Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A lapunknak adott interjúban ifjabb Lisztes Krisztián arról is beszélt, hogy
- volt-e más sportág, vagy életpálya a szeme előtt;
- mi kell ahhoz, hogy az utánpótlásban mutatott erősségek a felnőtt futballra is megmaradjanak;
- milyen érzés volt góllal debütálni az első derbin;
- hogy éli meg az édesapjával való állandó összehasonlítást;
- készen áll-e arra, hogy kezdőként is bizonyítson;
- szerinte inspirálja-e a Fradi tehetségeit az ő remeklése;
- mennyire zavarja a sajtó folyamatos rohama;
- idővel melyik topbajnokságban próbálná ki magát legszívesebben.
Mi a titka a Lisztes családnak?
Talán a futball iránit szenvedély. Ebben nőttünk fel, nemcsak én, hanem édesapám is, már gyerekkorában vitték ki őt meccsekre, a focival kelt és a focival feküdt. Velem ugyanez volt a helyzet, így ha létezik titok, akkor ezt mondanám.
Ezek után mit szóltak volna otthon, ha egyik nap úgy megy haza az iskolából, hogy márpedig ön kosárlabdázni vagy kézilabdázni szeretne?
Nem volt törvényszerű, hogy a labdarúgást választom, főleg nem a szüleim nyomására, akik soha semmit nem erőltettek rám, ellenben mindenben támogattak és támogatnak a mai napig. Egyébként sok mindent kipróbáltam. Korcsolyáztam, hokiztam, röplabdáztam, de egyiket sem élveztem annyira, mint a labdarúgást, így könnyű volt döntenem.
Hány állólámpa és váza esett áldozatul az édesapjával otthon vívott családi fociknak?
Huh, be kell vallanom, elég sok… (nevet) Apuval már gyerekként is rengeteget játszottunk, passzolgattunk és ezt sajnos néha tényleg a házban található törékeny tárgyak sínylették meg, anyukám legnagyobb „örömére”…
Már utánpótláskorban kiemelkedett a társai közül, leginkább jó fizikai felépítésének és rendkívül technikás megoldásainak köszönhetően. Ezek azonban fiatalon nagyon sok tehetségben ott rejlő tulajdonságok, min múlik, hogy végül valaki be is váltja a hozzá fűzött reményeket, vagy megreked az örök ígéret szintjén?
A hozzáállás és a megfelelő életvitel elengedhetetlen ehhez, meg persze az ezekkel járó rengeteg lemondás, amit el kell fogadni.
A befektetett munka előbb-utóbb kifizetődik, a nehéz pillanatokban én is mindig ebbe kapaszkodtam, és most már talán mondhatom, igazam lett.
Emellett persze a család támogatása, valamint némi szerencse sem árt.
A külföldi tornákon olyan sztárcsapatok reménységeivel találkozott, mint a Real Madrid, a Manchester United, a Hertha, az Inter, vagy a Juventus. Mit tapasztalt ellenük?
Akkoriban nagyon jó csapatunk volt a Mészöly Focisulival, mindenkivel felvettük a versenyt, olyannyira, hogy a Real Madrid mögött a második helyen végeztünk, a többieket megvertünk. A magyar riválisainkhoz képest ettől függetlenül már ebben a korban is teljesen más szintet képviseltek ezek az együttesek.
Fel sem vetődött önben, hogy a labdarúgáson kívül más hivatást válasszon?
Nem, erre tettem fel az életemet. Soha nem gondolkoztam B-, vagy C-tervben, csakis ezt tűztem ki magam elé. Jelenleg a tanulmányaimat is felfüggesztettem, de mindenképpen szeretnék majd mihamarabb leérettségizni, most viszont annyira sűrű és intenzív lett az életem, hogy egyszerűen a tanulás nem férne bele, legalábbis nem olyan szinten, ahogyan szeretném. Márpedig olyan típusú ember vagyok, aki ha csinál valamit, vagy maximális koncentrációval, vagy inkább sehogy.
Öt mérkőzésen négy gól és egy assziszt a mérlege a tavaszi szezonban – Pakson pedig csak Botka Endre akadályozta meg az ötödik találat megszerzésében, hiszen a gólvonalon ért bele a lövésbe… Szóba került az eset?
Persze, szívtam is a vérét egy kicsit, hogy csak így tud a kapuba találni. De a viccet félretéve, nem nehezteltem rá, abban a helyzetben valószínűleg én is ugyanezt tettem volna. Nem volt idő arra várni, hogy eljut-e a kapuba a lövésem, vagy a labdáért rohanó védők tisztáznak.
Összességében bízott hasonló berobbanásban, vagy saját magát is meglepte?
Van bennem egy egészséges magabiztosság, így azt azért reméltem, hogy hozzá tudok tenni a csapat játékához, de hogy ilyen jól sikerül majd, arra persze nem mertem gondolni.
Tizennyolc évesen alighanem az elért gyors sikerek miatt nagyon rendben kell lennie fejben. Dolgozik esetleg külön coach-csal, méntáltrénerrel, hogy mindenképpen a földön maradjon?
Nem vagyok hajlamos arra, hogy „elszálljak”, vagy néhány jó meccs után már elhiggyem, enyém a világ.
Ahogy az imént is mondtam, a kellő egészséges önbizalommal rendelkezem, amely a góllövéshez és a jó játékhoz szerintem elengedhetetlen, ha viszont mégis rossz irányba indulnék el, csak olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik azonnal visszarántanak a földre.
Újpestről indult a karrierje, a IV. kerületben is lakott, jelentett ez bárminemű plusz emocionális töltetet a hétfői derbire?
Még most is a környékén lakom… Egyébként igen, természetesen volt bennem egy extra motiváció, itt jártam iskolába, nagyon sok barátom van erről a környékről. Nyilván folyamatosan mentek a zrikálások, emiatt sem volt utolsó szempont a győzelmünk és a gólom.
Milyen érzés volt bevenni az ősi rivális kapuját, fel tudja intézni azt a pillanatot?
Eszméletlen! Szinte szó szerint, mert olyan euforikus állapotba kerültem, hogy nem is […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!