Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nem is lehetett volna aktuálisabb az időzítés, hogy feltárjuk Szidiropulosz Niké történetét, mivel a magyar és görög felmenőkkel egyaránt rendelkező korábbi élsportoló a közelmúltban vonult vissza a vívástól, és neveztek el róla kupát. Ez a megtiszteltetés azért különösen szokatlan, mivel általában posztumusz kitüntetésként szokás elismert sportolókról kupasorozatokat, tornákat, díjakat, trófeákat elnevezni.
Szidiropulosz Niké az élsport után eltávolodott a vívástól, immár életének jelentős részét azok a dolgok töltik ki, amelyekre nem volt elég ideje sportolói pályafutása alatt. A 49 éves korábbi vívó többek között arról is mesélt:
- hogyan ismerkedett meg a vívással;
- mekkora jelentőséget játszott sportolói életében a magyar–görög párhuzam;
- mikor realizálódott benne, hogy profi vívó legyen;
- hogyan került a görög szövetség kötelékébe;
- melyek voltak a fordulópontok a karrierjében;
- miért tartott ki ilyen sokáig profi pályafutása;
- és miben találta meg a kiteljesedést a vívás után.
Honnan indult közös története a vívással?
Anyai ágon magyar, apai ágon pedig görög származású vagyok, de Magyarországon születtem, és a vívást édesanyám vonaláról örököltem. Nagyon fontos szerepet játszott a család életében a vívás, szinte mindenki kipróbálta magát benne, követve mindkét nagybátyámat, akik elismert vívók voltak, főleg Kolczonay Ernő, aki nemzetközileg is nagynevű párbajtőröző volt, többszörös olimpiai és világbajnoki érmes.
Így számomra sem volt kérdés, hogy megpróbálkozom a vívással, még annak ellenére is, hogy csak 13 évesen kezdtem el. Előtte asztaliteniszeztem, de abban nem tudtam annyira kiteljesedni, mint a vívásban.
Dömölky Lídia néni, olimpiai bajnok tőröző volt az, aki az első évben megszerettette velem ezt a csodás sportot, és Kolczonay Ernő – aki fiatal koromban szintén az edzőm volt – fanatizmusa vezetett ahhoz, hogy komolyan foglalkozzak a vívással. Szerencsére ennek megfelelően az eredmények is viszonylag hamar jöttek. Kadet-világbajnokságon ezüstérmes voltam, junior-világbajnokságon pedig ötödik és Európa-bajnoki második helyezést is elértem, tagja voltam a magyar juniorválogatottnak egészen 20 éves koromig.
Ebben a korban kellett volna ugye a juniorból a felnőttbe váltani, de annak idején, 1996 környékén is már iszonyat erős volt a magyar felnőttmezőny. Sorra nyerte a válogatott a világeseményeket, így rendkívül nehéz lett volna bekerülnöm a csapatba.
Ekkor került képbe a görög válogatott?
Igen, felfigyelt rám a görög szövetség, hogy ki ez a magyar színekben versenyző, görög nevű vívó, és megkerestek, hogy mit szólnék hozzá, ha Görögország képviseletében versenyeznék tovább. Természetesen meg kell jegyeznem, hogy a görögöknél közel sem volt akkora hagyománya a vívásnak, mint itthon, és eredményesség terén sem lehetett összehasonlítani a két nemzetet.
Számomra hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a görög szövetség hívott, elfogadtam a meghívásukat, megcsináltattam a görög állampolgárságot, és ezek után rögtön az első számú görög vívó lettem.
Melyek voltak az első élményei mint görög vívó?
Nagyon gyorsan történtek az események, mivel 96-ban olimpiát rendeztek Atlantában, és oda már görög vívóként jutottam ki. Nagy álmom teljesült azzal, hogy ötkarikás játékokon vettem részt, és annak ellenére, hogy a 24. helyen végeztem, örökké emlékezetes marad számomra.
