Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Van egy rendező, aki 1968 óta jegyzi alkotásait, dolgozott filmen, tévésorozaton és videóklipen, rajzolt képregényt és még videójátékot is készített. Noha 2000 után jelentősen megritkult az életműve, nem tűnt el. A 2010-es években is több alkotás köthető nevéhez, ám legyen szó bármilyen területről, egy dolog egyezik minden esetben.
Elégedetlen volt a végeredménnyel.
Valószínűleg egyesek már sejtik: Alan Smithee-ről van szó, a világ legelégedetlenebb rendezőjéről. Az alkotó volt már David Lynch, Michael Mann és Kiefer Sutherland rendezője is, dolgozott Whitney Houstonnal és a Metallicával, de készített videójátékot a PlayStation felületére, és még a Daredevil képregénybe is írt pár epizódot. Hogy miként lehet ez? Szimplán úgy, hogy – talán túlzás nélkül –
AZ ALAN SMITHEE Hollywood legismertebb álneve.
A Directors Guild of America (DGA), vagyis az Amerikai Rendezők Céhe azon alkotói váltották ki a nevet – szigorúan a céh engedélyével –, akik vagy úgy érezték, hogy kivették a kezükből a művet, és ezáltal már nem az ő alkotásukról van szó, vagy szimplán valahol (önhibájukon kívül) félrement a folyamat, így vállalhatatlan végeredmény született.
Számos ismert és ismeretlen rendező élt a lehetőséggel, s noha ez eredetileg a rendezők céhének saját ötlete volt, a hetvenes évektől önálló életre kelt, így rengeteg más alkotói közeg művészei is éltek vele. A név története egészen 1969-ig nyúlik vissza, amikor is két rendező nem tudott dűlőre jutni, hogy kinek a neve legyen a filmnél feltüntetve – tekintve, hogy egyikőjük sem akarta magának a megtiszteltetést.
Kivételből lett szabály
A céh korábban nem támogatta tagjainál az álnevek használatát. Ezt nemes egyszerűséggel azért tették, mert védeni akarták őket. A szerzői elméletet támogatva úgy vélték, hogy a rendező a legjelentősebb alkotó a filmen belül, akinek a kreatív útmutatása határozza meg az alkotás egészét. Az álnevet ezért elsődlegesen olyan esetekben engedélyezték, amikor valamiért kivették az adott rendező kezéből az irányítást, megfosztották attól, hogy saját kreatív látásmódját érvényesítse.
Ez történt az 1969-es, A törvény éber őre című westernfilmnél, amikor is rendezőcserét kellett végrehajtani.
A művet eredetileg Robert Totten készítette, aki korábban számos westernalkotáson dolgozott, de meggyűlt a baja a film főszereplőjével, Richard Widmarkkal. Az Oscar-jelölt, Golden Globe-díjas színész és Totten között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a rendezőt majd’ egy év után menesztették a projektből. Az ő helyére érkezett Don Siegel.
A projekt befejeztével Siegel úgy látta, hogy ő mindössze tíz aktív forgatási napot töltött a produkcióval, míg Totten ennek több mint kétszeresét, továbbá a végső vágatban a kettejük által rögzített jelenetek nagyjából fele-fele arányban szerepeltek. Emellett Siegel úgy érezte, hogy a forgatáson voltaképp Widmark töltötte be a vezető szerepet, így lemondott arról, hogy rendezőként őt tüntessék fel. A probléma az volt, hogy hasonló okokból Totten sem akarta a nevét adni a filmhez, így végül a rendezők céhéhez fordultak, hogy megoldják a dolgot.
A céh belement, hogy egyik alkotó neve se jelenjen meg a filmnél, ekkor vetődött fel egy közös álnév, amely többszöri átalakulás után az Alan Smithee lett.
A rendhagyó írásmód arra szolgált, hogy véletlenül se keverjék össze egyetlen más rendezővel sem, továbbá ez akár egy anagramma is lehet – a betűk átrendezésével kiadja a „the alias men” (férfiak álnéven) kifejezést.
Smithee, az új csillag
Lehet, hogy Smithee létezése észrevétlen maradt volna, de meglepő, vagy sem, A törvény éber őre című film sikert aratott kritikusi körökben. A híres filmesztéta, -kritikus, -történész, Roger Ebert úgy fogalmazott:
Allen Smithee rendező, kinek neve számomra nem ismerős, természetességgel hagyja történetét kibontakozni.
Rengeteg más szakember is dicsérte a filmet és annak új, tehetséges rendezőjét. Még a The New York Times is azt írta róla, hogy a rendező magas szintű profizmussal képes kiemelni a részleteket, megmutatni a színészi arcjátékot.
Az álnév elterjedését követően Jud Taylor rendező is a céh elé járult, hogy korábbi, 1968-ban bemutatott Fade-In című alkotását visszamenőleg átírathassa Alan Smithee nevére. Noha a film akkor már megjelent, a televíziós, hivatalos kiadásra csupán 1973-ban került sor. Így, bár A törvény éber őre című alkotáshoz teremtették meg Smithee karakterét,
időrendi sorrendben a Fade-In az első, amit az álneves rendező jegyez.
A névhez egyetlen szabályt hozott létre a céh: arra kérték a rendezőket, hogy ne fedjék fel a háttérben húzódó belső ügyeket, ami miatt erre szükség volt, és ne reklámozzák az Alan Smithee név eredetét, ezzel védve minden rendezőt, aki használja. Persze akadtak kivételek, akik később úgy döntöttek, mégis megteszik. Így tett Jud Taylor is, aki a Fade-In után 1980-ban a Pánik az első oldalon című mozijához is kérte az álnevet. 2003-ban úgy nyilatkozott:
Többször előfordult a karrierem során, hogy problémám akadt a vágással, és nem kaptam meg a szerződésben foglalt szükséges napok számát a vágószobában, amit akkor az ügynököm sem tudott megoldani. Így elmentem a céhhez, és elmondtam, hogy: »Ez a helyzet.« A céh kiállt mellettem. Mindkét esetben megkaphattam Alan Smithee nevet. Ez jelzés volt a szakmának alkotói jogi szempontból, hogy a művekbe belenyúltak.
Taylor vallomása azonban azért nem volt már gond, mivel Smithee figuráját a céh 2000-ben „eltemette”. Előtte olyan ismert rendezők éltek a lehetőséggel, mint David Lynch, aki a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!