Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Zavarban vagyunk, csak kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan – és minden bizonnyal mélyrehatóan – változik az emberi civilizáció, és benne az életünk. Az egészben az a kellemetlen, hogy nincsenek olyan törvények, szabályok, sorvezetők, amikkel meg lehetne jósolni, hogy mi lesz 10-50-100 év múlva.
Ha 100 évvel ezelőtt meg kellett volna jósolni a mai időket, nehezen ment volna, már csak azért is, mert nem léteztek olyan szavak, hogy atombomba, televízió, számítógép, vagy internet. Most azt kérdezzük, hogy mi lesz mondjuk 2075-ben, de hiányoznak a szavak a jóslathoz. Tehát fogalmunk sincs, pontosan mit hoz a jövő.
Az viszont biztos, hogy lesznek nagy katasztrófák, az emberek pedig leginkább csak vészidőkben mozdulnak.
Egyébként álmodoznak, és várják, hogy megjavuljon a helyzet anélkül, hogy nekik bármit kellene tenniük. Ez egy evolúciósan bevett, egyértelmű viselkedés. Ekkora aggyal, mint a miénk, azért eléggé kínos lenne hülyeségek miatt eltűnni a bolygóról.
Mindezt Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, etológus, az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció világhírű kutatója, a nemzetközi hírnevet kivívó Etológiai Tanszék (ELTE) alapítója mondta a Ma is tanultam valamit podcast negyedik évadának első adásában.
Nemrég megjelent nagy ívű – egyben utolsónak szánt – könyvében (A teremtő képzelet – A kreativitás evolúciója) tárja elénk azokat az új tudományos felismeréseket, amik alaposan átírták az emberré válás történetét. A gyökeres változások ugyanis – úgy tűnik – nem a Homo sapiensszel, hanem jóval korábban, kétmillió évvel ezelőtt, a Homo erectusszal (felegyenesedett emberrel) kezdődtek el, amikor
a távoli ősök egy életmódbeli huszárvágással alapozták meg az emberi faj evolúciós pályafutását: ráálltak adögevésre és húsrablásra.
Az evolúciós ugrás, a hirtelen megkétszereződött agytérfogat kiváltó oka pedig az volt, hogy megváltozott a csoportszerkezet, a több kalóriát adó hús megszerzéséhez (a zsákmányszerző ragadozók elüldözéséhez) teljesen újfajta, összetett együttműködésre volt szükség a jellemzően 20-30 fős közösségekben. Csak az a csoport tudott fennmaradni, amelyik képes volt a közös célok érdekében összetartani.
A csoportba vetett hit teremtette az isteneket
De ez még nem minden. Ekkor alakultak ki a spiritualitás gyökerei is. A tagok annyira szorosan függtek az életet adó, támogató, segítő közösségtől, hogy egyfajta elvont, fölöttük álló entitásként („a nagy MI”) kezdtek csoportjukra tekinteni, amiért akár meghalni is készek voltak. Miután a Homo sapiensszel kialakult a beszéd, onnantól fogva mindent meg tudtak nevezni az ősök. Az egyszerű közösségeiket is, legyen az „a nagy antilop népe”, vagy valamilyen szellemnek, vagy későbbi korokban, valamiféle istennek a fiai. Hatezer különböző hiedelem-, hit- és vallásforma maradt fenn, de ennél nyilván sokkal több alakult ki egykoron – adja meg a humánetológiai választ arra, hogyan jelent meg az Isten koncepció.
De mi van a közösségekkel? Hiszen a digitális technológiának köszönhetően akár az emberiség összes tagja képes kapcsolatot teremteni egymással?
Egyszemélyes közösségekké váltunk
Az internet és a szabad információáramlás korában nemcsak az igazságok és a pozitív információk áramlanak, hanem a hülyeségek is. Minden áramlik, egyszerre, mivel hiányzik a közösségi kontroll. Minden ember úgy viselkedik, mintha ő maga lenne egy közösség. Maga dönti el, hogy milyen információt hisz el, mihez kezd vele és hogy kivel. Régen ezek a közösség döntései voltak.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!