2024. április 23., keddMa Csilla napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 394,00 Ft | USD: 370,00 Ft | CHF: 406,00 Ft
2024.04.23. Csilla Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 394,00 Ft | USD: 370,00 Ft | CHF: 406,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Száraz Miklós György: Ördögi történet, ami majdnem a papírkosárban végezte

Hirdetés

Száraz Miklós György: Ördögi történet, ami majdnem a papírkosárban végezte

A híd közepén jártam, amikor észrevettem. Hajnal volt, alig pirkadt, néptelen utcákon kutyagoltam hazafelé. Épp nekiindultam a hídnak, amikor elcsörömpölt mellettem az éjszakai villamos. Nem bántam, gyalogolni akartam, mert szomorú estét és éjszakát tudtam magam mögött.
Ne tedd, mondtam neki. Hidd el, az élet tele van meglepetéssel. Mindennek vége szakad egyszer. Nemcsak a jó dolgoknak, hanem a rossz dolgoknak is. A legrosszabbak is véget érnek. Nem szabad eldobni az életet, mert lehet, hogy a következő napon, a következő órában fordulna a kocka, és kezdődne valami jó.
Nem nézett felém, nem mondott semmit, csak a vizet bámulta.
Sosem szabad, mondtam neki, de különösen húsvétkor nem szabad eldobni az életet.
Tévedsz, felelte. A húsvét a legjobb. Meg a karácsony.
Igaza van, kotyogott közbe Kokó. Olyankor a leghatásosabb, mert a sok szentfazék olyankor játssza meg a jó embert.
Sötét vagy te, mint a gyász, mondta Pilátus, akit azért hívunk Pilátusnak, mert az a neve. Pilátus Gábor. Nem azért van, hanem mert olyankor derül ki igazán, hogy aki magányos, az mennyire egyedül van.

Azoknak, akiknek fáj az élet, a vasárnapok és az ünnepek duplán fájnak. Akkor a legnyomorultabbak. Mert olyankor senki sincs egyedül, csak aki tényleg egyedül van.

Hirdetés

A kapucinus templom oldalában, a kerthelyiségben üldögéltünk öten-hatan. Szombat volt, langyos, napos délután, a díszkút oszlopán álló kürtös feje fölött rügyeit bontogatta a gesztenye, és a tér rigók, verebek csivitelésétől volt hangos.
Mit mondtam? Ha valaki belepofázik, abbahagyom. Azt mondtam, nem?
Csönd támadt, mindenki elhallgatott, még Lili loncsos kutyája, Bell is várakozóan bámult rám.
Ha még egyszer beleugat valaki, nem mondom el.
Jól van, mondjad, mondta Kokó. Látod, még Bell is kussol.
Szép hangod van, mondtam neki, mert tényleg szép hangja volt. Akinek ilyen szép hangja van, mondtam, annak énekelnie kellene. Verseket szavalnia. Hogy az emberek örüljenek, és jó érzéseik támadjanak, ne rossz gondolatok kerülgessék őket.
Közelebb mehetek?, – kérdeztem.
– Ha közelebb jössz, leugrok. Mindenképpen leugrok, de ha közelebb jössz, akkor rögtön leugrok.
– Nem szeretném, hogy leugorj.
– Mert húsvét van? És húsvétkor nem szabad?
– Sosem szabad, mondtam, de nem azért.
– Mert a következő percben fordulhat a kocka?
– Azért is, de most nem arra gondoltam.
Két kézzel kapaszkodott, de már kívül állt a korláton. Hallgattunk. Aztán mégis megkérdezte.
– Akkor miért?
– Mert egész nap ezen gondolkodnék. Egy hétig ezen gondolkodnék. Lehet, hogy egész hátralévő életemben ezen gondolkodnék. Hogy mit rontottam el. Mit kellett volna másképp csinálnom. Mit kellett volna mondanom. Még az is eszembe jutna, hogy életem nagy szerelmét veszítettem el. Akit szerethettem volna, és aki szerethetett volna. Egy életen át.
Hallgatott.
– Léphetek egyet?, – kérdeztem. Nem bántalak. Úgy értem: nem akarlak megmenteni.
– Akkor meg minek?
– Csak odamegyek. A közeledbe. És a korlátra támaszkodom.
– Ha közelebb jössz, leugrok.
– Jó, nem megyek.
– Akarsz nekem segíteni?
Nem, mondtam határozottan. Nem, nem, nem. Megígérem.
– Akarjál. Hívj fel valakit.
– Kit?
– Mondom a számot.
– Add a telefonod.
Megcsóválta a fejét, és először pillantott felém.
– Nincs, mondta. Ott van lent. Bedobtam a vízbe.
– Hogy ne tudj telefonálni?
– Hogy ne tudjak.
Rendben, nyúltam a zsebembe. Mondd a számot. És mit mondjak, ha felveszi?
– Hívd. Aztán megmondom.
Hatot vagy hetet is csöngött.
Nem veszik fel, mondtam, de akkor felvették. Nem szólt bele senki, de felvették. Hallottam a lélegzését. A háttérben rádió vagy tévé hangja hallatszott. Azt hiszem, az a valaki dohányzott.
– Mit mondjak?
– Semmit.
– Hát akkor?
Nem válaszolt, és az a valaki is hallgatott, meg sem nyikkant, szívta a cigarettáját.
Ki az? Kivel beszélek, kérdeztem ostobán, hiszen senkivel sem beszéltem.
– Tedd le, mondta. Tedd már le!
– Ki volt az, kérdeztem, miután kinyomtam.
– Az ördög, felelte.
– Jól van, mondtam, legyen az ördög. Akkor gyere, igyunk valamit.
Nem válaszolt, megint a vizet bámulta, és ettől csiklandós kis fájdalmak szaladgáltak a csontjaimban.
– Gyere. Igyunk valami töményet. Lefagy a tököm, ahogy itt ácsorgok. Gyere, átmelegszünk, aztán visszakísérlek. Megígérem. Hívj meg, légy szíves. Nincs egy vasam sem.

Hideg szél fújt, a Gellérthegy sziluettje és a rakparti ívlámpák sora kásás ködbe olvadt. A víz mozdulatlanul, ellenségesen és hidegen fénylett.
– Gyere már. Meghalni is jobb melegen. Gondolj bele: kurva hideg a víz. Átmelegszünk, aztán visszajövünk.
– Nem tart soká… Úszni nem tudok… A kabátom gyorsan megszívja magát…
– De én tudok, […]






















































A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2024/03/30/unnep-magany-elet-ordog/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A film, amit soha többé nem akarunk megnézni

A brigádnapló kortünet. Ma már feledésbe merült szó. Kiváló alapanyag ahhoz, hogy valaki jó filmet készítsen. A szocializmus …