Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Pénteken Yulimar Rojasra, napjaink egyik legnagyobb atlétájára, no és persze a varázslatos 200-as sprinterekre figyeltünk. Vajon behúzza-e a két amerikai, Noah Lyles és Sha’Carri Richardson a 100 után a kétszer olyan hosszú táv aranyérmét? Lyles egyszersmind triplázásra is készült: 2019-ben Dohában és 2022-ben Eugene-ben is ő nyerte ezt a távot. Persze a győzelemben olyan klasszisok akadályozhatták meg a jenki duót, mint a jamaicai olimpiai bajnoknő Shericka Jackson és a botswanai csodagyerek, Letsile Tebogo.
Pénteken ismét voltak magyarok, a két 4×100 méteres váltónk, talán a hölgyeknek volt több esélyük a továbbjutásra.
A férfiak kezdtek, a magyar staféta Illovszky Dominik, Boros Bence, Szabó Dániel, Pap Márk összetételben az első futamban, a 6-os pályán. Eggyel kijjebb Jamaica, kettővel az Egyesült Államok, legalább közelről nézhettük a két nagy favoritot…
De vissza Rojashoz. Először is a legfontosabb: 2015 óta a kubaiak legendás, egyszeres olimpiai és négyszeres világbajnok távolugrója, a salgótarjáni ugrógálák egykor visszatérő vendége, Iván Pedroso az edzője. Rojas a riói olimpián még a második helyre szorult a kolumbiai Caterine Ibargüen mögött, de azóta mindent megnyert: 2017-ben, Londonban, 2019-ben, Dohában és 2022-ben, Eugene-ben a világbajnokságot, két éve Tokióban az olimpiát. Természetesen a világcsúcsot is ő tartja 15,74 méterrel. Nemcsak eredményeivel, 192 centis termetével is kimagaslik a hármasugrás mezőnyéből. Igaz viszont, hogy bár idén is vezette a ranglistát 15,18-cal, a 22 éves amerikai Jasmine Moore 15,12-vel nagyon megközelítette.
A magyar 4×100-as váltó hatodik lett, messze lemaradva, és csak azért nem nyolcadik, mert a hollandok és a németek elváltották magukat. Persze a 39,55 mp még így is az idei legjobb magyar eredmény volt. Amúgy helyezéssel hárman-hárman jutottak tovább, plusz a két legjobb idő a helyezettek közül. Az amerikaiak nyerték a mi futamunkat Jamaica előtt, borzalmas váltásokkal is a világ idei legjobbjával, 37,67-tel. Amit a második futamban az olaszok pazar váltásokkal rögtön meg is javítottak 37,65-re, Dél-Afrika ott a második lett 37,72-vel, Nagy-Britannia a harmadik 38,01-gyel. Japán, Franciaország és Brazília egészítette ki a döntő nyolcas mezőnyét.
No de megkezdődött a női hármasugrás, és a második ugró, a világszép ukrán Marina Bek-Romancsuk mindjárt telibe vágta a 15 métert, ami akár éremre is jó lehetett. (Jó is lett, majdnem az aranyra…) Rojas addig bohóckodott, amíg elsőre belépett.
Következtek a női 4×100-as staféták. Az első futamban a jamaikaiak Herah-Thompsonnal, Fraser-Pryce-szal a világ idei legjobbját repesztették (41,70), ők szemben az amerikaiakkal nemcsak futni tudnak, hanem váltani is. A britek jöttek be másodiknak, Svájc harmadiknak.
A mieink a második futamban Kerekes Gréta, Csóti Jusztina, Takács Boglárka, Kocsis Anna Luca összetételben versenyeztek. És tizenegy századdal megjavították az országos csúcsot! Más kérdés, hogy ez csak a hetedik helyhez volt elég a futamban. Győztek az amerikaiak 41,59-cel, amivel máris visszavették Jamaicától a világ idei legjobbját, Elefántcsontpart lett a második (41,90), Olaszország a harmadik (42,14).
Rojas az első, belépett ugrás után másodikra csak 14,33-ig jutott, rezgett a léc a nagyképű világklasszisnak. Merthogy harmadikra is csak 14,26-ig jutott, ami éppen a nyolcadik, utolsó döntős helyhez volt elég. Ja, és az amerikai Keturah Orji, a kilencedik helyezett is ugyanannyit, 14,33-at ugrott…
Erre mondják, hogy paraszthajszál.
Kéri Bianka a második elődöntőben próbálkozott 800 méteren a fináléba jutással. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell javítania az 1:59,80 perces egyéni csúcsát, csak így lehet esélye. És amikor 600 méternél a közönség fülsiketítő üdvrivalgása közepette felnyomult harmadiknak, felcsillant a remény. De aztán szerte is foszlott, a célegyenesben elfogyott az erő, 2:01,68-cal nyolcadik helyen ért célba Bianka. De legalább megpróbálta…
Ami a női hármasugrás hajrájában történt, arra nehéz szavakat találni. Rojas egész este szenvedett, alig volt érvényes ugrása, amikor meg érvényes volt, az csak 14,33-ra sikeredett, amivel épp, hogy tovább tudott menni az utolsó három kísérletére. Bek-Romancsuk az első ugrásával, úgy tűnt, megnyerte a világbajnokságot, a kerek 15 métert senki sem tudta túlteljesíteni.
Mígnem Rojas utolsóra megemberelte magát, 15,08-ig repült, és mivel Bek-Romancsuk utolsóra belépett, máris következhetett a venezuelai őrült ünneplése.
Minden oka megvolt rá, formán kívül is jobb volt a világnál, sorozatban negyedszer is világbajnok lett London (2017), Doha (2019) és Eugene (2022) után.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!