Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Akárhová nézünk, mindig valamilyen emlékévbe botlunk – kis túlzással, persze. Tavaly ért véget a Petőfi Sándor bicentenárium, amit a Covid-járvány miatt három évig ünnepelhettünk. De nincs megállás, robogunk tovább, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kezdeményezésére ugyanis a Magyar Országgyűlés a 2025-ös évet Jókai Mór- és Klebelsberg Kunó-emlékévnek nyilvánította.
Jelen cikkünk főszereplője Jókai Mór, bár arra is fény derül, hogy milyen szál köti őt össze Klebersberg Kunóval. Most viszont kezdjük ott, hogy
Jókaihoz mindannyiunknak köze van, kikerülhetetlen,
hiszen ha más nem, A kőszívű ember fiai című regénye kötelező olvasmány. Pedig az életműve terjedelmesebb ennél. Nem kevesebb, mint kétszáz kötetet hagyott hátra, ezek közül számos regényt idegen nyelvre is lefordítottak. Jókai Mórt amúgy rengeteg kritika éri, vele kapcsolatban gyakran emlegetik, hogy a könyvei nem hibátlanok, a főhősök jelleme nem eléggé kidolgozott, kevés a cselekmény, helyette szívesebben merült el a természetben – vagyis a jelenkor embere nehezen olvassa.
Végrendeletben rögzített kívánság
Jókai Mór 80 évet élt, 1904-ben tüdőgyulladásban halt meg. A PestBuda cikke szerint ravatalát 1904. május 9-én a Nemzeti Múzeumban állították fel, onnan ezrek kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti dísztemetőben lévő sírjához. A történet azonban nem ennyire egyszerű. Jókainak ugyanis több kikötése volt.
- Az egyik kívánsága szerint fejfáját a saját háza kapujának anyagából kellett készíteni. Ez így lett. S bár kiemelt helyre, a Nemzeti Sírkert árkádsorának végébe temették, méltó síremléket hosszú ideig nem kapott.
Az író születésének centenáriuma 1925-ben volt. Erről akkoriban sem feledkeztek meg. Sőt mi több: emlékévet szerveztek, amelynek levezénylésére külön végrehajtó bizottságot hoztak létre. „Az Országos Képzőművészeti Tanács már 1924-ben tervpályázatot hirdetett egy valódi síremlék elkészítésére. Ebben figyelembe kellett venni Jókai végrendeletben rögzített kívánságát, miszerint sírhantja felett ne legyen sírkő. A pályázaton szobrászok önállóan is indultak, de az említett kikötés miatt a feladat inkább építészi volt: a temető árkádsorának kellett impozáns befejezést adni, tulajdonképpen térrendezésről volt szó. A győztes Lechner Jenő építész és Füredi Richárd […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!