközben Magyar Péter is egyre fárad az országjárásán. Kapitány István és Orbán Anita sem váltak a politikai viták meghatározó alakjaivá, az ellenzék jellemzően a nyilvánosságban megjelenő ügyekre reagál.
Nótin Tamás szerint a kampányban egyértelmű választóvonalat jelentett, amikor Volodimir Zelenszkij megfenyegette […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2026/03/28/csatater-koczian-peter-valasztas-kampany/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!