Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szmolek Apollóniának, a magyar női kézilabda-élvonalban szereplő Esztergom beállósának a hit, család és kézilabda hármasa a legfontosabb támasz az életében – árulta el a 23 éves játékos a Nemzeti Sportnak egy terjedelmes interjúban. A beszélgetésben hite mellett a kick-boxban és egyéb harcművészetekben gazdag gyermekkoráról, nevelőcsapatának elhagyásáról és a válogatottban szerzett első élményeiről is szót ejtett a nagy álmokat dédelgető kézis.
Nagyot fordult a világ 2025-ben Szmolek Apollóniával. A 23 éves beállós sok-sok év után búcsút intett a nevelőcsapatának számító Szombathelynek, hogy a legutóbbi szezonban bronzérmet szerző Esztergomban folytathassa pályafutását. Ráadásul tavaly márciusban már a magyar női kézilabda-válogatottban is debütálhatott, miközben a korosztályos csapatokban korábban egyszer sem számoltak vele az edzők.
„Apukám sokáig kick-boxolt meg az amerikai focit űzte, a két évvel idősebb bátyám, Emánuel kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kick-boxos” – mesélt a kezdetekről a magyar játékos a Nemzeti Sportnak. – „Sokféle fiús sportágat űztem gyerekkoromban, például elmentem a srácokkal focizni, vagy éppen birkóztunk, sokat néztünk UFC-t és pankrációt is.”
Ezek után talán egyáltalán nem meglepő, hogy Szmolek is kipróbálta magát a családtagok körében oly népszerű harcművészetben. Ennek ellenére mégis a kézilabdázás nyerte el a szívét, ahol elmondása szerint sokkal jobban tudja kamatoztatni adottságait:
Szeretek közösségben lenni, jó csapatjátékosnak tartom magam, aki tud örülni mások sikerének. Amikor nem vagyok a pályán, akkor is hangosan biztatom a többieket. Imádom, amikor együtt elérjük azt a flow-állapotot, amiért könnyű beleszeretni a kézlabdázásba. Ugyanakkor sokat köszönhetek a bátyámnak is, gyakran edzettünk együtt, hajtottuk egymást előre. A kitartásával, munkamoráljával nekem is jó példát mutatott, nem beszélve a mentális felkészülés fontosságáról.
Otthonról hozott mentalitásának köszönhetően sosem volt kétséges számára, hogy sikerül megvalósítania álmait. Mindig úgy hitte, amiben igazán hisz, és amiért elég keményen megdolgozik, az előbb-utóbb össze is jön neki, ezt a gondolkodást pedig majd gyerekeinek is tovább akarja adni. Azt már viszont nehezebb volt megtanulni, hogyan kezelje mások véleményét.
„Már nemigen adok azok megjegyzéseire, akik nem ismernek. Persze régebben én is azt szerettem volna, hogy mindenki jó véleménnyel legyen rólam, viszont sokkal fontosabb manapság nekem, hogy élvezzem a játékot, az edzőm elégedett legyen velem, és tudjak segíteni a csapatnak” – nyilatkozta a 23 éves kézis, hozzátéve, sok kommentelő egyáltalán nincs tisztában azzal, mivel kell éppen megküzdenie a sportolónak az életében.
A nehezebb időszakokban a hit, család és kézilabda hármasa segíti át. Ha valamelyik területen keményebb periódusok vannak, a másik kettőben mindig támogatásra lel.
„Római […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!