Nagyon hirtelen bekerültem a mély vízbe, szinte teljesen váratlanul, és úgy gondolom, hogy sikerült azt kihoznom magamból, ami akkor az ismert körülmények mellett, olyan fiatalon bennem volt. Viszont még nem éreztem át eléggé a súlyát annak, hogy egyetlen vívóként és görög sportolóként képviselem Görögországot.
Aztán 2002-ben felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes lettem Moszkvában, amire nagyon büszke vagyok, főleg, hogy a görög vívás történetében ez volt az első érem felnőttvilágversenyen.
De minden bizonnyal pályafutásom legnagyobb és legemlékezetesebb eseménye a 2004-es athéni olimpia volt. Görög színekben mint a rendező ország sportolója versenyezhettem ott, ahonnan az olimpiai eszme elindult, ahol már nem egyedüliként, hanem egy nagyszerű vívócsapattal együtt szálltam harcba. Az egész ország biztosított minket a támogatásáról, a világ szeme láttára egy emberként skandálva, hogy „HELLAS, HELLAS”, vonultunk be a megnyitóünnepségen a telt házas stadionba.
Bevallom, ez volt az a pillanat, amikor valóban megérkeztem, és a magyar vívólányból görög vívólány született.
Sosem felejtem el ezeket a megható pillanatokat. Mint ahogy azt sem, hogy a női párbajtőrcsapattal majdnem az éremért vívtunk. A négybe jutásért ugyanis a legnagyobb favorit németek ellen léptünk pástra, ahol parádésan vívott a csapat, én különösen, és végig többtusos előnyben voltunk az utolsó pillanatig, ahol végül a hirtelen halálban sajnos egy tussal kikaptunk.
Így a meglepetés, a bravúr nem nálunk született, hanem a mellettünk egy időben zajló Magyarország–Kanada-meccsen, ahol a favorit magyar lányokat verték meg az esélytelen kanadaiak.
Nem kell mondanom, mekkora siker lett volna, ha hazai pályán olimpiai éremért vívhatunk, de természetesen így is hatalmas eredmény volt, hogy bejutottunk a legjobb nyolcba.
Sőt, a görögöknél úgy van, hogy ötkarikás játékokon elért nyolcadik helyezésig olimpiai bajnokoknak tekintik a sportolókat, így minket is ugyanúgy ünnepeltek. A mai napig „olimpionikis”-nak, vagyis olimpiai bajnokoknak hívnak. Ez az eredmény például a magyar vívásban nem számított volna kiemelkedő eredménynek, de a görögöknél kiugró siker volt, nagyon nagy tisztelet övezett minket. És övez a mai napig.
Eredményes szereplésüknek köszönhetően népszerűbb lett a vívás Görögországban?
Ezt így nem jelenteném ki, mivel korábban sem volt hagyománya a görögöknél a vívásnak, így jelentősebb mértékben nem lett népszerűbb a sportág, mint korábban. Azt viszont kiemelném, hogy a fiatalabb generáció számára motiváló hatása volt a sikerünknek, és példaképként tekintettek ránk, ami nagyon jó érzés.
Szerencsére már vannak fiatal görög edzők, akik nagyon elhivatottak, és nyitnak külföldre. Nem szégyellnek tanulni a nemzetközi elittől, aminek látható, fantasztikus eredménye is van. A görög női kardozók egyre jobbak, a világranglista második és harmadik helyén két olyan vívó is van jelenleg, aki komoly eséllyel várhatja a 2024-es párizsi olimpiát.
Utánpótlásszinten is vannak szép nemzetközi eredmények, éppen az én szeretett görög klubomból, aminek a megalakulása óta, nyolc éve lettem a tagja, egyben a húzóneve. Ezt a kis, családias hangulatú klubot Jorgosz Passas edző hihetetlen elszántsággal a semmiből hozta létre. Hatalmas szeretettel és alázattal dolgozik a gyerekekkel, akiknek én vagyok a példaképe. Nagyon szoros viszonyban vagyok velük, most is folyamatosan figyelemmel kísérem őket.
