Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az 1950-es évek elején a Magyar Néphadsereg kiskatonái Mohácstól nem messze, Sátorhely falutól keletre lövészárkot ásnak. Magyarország ekkor a Rákosi-féle sztálinista diktatúra sötét napjait éli. Zajlik a hidegháború, jugoszláv támadástól tartva bunkerekkel, futóárkokkal erődítik a déli határ mentét. A munkát segítő kotrógépek emberi csontokat vetnek ki. Egy környékbeli fogatos, Koller Márton a tanúja ennek.
Évekkel később, 1960. április 6-án Koller éppen Papp Lászlót, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészét szállítja, és megfigyelését megosztja a kutatóval. Papp ki is ment Kollerrel a helyszínre, ahol egy környékbeli lakos, bizonyos Szűcs József kéretlenül csatlakozott kis csoportjukhoz – olvasható egy múzeumi feljegyzésben, amely szerint a régész ott kezdett el ásni, ahol Koller megmutatta a felszínen a csontokat, így került elő az I. és a II. számú tömegsír.
Az alábbi történetet Pap Norbert, a PTE történetiföldrajz-professzora idézte fel az Indexnek. Ezzel Bertók Gábornak, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészének válaszolt, aki korábban, a mohácsi csatáról szóló cikkünkben ezt állította Szűcs Józsefről: „Évtizedekig járta Mohács, Sátorhely és Majs környékét, és olyan helyismeretre tett szert, amellyel az ötvenes–hatvanas–hetvenes évek régészeinek is segítségére volt. Felhalmozott tudásának köszönhető, hogy a mohácsi csata ma ismert tömegsírjainak pontos helyére is ő hívta fel a szakemberek figyelmét.”
Pap Norbert szerint sajnos az állítás másik felével is baj van. „Azt, hogy a Papp László által vezetett csatatérkutatásban komoly jelentősége lett volna, maga Szűcs cáfolja. A Népszavában egy 1976-os interjúban ugyanis arról panaszkodott, hogy Papp már 1960-ban kizárta őt a kutatásból, pedig ő olyan szívesen segített volna neki, akár ingyen is.”
A PTE történetiföldrajz-professzora érdekesnek tartja Bertók Gábor állítását, miszerint Szűcs József „1978-ban Kiss Béla helytörténész-tanár segítségével írásban tette közzé” tapasztalatait és megfigyeléseit. „Az ügy előzménye, hogy Kiss Béla egy olyan lelkes helyiekből álló csatakutató csoportot szervezett Mohácson, amelynek mások mellett Szűcs is tagja lett. Hogy kinek mekkora része volt az eredményekben, ma már aligha tudjuk kideríteni, de egy dolog biztos:
A Kiss neve alatt megjelent, Újabb adatok a mohácsi csatatér kutatásához című kiadványban, 1976-ban még azt láthatjuk, hogy Földvár falu nem Majsnál, hanem attól jókora távolságban, a Borza mentén állt, a csata pedig Sátorhely és a Borza között zajlott. Úgy, ahogy magunk is véljük. Ez alapján aligha mondhatjuk, hogy Szűcs, a majsi csatatér amatőr propagálója lett volna ennek szellemi forrása
– fogalmazott Pap Norbert, aki így folytatta: „Amiről Bertók Gábor beszél, miszerint 1978-ban Kiss Béla helytörténész-tanár segítségével írásban közzé is tette a kutatás alapjául szolgáló megfigyeléseit és következtetéseit, nem igaz. Két évvel vagyunk azután, hogy Szűcs megjárta a korszak tömegmédiáját, munkás hőssé vált, az önbizalma megnőtt. Kiss ebben az írásban leírja, hogy pontosan mit is kellene bizonyítani ahhoz, ha valaki, mint Szűcs is, a mohácsi csatamezőt azonosítani kívánja. Majd a következő meglepő kijelentést teszi:
Szűcs »fenntartja magának Földvár leírásának jogát, melyeket nem csak tárgyi bizonyítékokkal, hanem az oklevelek leírásával is igazolni kíván a közeljövőben.« Kiss tehát nem azt írja le ebben a másik rövid írásában, hogy mire jutott Szűcs a majsi kutatásaiban, hanem főként azt, hogy tíz falu nyomát találta meg a Mohácsi-síkon. Erről viszont – mivel nem régészeti felügyelet alatt tevékenykedett – nincs dokumentáció, a kutatásait saját szakállára végezte
– fogalmazott Pap, aki szerint a kérdéses „majsi falunyomról ugyanakkor tudjuk, hogy azt Papp László már az 1960-as évek közepén megtalálta, leírta és térképre is vitte, ami a Janus Pannonius Múzeum adattárában meg is található.”
