Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Közepes-gyenge teljesítmény volt maximum” – kezdte viccelődve Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a Magyarország–Svédország (32–25) Európa-bajnoki csoportmérkőzés után a debreceni Főnix Aréna interjúfolyosóján értékelve a látottakat.
Amit a lányok tudnak, ma mindent megmutattak belőle. Ha kisebb hullámvölgybe is kerültünk, mindig akadt valaki, aki villanjon, igazi csapatként működtünk, nagyon kevés hibával megvalósítva mindazt, amit elterveztünk. Ilyenkor az edző is nagyon örül, nem hiába dolgoztunk. És nagyon komoly melót tettek a lányok nemcsak a felkészülésbe, hanem ebbe a hatvan percbe is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen végkifejlet alakulhat ki a meccsen, de azt éreztem, hogy bennünk van a győzelemhez szükséges minőség, ha meg tudjuk közelíteni a csúcsteljesítményünket
– tette hozzá.
A mérkőzés előtt a svédek arról beszéltek, a mieink elleni összecsapást tekintik a csoportkör kulcsmeccsének, épp ezért másfél hete lényegében csak erre az egy találkozóra készültek. Ehhez képest a mieink bizonyultak jóval felkészültebbnek és eredményesebbnek a pályán…
„Mi nem így álltunk hozzá. Nem akartuk túltolni a svédek elleni felkészülést, épp azért, hogy ne legyen teher a meccs előtt. Ha úgy álltunk volna a meccshez, mint élet-halál kérdéséhez, akkor biztos, hogy nem tudunk ilyen teljesítményt nyújtani. Azt gondolom, ma, amikor kellett, igazán játszottuk a kézilabdát, amikor kellett, kemények voltunk, és mindenki felvállalta az ütközéseket, akkor is, ha jóval erősebb, nagyobb termetű emberrel került szembe. Olyan egészséges agresszivitás párosult a kreativitáshoz, amilyen jó mentális mixet talán még egész pályafutásom alatt nem láttam viszont a csapataimtól. Játszottunk és nagyon-nagyot melóztunk egy időben. Az egész meccsen támadásban három technikai hibánk és eladott labdánk volt, ilyen szempontból is pályafutásom csúcsa, ami tökéletesen bizonyítja, milyen élesek voltunk fejben.”
„Megtisztelő, hogy engem választottak a meccs legjobbjának, de igazából nekem teljesen mindegy, hogy hány percet játszom, és hány védés kerül a nevem mellé, amíg a vége az, hogy segíteni tudom a csapatot egy győzelem megszerzésében – vette át a szót Szemerey Zsófi, aki az első félidő hajrájában váltotta Böde-Bíró Blankát a kapuban, és végül 44 százalékos védési hatékonysággal, a kulcspillanatokban több fontos mentéssel zárta a találkozót. – Elképesztő hangulatot teremtettek a szurkolók, örülök, hogy ilyen játékkal tudtuk meghálálni mindezt. Azt gondolom, két egymást erősítő folyamat volt ez, ami nagyon sokat számított a siker – főleg, hogy ilyen magabiztos legyen a végén – szempontjából.”
A meccsek után jellemzően kicsit elégedetlen vagyok, keresem a hibapontokat, hol mehetett volna jobban a védés, hogy állhatott volna össze még jobban a védekezés. Nem is az elégedetlen a jó szó, inkább a maximalista. Azt nézem, hogy lehetne még jobban csinálni, mert hiszem, hogy mindig van feljebb. De azt kell mondjam, a mai teljesítményünkön nagyon nehéz fogást találni. Óriásit küzdöttek a csajok, mindig ott volt valaki, hogy kisegítse a másikat. Ez tökéletesen meglátszott a lősávokon: nagyon ritkán hagytunk nagyobb helyet a svédeknek, rendszeresen kiszorított szögekből kaptam a lövéseket, ami sokat segített nekem is a jó eredményességben. De persze ezzel még nincs vége az Európa-bajnokságnak, ahhoz, hogy ez a siker igazán értékes legyen, hétfőn sem adhatunk alább a maximalizmusunkból.
Simon Petra bő tíz perc után lépett pályára először a meccsen, és remekül szállt be az egyébként sem gyámoltalan csapatba. Noha meccs közben kisebb kézsérülést szenvedett, mosolyogva jelentette ki az interjúzónában, bármi is legyen a diagnózis, összeragasztják, összetoldozzák annyira, hogy bevethető legyen a folytatásban is.
„Nagyon örülök, hogy tudtam segíteni a csapatnak, és ha ez kívülről úgy látszott, új lendületet is hoztam a játékba. A mester azt kérte, bátran vállaljam fel az egy az egyeket, keressem a lövőlehetőségeket, örülök, hogy jól játszottunk, és ilyen jó eredményt értünk el.”
A meccs egyik rendkívül emlékezetes pillanata volt, amikor Klujber Katrint egy védelem mögé bepattintott labdával szolgálta ki. „Örülök, hogy elért hozzá a labda. Kicsit izgultam közben, de azt is tudni kell, megcsináltuk már párszor edzésen és meccs közben a Fradiban is úgy, hogy az a labda elég jó helyen kötött ki. Tényleg, ez is csak egy példa arra, milyen jól tudunk együtt dolgozni, és micsoda csapatmunkára képes az egész válogatott. Jó volt érezni, ahogyan a csarnok annál a gólnál is szinte felrobbant, úgy ünnepeltek a lelátón.”
Ha igazán őszinte akarok lenni, szoros végjátékra számítottam, de örülök, hogy végül nem így lett, és nem kellett izgulni – tette hozzá a 19 esztendős irányító. – Szerintem nem volt ember a csarnokban a svédeken kívül, aki bánta volna, hogy már az 50. percre sikerült eldönteni a mérkőzést. Hidegrázós élmény volt, amikor közte tíznél rájuk számolt a közönség. De tényleg, az egész, amit a lelátóról és a lelátótól kaptunk ma este, azt nagyon nehéz szavakkal leírni, hatalmas pluszerőt adott.
„Az északmacedónok ellen is kell a két pont, ha az megvan, utána esetleg elgondolkodhatunk azon, hogy mi lehet a hosszabb távú cél a számunkra ezen az Európa-bajnokságon. Egyelőre azonban mindig csak a következő lépés számít.”
„Szerintem ez mindenkinek hatalmas élmény, hogy mennyire magabiztossá tudja tenni az embert, amikor telt ház előtt léphet pályára hazai közönség előtt, és aztán ilyen jól is sikerül az első pár perc… – mondta Papp Nikoletta. – Nem akartuk elbízni magunkat, de szerintem az első perctől éreztük, hogy meg fogjuk verni a svédeket, hogy ennek a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!