2026. május 2., szombatMa Zsigmond napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 366,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 396,00 Ft
2026.05.02. Zsigmond Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 366,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 396,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Kétszer is lecsapott a berlini pókember, de végül az exfradistáé lett az utolsó szó

Kétszer is lecsapott a berlini pókember, de végül az exfradistáé lett az utolsó szó

Még szép, hogy a korsó is címeres. Milyen lenne még? Persze csak, ha benn fogyasztom, kintre műanyag jár.

Az Abseitsfalle a környék legjobb értékeléssel bíró kocsmája a Google-kereső szerint, nem csoda, ha az ember mezei turistaként is ráakad. Más kérdés, hogy engem irányítottak, méghozzá a két sarokkal odébb működő Union-fanshop alkalmazottjai.

Ha szereti a jó sört, és igazi szurkolókat is akar látni, ott a helye!

– mondta a szőke hajú legény a pult mögül, két, mezre vasalt számozás között. Egyetlen keserűségem maximum abban lelhettem, egyik mezt sem Schäfer András nevével kérték a boltba tévedt drukkerek. 

Még dél is odébb, de az S-Bahn Köpernick megállójától eltévedni sem lehet a stadion felé menet, annyi piros felsős, sálas alak mozog célirányosan az utcán. A szurkolói kocsmát a sporttelep egyik szegletében alakították ki, alkalmi túravezetőim, Timo és Martin pedig örömmel, no meg a még sosem hallott

Oh, Hungary, so, are you hungry?

– szóviccel fogadnak.

A srácokkal a pub bejáratánál várva ismerkedtünk meg, a hely hivatalosan délben nyit, de az élelmesek a hátsó bejáratnál kialakított teraszon nyitott napernyők és sörpadok társaságában várakoznak. Egyik-másik szerencsés veterán, a bőrből szabott mellényükön megannyi kitűző tündököl, oly kellemes helyzetben vannak, hogy a nyitásra készülődő csaposoktól már a nap első sörét is megkapták.

A Freibrug elleni mérkőzés kezdetéig még majdnem négy óra, de a környező utcákból egyre csak érkeznek az emberek.

Egy-két éve még egyszerű volt a dolog, ha meccsre akartál jönni, reggel szóltál a haveroknak, és eljöttetek hárman-négyen is, most, ha nem vagy bérletes, három hónappal előre ki kell találd, érdekel-e a meccs. Nekem szerencsére van – villantja Martin felém a szezonjegyét –, de nem minden cimboránk ilyen szerencsés.

Ő 2006–2007 környékén szeretett az Unionba, a csapat akkor a német harmadosztályban vitézkedett, és túl volt eddigi legnagyobb sikerén, a 2001-es Német Kupa-döntőn.

Jó csapatot könnyű találni, még könnyebb neki szurkolni, de egy igazi családra lelni a lelátón, no az már jóval ritkább. Az pedig, hogy egy ennyire családias, odaadó közeg eljusson a Bundesliga élvonaláig, no az az elképzelhetetlenül ritka, nem szó, hogy büszke vagyok a csapatra

– teszi hozzá.

Gyülekező a stadion tőszomszédságában, jó három órával a kezdés előtt...

Gyülekező a stadion tőszomszédságában, jó három órával a kezdés előtt…

Az Union korábban a keleti blokk élcsapatai közé tartozott, s noha jó kapcsolatokkal bírt a Német Szocialista Egységpárttal, sosem volt annyira kedvező helyzetben, mint az Állambiztonsági Minisztérium, azaz a Stasi csapatának számító Dynamo Berlin.

Mi inkább a rebellisek voltunk a blokkban. De egy igazán összetartó közösség is. Talán ennek is köszönhetjük, hogy nem tűntünk el ugyanúgy a süllyesztőben, mint a Dynamo. Hirtelen nem is tudom, hol vannak most, a harmad- vagy a negyedosztályban? Ezek az idők rég elmúltak, de a közösség, a családias hangulat még most is megvan

– veszi át a szót Timo, aki lassan 20 éve bérletese az Unionnak.

A csapat 2019-ben jutott fel története során először az egységes német élvonalba, a Bundesligába, s rögvest a 11. helyen zárt. Azóta pedig egyre csak emeli a tétet az Urs Fischer vezette alakulat, melynek 2022 januárja óta magyar hőse is van Schäfer személyében.