A Mohácsi Polgárok Köre, a Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum munkatársai, valamint történészek és történelemtanárok egész sora korábban markáns hangvételű nyilatkozatot juttattak el az Indexnek . A közleményben Pap Norbert, a PTE, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszora nyilatkozata miatt emelték fel szavukat, aki a 2021-ben, 94 éves korában meghalt Szűcs Józsefről, Mohács díszpolgáráról azt mondta, semmilyen bizonyítékot nem talált a mohácsi csatával összefüggésben. És minden, amit állított, nem igaz, teljes téveszme.
Cinikus és machiavellista
A PTE professzora úgy véli, hogy Szűcs József nem tehető felelőssé mindenért, amit mondott vagy tett, ugyanis nem volt igazi kutató, pusztán a segíteni akarás vezérelte. Nem volt meg a képzettsége a kutatáshoz, azt tette, amit minden hozzá hasonló lelkes lokálpatrióta tesz, tippeket adott.
„A felelősség azé a cinikus és machiavellista berendezkedésé volt, amit ma Kádár-rendszernek hívunk. A kádári tömegmédia és a kommunista propaganda kihasználta őt, és persze a nagyravágyását. Sajnálom Szűcsöt, ugyanis nem az egyik »bűnöse«, hanem az áldozata volt ennek a korszaknak. Találkoztam vele, tudom, hogy teljes erővel hitt abban, amit mondott, mert hát hinni is akart. Hogyne akart volna, amikor szerepelhetett a sajtóban, körülrajongták, és végül a tiszteletére pár éve két tisztelgő kötetet is kiadtak Bertók Gáborék, és két kisebb kitüntetésre is felterjesztették.
Ugyanakkor azt tagadni, hogy a kommunista propaganda felhasználta őt, felesleges. aki megnézi az 1976-os kisfilmet a mohácsi csatatérkutatásról, amelynek ő az egyetlen szereplője, hőse, annak egy pillanatig sem lehet ez kérdéses”
– jegyezte meg a szakember, hozzátéve, hogy Papp László ellenben nem volt népi hős. A Horthy-korszakban jogászként még magas társadalmi állása volt, de a kommunizmus idején eltiltották a hivatásától. Újra kellett építenie az életét. Az ő munkásságát, alaposságát, korrektségét, kitartását elismerés illeti.
Pap Norbert Németh Balázsnak, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem oktatójának szavaira is reagált. Németh cáfolni igyekezett Papp Norberték állításait, hogy Majsnál volt ugyan egy mohácsi csata, csak nem 1526-ban, hanem 1687-ben, és hogy a Bertók Gábor vezette kutatócsoport által 15 év alatt ott felgyűjtött 300 lövedék ezen későbbi időszakból származik.
Németh Balázs ugyan a csata létezését nem tagadta el, de azt igen, hogy a Majsnál felgyűjtött kis kaliberű, zömmel 10–13 milliméter átmérőjű lövedékek 1687-esek lennének. Úgy véli, hogy a 17. század végi dragonyosok – egyfajta lovasított gyalogság – 18–20 milliméter csőátmérőjű puskákat használtak, tehát ha ők harcoltak volna Majsnál, akkor nagyobb kaliberű lövedékeknek kellene ott lennie, mint amit ők megfigyeltek. Így szerinte az 1687. augusztus 6-i csata súlypontja valahogy ettől a területtől távolabb lehetett
– mondta Pap, aki szerint az a kérdés, hogy a 6-8 ezer válogatott szpáhi, és a főként a bajor választófejedelemhez, valamint a császári fővezér alá tartozó négy dragonyos és két vértesezred között, 5-6 órán át tartó összecsapásokban milyen fegyvereket, illetve lövedékeket használtak. „Továbbá, hogy kideríthető-e a harcok pontos helye?”
Karddal és pisztollyal felszerelve
A PTE történeti földrajzprofesszora korábban már beszélt arról lapunknak, hogy a csata helyének meghatározása és összekapcsolása a Bertók Gábor vezette kutatás helyével egy doktorandusz érdeme, aki az ismert források alapján már publikálta is az 1687-es majsi csata menetét. Ugyanakkor további adatokat gyűjtve és az elemzést folytatva két kollégával egy nagyobb tanulmány készítettek, amely októberben a Századok című folyóirat Mohács-különszámában jelenik meg. A Földvár faluval kapcsolatos kutatási eredményeiket is ebben összegezték, ami választ ad Bertók azon kérdésére is, hogy a Majs melletti középkori település a csata faluja-e.
Arra vállalkoztak, hogy összevessék a két csata (1526 és 1687) helyeit, és a korabeli írott források, térképek és a térinformatikai modellezés segítségével megállapítsák, hogy a XVI–XVII. századi történeti tájban hogyan jelentek meg a táborozás és a harc terei.
Ennek alapján nagyszerűen kirajzolódnak a terep elemei és jól meghatározhatók a majsi csata helyei: a vértesek és a dragonyosok éppen ott vívtak súlyos harcot a szpáhikkal, ahol a lövedékeket is felgyűjtötték. Épp a majsi tereplépcső előtt, amit végül sikerült is elfoglalniuk. A korabeli írott források beszámolója szerint a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!