Még szép, hogy a korsó is címeres. Milyen lenne még? Persze csak, ha benn fogyasztom, kintre műanyag jár.
Az Abseitsfalle a környék legjobb értékeléssel bíró kocsmája a Google-kereső szerint, nem csoda, ha az ember mezei turistaként is ráakad. Más kérdés, hogy engem irányítottak, méghozzá a két sarokkal odébb működő Union-fanshop alkalmazottjai.
Ha szereti a jó sört, és igazi szurkolókat is akar látni, ott a helye!
– mondta a szőke hajú legény a pult mögül, két, mezre vasalt számozás között. Egyetlen keserűségem maximum abban lelhettem, egyik mezt sem Schäfer András nevével kérték a boltba tévedt drukkerek.
Még dél is odébb, de az S-Bahn Köpernick megállójától eltévedni sem lehet a stadion felé menet, annyi piros felsős, sálas alak mozog célirányosan az utcán. A szurkolói kocsmát a sporttelep egyik szegletében alakították ki, alkalmi túravezetőim, Timo és Martin pedig örömmel, no meg a még sosem hallott
Oh, Hungary, so, are you hungry?
– szóviccel fogadnak.
A srácokkal a pub bejáratánál várva ismerkedtünk meg, a hely hivatalosan délben nyit, de az élelmesek a hátsó bejáratnál kialakított teraszon nyitott napernyők és sörpadok társaságában várakoznak. Egyik-másik szerencsés veterán, a bőrből szabott mellényükön megannyi kitűző tündököl, oly kellemes helyzetben vannak, hogy a nyitásra készülődő csaposoktól már a nap első sörét is megkapták.
A Freibrug elleni mérkőzés kezdetéig még majdnem négy óra, de a környező utcákból egyre csak érkeznek az emberek.
Egy-két éve még egyszerű volt a dolog, ha meccsre akartál jönni, reggel szóltál a haveroknak, és eljöttetek hárman-négyen is, most, ha nem vagy bérletes, három hónappal előre ki kell találd, érdekel-e a meccs. Nekem szerencsére van – villantja Martin felém a szezonjegyét –, de nem minden cimboránk ilyen szerencsés.
Ő 2006–2007 környékén szeretett az Unionba, a csapat akkor a német harmadosztályban vitézkedett, és túl volt eddigi legnagyobb sikerén, a 2001-es Német Kupa-döntőn.
Jó csapatot könnyű találni, még könnyebb neki szurkolni, de egy igazi családra lelni a lelátón, no az már jóval ritkább. Az pedig, hogy egy ennyire családias, odaadó közeg eljusson a Bundesliga élvonaláig, no az az elképzelhetetlenül ritka, nem szó, hogy büszke vagyok a csapatra
– teszi hozzá.

Az Union korábban a keleti blokk élcsapatai közé tartozott, s noha jó kapcsolatokkal bírt a Német Szocialista Egységpárttal, sosem volt annyira kedvező helyzetben, mint az Állambiztonsági Minisztérium, azaz a Stasi csapatának számító Dynamo Berlin.
Mi inkább a rebellisek voltunk a blokkban. De egy igazán összetartó közösség is. Talán ennek is köszönhetjük, hogy nem tűntünk el ugyanúgy a süllyesztőben, mint a Dynamo. Hirtelen nem is tudom, hol vannak most, a harmad- vagy a negyedosztályban? Ezek az idők rég elmúltak, de a közösség, a családias hangulat még most is megvan
– veszi át a szót Timo, aki lassan 20 éve bérletese az Unionnak.
A csapat 2019-ben jutott fel története során először az egységes német élvonalba, a Bundesligába, s rögvest a 11. helyen zárt. Azóta pedig egyre csak emeli a tétet az Urs Fischer vezette alakulat, melynek 2022 januárja óta magyar hőse is van Schäfer személyében.
Olyan, mintha álmodnánk. A feljutás óta minden szezon egyre jobb és jobb. És ha ma nyerünk, szinte meg is van a Bajnokok Ligája-indulás. Ha így folytatjuk… jövőre retteghet a Bayern München!
– fogalmaz.
A háttérben az egyik tévén a városi rivális Hertha péntek esti bajnokiját ismétlik. A találkozót 5–2-re elvesztette Dárdai Pál csapata a Köln otthonában. A képernyő felé bökök, mit szólna a városi rivális helyzetéhez, mire jön a válasz:
Velük már aligha kell foglalkozni.
Flegma, ellenséges, lekezelő? Elsőre nem sikerül eldönteni, hát megkérdezem, ők milyennek tartják a két klub viszonyát.
Mikor még volt keleti és nyugati blokk, mondhatni, baráti volt a csapatok kapcsolata, az átlag-Union-szurkoló szorított a Hertha sikereiért is, és fordítva. Mindkét tábor ellensége a Dynamo volt. Mindez gyökeresen megváltozott a feljutásunk után, most inkább mondanám ellenségesnek, mint közömbösnek a kapcsolatot. Nem nézzük le őket, de hiányozni sem fognak, ha kiesnek, maximum azért, mert nem szerezhetünk ellenük pontokat!
– magyarázza Timo.
Az Unionnál rendkívül büszkék a családias közegre, ami belengi a klub működését, kezdve a történettől, hogy 2004-ben úgy menekültek meg a megszűnéstől, hogy a drukkerek véradással gyűjtöttek pénzt, folytatva azzal, hogy 2007-ben az akkorra igencsak lelakott, több szempontból is veszélyessé vált stadiont saját kezükkel újították fel a szurkolók. Akkor még ők sem tudták, micsoda sikerek alapját öntik betonba az erdő szélén…
Mondd csak, te ugye nem az ellenségtől vagy?
– toppan felém egy harmadik szurkoló, meghallva, hogy angolul beszélünk. Mint kiderült, a piros-fekete kockás ingem lett gyanús neki, elvégre ebben a színösszeállításban inkább a ma délutáni rivális, az SC Freiburg hajlamos pályára lépni.

Felelek, koccintunk, és megy tovább az élet. Noha, be kell ismernem, a Freiburg ellen sem szívesen szurkolok, sőt ha Sallai Roland keretbe kerül, nem is fogok.
Delet üt az óra, legurul az első sör, Martinék pedig inkább a kereszteződés túloldalán kialakított asztalok felé veszik az irányt. A szabadban várják be a társaikat, miközben egy elsőre szokatlannak hangzó árnyoldalát említik a mostani sikereknek:
Ülőhelyek! Érted, te ezt? Ülőhelyről szurkolni egy meccsen, ilyet mégis hogy lehet? – szegezi nekem a kérdést Martin. – A másodosztályra sem akarták hitelesíteni a stadionunkat, mert eredetileg csak a fő lelátón volt pár ezer szék, a többi állószektor volt. Ez nálunk tradíció. Aztán a Bundesliga-kiírásban már az szerepelt, kell legalább 8000 ezer ülőhely. Hát azt hiszik, színház ez?!
Tovább beszélgetünk esélyekről, reményekről. No meg egy másik szép hagyományról, a karácsonyi éneklésről. Az Union-Weihnachtssingen is már két évtizedes múltra tekint vissza. Az ünnepekkor a piros-fehér szurkolók ellepik a „vasunió” otthonát, hogy karácsonyi énekekkel szórakoztassák magukat. A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!