Olyan, mintha álmodnánk. A feljutás óta minden szezon egyre jobb és jobb. És ha ma nyerünk, szinte meg is van a Bajnokok Ligája-indulás. Ha így folytatjuk… jövőre retteghet a Bayern München!

– fogalmaz.

A háttérben az egyik tévén a városi rivális Hertha péntek esti bajnokiját ismétlik. A találkozót 5–2-re elvesztette Dárdai Pál csapata a Köln otthonában. A képernyő felé bökök, mit szólna a városi rivális helyzetéhez, mire jön a válasz:

Velük már aligha kell foglalkozni.

Flegma, ellenséges, lekezelő? Elsőre nem sikerül eldönteni, hát megkérdezem, ők milyennek tartják a két klub viszonyát.

Mikor még volt keleti és nyugati blokk, mondhatni, baráti volt a csapatok kapcsolata, az átlag-Union-szurkoló szorított a Hertha sikereiért is, és fordítva. Mindkét tábor ellensége a Dynamo volt. Mindez gyökeresen megváltozott a feljutásunk után, most inkább mondanám ellenségesnek, mint közömbösnek a kapcsolatot. Nem nézzük le őket, de hiányozni sem fognak, ha kiesnek, maximum azért, mert nem szerezhetünk ellenük pontokat!

– magyarázza Timo.

Az Unionnál rendkívül büszkék a családias közegre, ami belengi a klub működését, kezdve a történettől, hogy 2004-ben úgy menekültek meg a megszűnéstől, hogy a drukkerek véradással gyűjtöttek pénzt, folytatva azzal, hogy 2007-ben az akkorra igencsak lelakott, több szempontból is veszélyessé vált stadiont saját kezükkel újították fel a szurkolók. Akkor még ők sem tudták, micsoda sikerek alapját öntik betonba az erdő szélén…

Mondd csak, te ugye nem az ellenségtől vagy?

– toppan felém egy harmadik szurkoló, meghallva, hogy angolul beszélünk. Mint kiderült, a piros-fekete kockás ingem lett gyanús neki, elvégre ebben a színösszeállításban inkább a ma délutáni rivális, az SC Freiburg hajlamos pályára lépni.

Timo (középen) és Martin (jobbra) több mint egy évtizede szurkolnak az Unionnak, volt mit mesélniük

Timo (középen) és Martin (jobbra) több mint egy évtizede szurkolnak az Unionnak, volt mit mesélniük

Fotó: Kocsmár-Tóth István

Felelek, koccintunk, és megy tovább az élet. Noha, be kell ismernem, a Freiburg ellen sem szívesen szurkolok, sőt ha Sallai Roland keretbe kerül, nem is fogok.

Delet üt az óra, legurul az első sör, Martinék pedig inkább a kereszteződés túloldalán kialakított asztalok felé veszik az irányt. A szabadban várják be a társaikat, miközben egy elsőre szokatlannak hangzó árnyoldalát említik a mostani sikereknek:

Ülőhelyek! Érted, te ezt? Ülőhelyről szurkolni egy meccsen, ilyet mégis hogy lehet? – szegezi nekem a kérdést Martin. – A másodosztályra sem akarták hitelesíteni a stadionunkat, mert eredetileg csak a fő lelátón volt pár ezer szék, a többi állószektor volt. Ez nálunk tradíció. Aztán a Bundesliga-kiírásban már az szerepelt, kell legalább 8000 ezer ülőhely. Hát azt hiszik, színház ez?!

Tovább beszélgetünk esélyekről, reményekről. No meg egy másik szép hagyományról, a karácsonyi éneklésről. Az Union-Weihnachtssingen is már két évtizedes múltra tekint vissza. Az ünnepekkor a piros-fehér szurkolók ellepik a „vasunió” otthonát, hogy karácsonyi énekekkel szórakoztassák magukat. A […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/futball/2023/05/13/bundesliga-bl-donto-union-berlin-freiburg-helyszini-tudositas/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Ilyen bravúrra eddig nem volt magyar példa: karrierje legjobbjával jelentkezett fiatal tehetségünk

Nem kellett sokáig várni az újabb remek teljesítményre ifj. Sárközi Richárdtól. 22 éves golftehetségünk legutóbb …