Hogyan folytatódott karrierje az athéni olimpiai után?
Az olimpia után, ahogyan azt előre terveztem, férjhez mentem, és rögtön gyermeket vállaltunk, így egy-két év kihagyás következett számomra. Nagy volt a boldogság, minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna, viszont ennek megfelelően Athén után nem a vívásé volt a fő szerep.
Azt viszont mindig is tudtam, hogy mindenképp vissza akarok térni a pástra. Első gyermekünk, Dimitriosz születése után is visszatértem, aztán amikor 2009-ben megszületett Pinelopi, akkor is újra vívtam, majdnem két év kihagyás után.
Mindig örömmel tértem vissza, soha nem merült fel bennem, hogy esetleg abbahagyom. Egyszerűen imádtam vívni, a lételemem a mozgás, még most is alig bírnám ki, ha több napig nem mozoghatnék.
Magyarországon folytattam az edzéseket, de Görögországba jártam versenyekre, így elég nehéz volt a teendőimet összeegyeztetni. A férjem nagyon sokat segített, és pótanyaként helytállt a gyerekek mellett, amiért nagyon hálás vagyok, ahogyan mind a négy nagyszülőnek is a sok segítségért.
Nagy motivációt jelentett számomra, hogy mindig én voltam a görögök vezető vívója. Bejártam a világot nemzetközi versenyeken, és igaz, hogy annyi kiemelkedő eredményt nem értem el, amennyit szerettem volna, mégis úgy gondolom, nagyon sokat adtam a görög vívásnak, aminek köszönhetően a fiatalabb generáció tagjai kitartóbbak és motiváltabbak lettek a sportág utánpótlásképzésében.
Ez azért is fontos, mert rengeteg tehetséges fiatal fejezi be a vívást nagyjából 18-20 éves kor környékén, mivel egy olyan döntéshelyzet elé vannak állítva, hogy a sport és a tanulás között kell választaniuk. Ilyenkor jellemzően eljön a pillanat, amikor befejezik a vívást, és elvesznek a tehetségek. Vannak természetesen kivételek, mikor egyes edzők az átlagosnál több energiát fektetnek a munkába, külföldi edzőtáborokat szerveznek, és ezeknek az erőfeszítéseknek természetesen megvannak az eredményeik, de általánosságban még ez nem jellemző a görög vívásban.
Fiatal korában küzdött hasonló, elbizonytalanodásból eredő problémával?
Abszolút nem. Mindig tudtam, hogy komoly szinten szeretnék foglalkozni a vívással, és ennek tudatában jártam edzésekre, készültem a versenyekre egészen fiatal korom óta. Természetesen a kezdeti években még tanultam a vívás mellett, mert azért ez nem egy úszás vagy kajak-kenu, amely az első pillanattól egy egész embert igényel, rengeteg edzéssel és elfoglaltsággal.
Volt időm így a tanulmányaimra is, az akkori nevén Testnevelési Főiskolán vívóedzői szakon végeztem, majd a JATE Budapesti Média Intézetében kommunikáció szakos bölcsészként végeztem, aminek köszönhetően a sportújságírás, riporterkedés világában is kipróbáltam magam.
Érdekes kitérő volt ez az életemben, mert nagyon szerettem írni, riportokat készíteni sportolókkal, de egy idő után már nem fért meg a sportújságírás és a vívás egymás mellett, így teljes koncentrációmat a sport felé fordítottam.
47 évesen vonult vissza végleg a vívástól. Miért maradt ilyen sokáig élsportoló ?
Mint az előbb említettem, az életem volt a vívás, nagyon szerettem, ahogy idősödtem, egyre nagyobb örömömet leltem benne, egyre jobban élveztem az edzéseket, főleg, hogy a magyar válogatott és az MTK mindig lehetőséget adott, hogy velük készüljek, amiért nagyon hálás […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/sport/2023/05/13/szidiropulosz-nike-vivas-interju/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!