A Velencei Biennálé orosz pavilonjának 2026-os újranyitása körül kialakult helyzet mára egy összetett diplomáciai és belpolitikai válsággá eszkalálódott. A 2026. március 4-én véglegesített kiállítói lista pontot tett a hónapok óta tartó kötélhúzás végére: Oroszország hivatalosan is visszatér a Giardini területére. Az Art News szerint a konfliktus gyökere 2022 februárjáig nyúlik vissza, amikor az ukrajnai invázió kezdetén Kirill Szavcsenkov és Alexandra Szuhareva orosz művészek, valamint Raimundas Malašauskas litván kurátor önként visszaléptek a szerepléstől, kijelentve, hogy a háború „politikailag és érzelmileg elviselhetetlen”, és szerintük „nincs helye a művészetnek” egy ilyen konfliktus közepette.
Nem mentek el sehova
Akkor a pavilon szervezői az Instagramon tették közzé: „Az orosz pavilon zárva marad.” Ez a zárva tartás két kiadást is érintett, sőt, 2024-ben Oroszország még a pavilon kulcsait is átadta Bolíviának, hogy ott rendezhessék be saját tárlatukat. A fordulatot Mihail Svüdkoj, Oroszország nemzetközi kulturális cserékért felelős küldötte és korábbi kulturális miniszter jelentette be, megerősítve, hogy
oroszország visszatér a 2026-os biennálén.
Svüdkoj szerint „Oroszország soha nem hagyta el a Velencei Biennálét, és mivel nem mentek el sehova, nem is térnek vissza, csupán az alkotótevékenység új formáit keresik a jelenlegi körülmények között”.
Az új projekt, amely A fa az égben gyökerezik (The Tree is Rooted in the Sky) címet viseli, több mint 50 fiatal zenészt, költőt és filozófust vonultatna fel egyfajta „zenei fesztivál” keretében. Svüdkoj érvelése szerint a projekt azt bizonyítja, hogy
az orosz kultúra nincs elszigetelve, és a törlésére tett kísérletek – amelyeket az elmúlt négy évben a nyugati politikai elitek tettek – nem jártak sikerrel. A kiállítás központi gondolata szerint a politika ideiglenes dimenziókban létezik, míg a kultúrák az örökkévalóságban kommunikálnak,
így projektjükben az örökkévalóság kerekedik felül a pillanatnyi aggodalmakon, a kultúra pedig a politikán.
Heves ellenállásban
Ez a visszatérés azonban azonnali és heves ellenállást váltott ki Olaszországban és az Európai Unióban. A La Repubblica cikkéből kiderül, hogy Pietrangelo Buttafuoco, a biennálé elnöke a művészet autonómiájára és a „mindenki felé való nyitottság” filozófiájára hivatkozva védelmébe vette a döntést, ám ezzel szembekerült a saját kormányával. Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter kategorikusan tagadta, hogy jóváhagyta volna Buttafuoco választását, és nyomatékosította „az olasz kormány ellentétes álláspontját”.
A politikai nyomás az Európai Parlament irányából is fokozódott: huszonhat képviselő, köztük a lett Martins Stakis és az olasz Pina Picierno, nyílt levélben szólította […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!