Egy szörnyű szabály és a speciális egységek okozták a magyar válogatott vesztét

Drámai végjáték, szétlövés és kiesés Ausztria ellen. Keserű szájízzel ért véget a magyar jégkorong-válogatott A-csoportos szereplése, hiszen a lehető legkiszámíthatatlanabb, igazságot csak nyomokban tartalmazó módon esett ki a csapat, amely egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet. 

Volt honnan visszajönnie a magyar válogatottnak a kiesésről döntő meccs előtt. Egy nappal korábban a német válogatott ellen sem úszta meg hét kapott gól alatt Kevin Constantine együttese, ami után a játékosok is őszintén és önkritikusan értékelték a produkciót. Sofron István és a csapatkapitány Nagy Gergő sem kertelt, mindketten elmondták, hogy játékban rengeteget kell javulni ahhoz, hogy sikerüljön a bravúr Ausztria ellen.

Mindent egy lapra

Az már nyilván örömteli volt, hogy úgy várhattuk a csoportküzdelmek számunkra utolsó játéknapját, hogy nemcsak esélyünk maradt a bennmaradásra, de a sorsunk is a saját kezünkben volt. A menetrend alapján ezt persze lehetett sejteni, vagyis inkább remélni, és ezért is próbált a válogatott a két fontos meccsünkre koncentrálni. gy azokon kívül mi történt, nem érdemel több szót, eleget foglalkoztunk vele.

Ezzel kedvező helyzetbe hoztuk magunkat a mindent eldöntő összecsapásra, csakhogy a sógorok is loptak egy pontot Franciaországtól, ami miatt a képlet végül tükörsimára tisztult: akármelyik csapat akármilyen módon és arányban győz, az jövőre is az A csoport, azaz a szűk elit tagja lesz.

A szövetségi kapitánynak nélkülözni kellett Nagy Krisztiánt, a helyén Németh Kristóf debütált a tornán. A kaput visszafoglalta Bálizs Bence, az első három sor és a bekkpárok pedig a már megszokottak voltak. 

A válogatott ezen a meccsen tisztesen helytállt, vezetett is (két góllal), de végül az osztrák együttes kiénekelte a szájából a sajtot, méghozzá a leginkább szívfacsaró módon.

Megint három ponttal estünk ki, ami megint nem volt elég, bár erre lehetett számítani. A körülmények rettenetesen fájók, mert a szétlövés pontosan az a műfaj, ami egy ilyen jelentős meccsen – végződjék akárhogy – igazságtalan.

Az sem 100%-ig fair, de kategóriákkal közelebb áll hozzá. Esetleg enyhíthetné a fájdalmat az, hogy úgy maradunk alul büntetők után, hogy egyébként jobb volt az ellenfél és csak bunkerhokival jutottunk el a lutriig.

Fölénk nőttek

De nem ez történt. Az osztrák válogatott semmivel sem nyújtott többet a magyarnál, hiába volt egy Marco Rossijuk, egy világszinten top10-es fiatalnak tartott David Reinbacherük, és megannyi olyan játékosuk, akik egy olyan ligában játszanak, ahol csak egyetlen magyar klub található.

A speciális egységeket tekintve persze ők is fölénk nőttek, mert bár megszereztük az egyetlen emberelőnyös találatunkat Sofron István tanári beleérésével, ők erre kettővel válaszoltak.

Az egyik egy magyar védelmi hibából született, ugyanis a maximális sebességgel korongot cipelő Rossit senki sem vette fel sem a semleges zónában, sem a kék vonalon, sem a saját harmadunkban, érintetlenül száguldott el Bálizsig.

A második pedig egy tipikus létszámfölényes kapásgól volt, pedig az eredeti figurájuk nem az lett volna, ám miután azt még meg tudtuk akadályozni, azonnal váltottak a B-tervre és rögtön be is verték.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/jegkorong/2023/05/23/a-csoportos-vilagbajnoksag-magyarorszag-ausztria-elemzes/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!