Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Összeütjük két tenyerünk és a kis légbuborékok jellegzetes hanggal felrobbannak, ez a tapsolás. Szinte ahány tenyér van, annyiféleképpen variálódik, ezt állította legalábbis egy több mint 30 éves tanulmányban Bruno Repp pszichológus, aki főleg a hangokkal, ritmusérzékeléssel foglalkozik. 2013-ban a svéd Uppsalai Egyetemen megfigyelték, hogy a taps ragályos, mint egy betegség. Ha sokan tapsolnak körülöttünk, kényszert érzünk, hogy mi is tapsoljunk.
A csecsemők mozgása még nem elég koordinált ahhoz, hogy tapsoljanak, de egyéves kor után már szabad az út a taps előtt, és mivel mindenki képes rá, az összes kultúrában elterjedt. A tapsban az a nagyszerű, hogy kis energiabefektetéssel nagy zajt és hatást kelthetünk – nagyobbat, mintha egyéb testrészünkhöz ütnénk a kezünket. Ha valaki tapsolni kezd egy járművön például, mindenki odafigyel rá.
A tapscsúcs 3 óra 16 perc, de ez egy szervezett, Guinness–rekord megdöntésére irányuló esemény volt, és nem összehasonlítható a spontán tapssal. A tavalyi cannes-i filmfesztiválon 9 percig tapsoltak Martin Scorsese Megfojtott virágok című filmje után, de idén sem spóroltak a tapssal a nézők, Coppola Megalopolisa a Hollywood Reporter szerint 10 perces tenyérütögetést váltott ki. Tarantino Becstelen brigantykja 2009–ben 11 perces tapsot kapott, de ez tulajdonképpen semmi a 2006-os Faun labirintusának 22 perces tapsához képest. Mondjuk nem mindenki rajong egyformán a tapsért, Adam Driver elunta a három évvel ezelőtti 5 perces tapsot, amit az Annette című filmért kapott a készítőkkel együtt, és rágyújtott egy cigire az elhúzódó ováció alatt.
Ki kezdte a csapkodást?
Nagy valószínűséggel már a homo sapiens is tapsolt, mielőtt a bonyolultabb beszédbe belevágott volna, így tudta jelezni a veszélyt, vagy ijesztgette ellenfeleit. Az állatvilágban a szürke fókáknál figyelték meg a tapsolást, akár a víz alatt is, ezzel mutatnak erőt és dominanciát. A Bibliában is említésre kerül a tapsolás a boldogság vagy az imádat kifejezéseként, a Zsoltárok könyvében így:
Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz!
Valószínűleg az ókori egyiptomiak is tapsolhattak, és Rómában is elterjedt volt a színházban és az uralkodók beszéde után, mert a vezetők számára a taps jelezte népszerűségüket, de volt, aki fizetett is, hogy nagyobb ovációt kapjon.
Jöttek a bér– vagy kényszertapsolók!
Néró császár például 5000 katonával tapsoltatta meg magát, Hérakleiosz császár, mikor egy barbár királlyal találkozott, bértapsolókkal akarta megfélemlíteni az ellenfelét. Az évszázadok során az emberek tapsoltak önként és kényszerből, ingyen és pénzért, örömből és gúnyolódástól hajtva. A tapsnak nagy szerepe van a művészek honorálásában, és a sport eseményeken is, ahol a szurkolók így támogatják és motiválják kedvenceiket, vagy ezzel zavarják az ellenfelet.
A tapsfajták között meg kell különböztetnünk az önkéntelen tapsot, például mikor döbbenetünkben csapjuk össze a kezünket, a szándékos, bíztató vagy hálás tapsot, de tapsolhatunk játékból (zenére mondjuk), csúfolódva is rossz teljesítmény után (ez lassabb taps) vagy lehet protokoll része is a csapkodás.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2024/05/31/taps-eredet-cannes-muveszet-sport/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!