Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tavaszi napsütésben, hétfő délelőtt telt meg élettel a Magyar Zene Háza, de a falak között már az első percekben valódi koncerthangulat uralkodott. A bejáratnál egy ikonikus portré fogadja az érkezőket: Freddie Mercury koronával a fején, palásttal a vállán – ez a kép díszíti a tárlat plakátját is, amelyet az intézmény negyedik nagyszabású időszaki kiállításaként nyitottak meg. A sajtótájékoztatóval egybekötött eseményen egyszerre két fontos évfordulót is ünnepeltek: a rocktörténelem egyik legnagyobb hatású énekese idén lenne 80 éves, és éppen 40 éve annak, hogy a Queen 1986-os budapesti koncertje örökre megváltoztatta a hazai zenerajongók életét.
Mi teszi legendává?
Mándli Endre Vazul, a kiállítási osztály vezetője elmondta, hogy a kiállítás két és fél év munkája. A látogató egy „stage-élménnyel” indít, majd belép a backstage világába, ahol kiderül, hogyan szerveztek világ körüli turnékat mobiltelefon nélkül, másfél évre előre megtervezve minden percet. A tárlat érinti Freddie Japán-imádatát, a divathoz és az operához fűződő vonzalmát, de még a Scrabble-szeretetét is. Megtudhatjuk, hogy miért volt tíz macskája, és hogyan valósította meg álmát a szólókarrierrel és a Barcelona albummal.
A Magyar Zene Házától megszokott módon a kiállítás multiszenzoros élményt nyújt: a termekben Mercury kedvenc parfümjeinek illata lengi be a levegőt, a kiállítás végén pedig a „Stillness” (csend/természet) és a „Legend” terei várnak ránk, ahol az örökséget és azt keressük:
mi teszi a legendát legendává?
Az 1986-os koncert nem csupán egy zenei esemény volt, hanem egy hatalmas, technikai bravúrnak számító filmfelvétel is. A monstre produkció 16 kamerával forgott – ami akkoriban ritkaságnak számított –, és ezen rögzítés nélkül maga a koncert sem jöhetett volna létre.
Szilágyi Gábor művészettörténész, a kiállítás egyik kurátorának visszaemlékezése szerint a koncert és a róla készült film valamit visszavonhatatlanul hozzáadott a magyarországi politikai és kulturális változásokhoz. B. Tóth László egy dermesztő pillanatot is felelevenített az épülő színpadról: miközben 200-300 ember dolgozott óriási zajban, Freddie egyszer csak odalépett a mikrofonhoz. Olyan csend lett egy pillanat alatt, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. Mercury elmondta, mit szeretne, majd távozott – a jelenlévők pedig érezték, hogy egy igazi jelenséggel állnak szemben.
20
Akik Freddie-vel éltek
Peter Freestone tizenkét éven át volt Freddie Mercury személyi asszisztense, barátja és árnyéka. Ott volt a stúdiók mélyén, a világ körüli turnékon és az utolsó napokban is a Garden Lodge-ban. A Magyar Zene Háza kiállításának megnyitóján beszélgettünk vele, ahol először arról kérdeztük, hogy mi volt a legnehezebb pillanat, amikor a személyes barátság és a szakmai kötelezettségek ütköztek egymással.
Freestone azt mondta, hogy valójában nem volt ilyen pillanat, mert létezett egy nagyon világos vonal a munkaadó és a barát szerepe között. Ezek persze néha oda-vissza változtak, de legtöbbször szavak nélkül is értettük egymást. Ott volt mellette például a Barcelona sajtótájékoztatóján, ahol nem kellett mondania semmit, a tekintetéből látta, mire van szüksége.
Tudtam, mikor akar rágyújtani, vagy mikor akar épp »vitorlázni« a gondolataival. Aztán amikor beültünk az autóba, abban a pillanatban már teljesen másról beszélgetett – akkor már a barátjára volt szüksége, akivel csak megoszthatta az élményeit. Kihívás volt ez a folyamatos ugrálás a szerepek között, de a barátságunk sokkal többet jelentett a munkánál
– fogalmazott Peter Freestone, aki szerint Freddie perfekcionista volt, de emberséges: ha bármi probléma adódott, sosem kiabált, mert tudta, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. Tudta, hogy a „tökéletesség” a valóságban nem létezik.
Számos életrajzi könyv és film született már Freddie Mercury életéről, ezért is adódik a kérdés, hogy van-e olyan történet vagy tévhit, amelyet a legszívesebben kitörölne a köztudatból, mert hamis képet fest róla. Freestone kisebb gondolkodás után azt mondta, hogy bár rengeteg valótlan állítás kering róla, valójában nem törölne el semmit. Arra jött rá az évek alatt, hogy minél több figyelmet szentelünk a hazugságoknak, annál nagyobb erőt kapnak. Szerinte a legjobb módszer ellenük az ignorálás.
Van viszont egy dolog, ami ma is zavar: az a képzet, hogy Freddie magányosan, szomorúan és egyedül élte az életét. Ez egyáltalán nem igaz. Sosem volt egyedül. Ha valaki az igazi énjét akarja látni, keresse meg a YouTube-on az ötperces videót arról, hogyan készült a One Vision. Az ott látható »nevető ember« volt az igazi Freddie Mercury.
Freestone végigjárta a kiállítást, amely elmondása szerint visszarepítette őt abba a korszakba.
A kiállítás vége, amely a halálát dolgozza fel, a mai napig mélyen megérint és fáj. De fontos tudni: az utolsó hetében is tizenkét óránként váltottuk egymást a betegágyánál, mindig volt vele valaki, aki szerette
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!