Magabiztos győzelmet aratott az Internazionale a párharc első mérkőzésén a San Siro, vagy ha úgy tetszik a Giuseppe Meazza Stadionban, így kétgólos előnyről várhatta a visszavágót. Lényeges változásokra volt szüksége Stefano Pioli csapatának ahhoz, hogy megnehezítse városi riválisának a dolgát, mivel az első találkozón elég reménytelen képet festett a támadójáték. Erre kiváló orvosságot jelentett Rafael Leao visszatérése, a portugál klasszis múlt héten még sérüléssel bajlódott, de a visszavágón már a milánóiak rendelkezésére állt.
Simone Inzaghi nem kertelt, a kezdőrúgás előtt elmondta, ez a találkozó az Internazionale történetének egyik legfontosabb mérkőzése, mindenképpen be kell jutniuk a Bajnokok Ligája fináléjába, viszont ha ez nem történik meg, akkor kudarcként élik meg a szezont. Az AC Milan vezetőedzője annyit mondott, senki nem hisz abban, hogy csapata továbbjuthat, de ő lát erre esélyt, nem is keveset.
Erős felállásban az elődöntőn
A milánói derbi második felvonásán mindkét tréner legerősebb tizenegyét küldte pályára, ennek megfelelően a felállások így néztek ki:
- Internazionale: Onana – Bastoni, Acerbi, Darmian – Dimarco, Mkhitaryan, Calhanoglu, Barella, Dumfries – Dzeko, Lautaro Martínez.
- AC Milan: Maignan – T. Hernandez, Tomori, Thiaw, Calabria – Krunic, Tonali – Rafael Leao, Diaz, Messias – Giroud.
Nem meglepetés, az első mérkőzéshez hasonlóan telt ház és kiváló hangulat fogadta a csapatokat. Mindössze annyi volt a formális különbség, hogy most hivatalosan az Internazionale futballozott hazai pályán, így ha úgy tetszik, Inzaghi csapatának „csak” annyi volt a dolga, hogy megtartsa idegenben szerzett kétgólos előnyét.
Felzendült a csordultig telt San Siro Stadionban a Bajnokok Ligája himnusza, a szurkolók – ahogyan az Milánóban szokás – egy emberként üvöltötték a „The Champions!” felkiáltást, ezek után pedig rögtön útjára indult a labda.

Rögtön a harmadik percben már veszélyben forgott a Milan kapuja, Edin Dzeko elé érkezett a labda egy beadás után, a bosnyák csatár pedig az ötös előteréből kapura lőtt, a labdát Maignan kitornázta bravúrral, de egyébként sem lett volna szabályos a gól, mivel korábban Barella szabálytalankodott. Alig telt el két perc, a másik kapu előtt alakult ki veszélyes lehetőség, vagyis pontosabban egy veszélyes, távoli lövés: Theo Hernández próbálkozott 29 méterről, de a Milan balbekkje centikkel eltévesztette a célterületet.
Nem lehetett azzal vádolni a csapatokat, hogy tapogatózó, óvatos játékkal nyitották volna a mérkőzést, Barella próbálkozott momentumokkal később nagyjából 20 méterről, de az olasz középpályás lövése sem találta el a kaput.
A 11. percben érkezett a találkozó első ordító helyzete:
Tonali iramodott meg a bal szélen, kiváló ütemben passzolta be a labdát a kapu előterébe, pontosan az érkező Brahim Díaz elé, aki 12 méterről lőhetett, viszont próbálkozása kiszámítható és erőtlen volt, így Onana zsákmánya lett.
Ez hatalmas lehetőség volt a Milan előtt. Igaz, az akció közben Barellával szemben szabálytalankodtak, elképzelhető, ha ebből gólt szerzett volna a Milan, akkor érvénytelenítik a találatot. Nos, az Internazionale sem tétlenkedett, közvetlenül riválisa ziccere után az előbb sértett Barella kapta a labdát Dumfries beadásából, Maignan óriásit védett az olasz játékos lövése után, viszont lest jelzett a partjelző, így itt se ítéltek volna gólt, ha a labda a hálóban köt ki.

[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!