Élet Elvis után című memoárjában Priscilla Presley, Elvis Presley egykori felesége egyfajta kései biográfiai önértelmezésre tesz kísérletet: olyan történetet ígér, amely túllép Elvis mindent meghatározó vonzásán, és egy tőle független identitást próbál megfogalmazni.
A könyv azonban paradox módon egyszerre erősíti és gyengíti ezt az ambíciót – már a cím is ezt árulja el. Bár olvasmányos, gyakran megrendítő és különösen őszinte, szerkezetileg és pszichológiailag mégis ahhoz az alakhoz kötődik, akitől el kíván távolodni.
A memoár a vallomás és az önkép-formálás, az intimitás és az imázskezelés között egyensúlyoz.
A kötet árnyalt képet rajzol meg az amerikai popkultúra egyik legmitologizáltabb kapcsolatáról. Presley nem szenzációhajhász módon idézi fel Elvishez fűződő korai viszonyát – amelyet fiatalság, egyenlőtlen erőviszonyok és szigorúan kontrollált hétköznapi élet jellemzett –, inkább visszafogott, reflektív hangon emlékszik vissza az ominózus évekre. Elismeri a kapcsolatban jelen lévő gyengédséget és kontrollt is, és egy olyan házasságot mutat, amely bár érzelmileg valós volt, alapvetően aszimmetrikus.

Ez a kettősség a mű egyik legnagyobb erénye:
Elvis nem válik sem lerombolt, sem idealizált figurává, hanem olyan emberként jelenik meg, akiben a karizma birtoklási vággyal és kiszámíthatatlansággal párosult.
Miközben Priscilla Presley újraértelmezi a meghatározó kapcsolatot, a memoár legfőbb korlátja is kirajzolódik: képtelen elszakadni Elvistől mint szervező elvtől. Még azokban a részekben is, amelyek későbbi életéről szólnak – színészi pályájáról, kapcsolatairól vagy üzleti tevékenységeiről –, Elvis marad a viszonyítási pont, ami tudatos narratív döntés lehet.
Presley újra és újra a néhai sztárhoz viszonyítva értelmezi saját döntéseit és eredményeit, ezzel pedig éppen azt a függést erősíti meg, amelytől állítása szerint megszabadult. A könyv kevésbé egyenlő az önfelszabadítás történetével, inkább egy hosszan elnyúló reflexió a kötődésről.
Az új identitás(ok)
A feszültség különösen az identitás kérdésében válik láthatóvá. Presley hangsúlyozza, hogy a válás az önmegismerés felé tett lépés volt, a narratíva azonban ritkán tudja fenntartani ezt a függetlenséget. A válás utáni sikerek – például Graceland turisztikai és gazdasági központtá alakítása – inkább Elvis örökségének gondozásaként jelennek meg, mint autonóm teljesítményként. Színészi és üzleti vállalkozásai szintén háttérbe szorulnak a mítosz fenntartása mellett, amelynek maga is aktív alakítója és formálója volt.
A memoár érzelmi súlya a későbbi fejezetekben erősödik fel, ahol Presley súlyos személyes veszteségekkel szembesül – családtagok, köztük lánya, Lisa Marie Presley halálával. Ezekben a részekben a korábbi kontrollált hangnem megbomlik, és egy közvetlenebb, nyersebb megszólalás lép a helyére. Itt a szöveg kevésbé tűnik megszerkesztettnek, és inkább a gyász őszinte tapasztalatára koncentrál.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!