Hol van már a slim fit, a mostani tiniken extrém bő farmerek (baggy, wide-leg) lengedeznek. Átesve a ló másik oldalára, már ami a bőséget illeti. Nem kell szenvedni a felvételükkel, szinte beléjük lehet ugrani. Erre mondják a divatiparban, hogy persze, ez a „20 éves trendszabály”. Eddig azonban ez egyfajta urban legend volt, olyasmi, mint az 5 másodperces szabály a földre esett vajas kenyérről, hogy ha gyorsan felkapjuk, nem mennek át az ételre a baktériumok. Ezt egyébként mostanra határozottan cáfolták, nincs biztonságos „időablak”.

Most viszont a Northwestern Egyetem matematikusai vettek egy nagy levegőt, és közel 160 évnyi női ruházatot vizsgálták meg: egy körülbelül 37 ezer ruhadarabból álló adatbázist állítottak össze a Rhode Island-i Egyetem Kereskedelmi Mintaarchívumának és az 1869-ig visszanyúló, többgenerációnyi kifutói kollekció képeinek kombinálásával. Számbavették a ruhák (szoknyák) hosszát, a derékvonal magasságát, a nyakkivágást és minden numerikusan feldolgozható adatot, majd kidolgoztak egy új matematikai modellt. és levonták a következtetést:
ugyanazok a divatirányzatok valóban nagyjából 20 évente újra és újra felbukkannak.
Ha túl népszerű, akkor kivezetik
„Tudomásunk szerint ez az első alkalom, hogy ennyire kiterjedt és pontos adatbázist fejlesztettek ki a 160 év divatcikkeiről” – mondta Emma Zajdela, a tanulmány vezető szerzője. A divatipar rutinszerűen és ciklikusan újrahasznosít bizonyos fazonokat és tuhaterveket. Alapvetően a divatipar folyamatosan az eredetiség és a hagyomány között ingadozik.
Amint egy ruhastílus túl népszerűvé válik, a tervezők elkezdik módosítani az új ruhadarabokat, pont annyira, hogy kitűnjenek a tömegből,
miközben továbbra is kívánatosak maradnak a potenciális viselőik számára. Ez pedig a stílusok ide-oda ingadozásához vezet, a divat eredendően oszcillálni akar, és ezeket a ciklusokat most felfedezték az adatokban is.
Figyelje a szoknyákat!
Ennek a mintának a legnyilvánvalóbb példáját a szoknyák hosszának változásai mutatják. Több mint egy évszázadon át ingadoztak a rövidebb és hosszabb a szoknyadivatok, az I. világháború után aztán egy csapásra és gyökeresen megváltozott minden. Örökre eltűntek a földig érő, többrétegű, nehézkes szoknyák és a kötelező szoknyapántok, fűzők, és megérkeztek a könnyű, rojtos, flitteres, flapper ruhák az 1920-as években. Illeszkedve az új stílushoz, a jazzkorszakhoz, megadva a mozgás szabadságát; merthogy már táncolni is lehetett bennük, mondjuk charlestont. A fejpánt, hosszú gyöngysor, kalap, na és rövid, bobfrizura pedig határozottan illett az új korszak hedonista életérzéséhez.

[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!