Kőgazdagnak – vagy legalább cikket szerző újságírónak – kell lenni ahhoz, hogy valaki azt mondja, annyi szarvasgombát evett, hogy szinte ráunt. Isztriai utunk – túlzás nélkül – minden állomásán, minden egyes étkezésénél elénk rakják a szarvasgombát. Ez alaphangon tíz menüt jelent: a fogások szó szerint dúskálnak a szarvasgombában, és akkor még nem beszéltünk a három főétkezésen kívüli csemegézésről, kóstolókról. Szeletelve, reszelve, krémként, olajként, darabolva, morzsalékként: minden létező formában fogyasztják az étket, amely egykor a sertések eledele, semmint luxuscikk volt.
Mesteri kombó
Buzet, ahol megszállunk, az Isztriai-félsziget északi részének közepén fekvő település, a szarvasgomba városa, ehhez kétség sem fér. Ez a hivatalos jelzője is, a táblákon mindenhol így hivatkoznak rá: The Capital of Truffle. Ám nemcsak Buzet, de a környék összes települése is előszeretettel teszi étlapjára a triflát.

Utunk első napján – a hús- és sajttál után – rögtön három különféle szarvasgombás főfogást kapunk ebédre a Buzet központjától tíz percre található étteremben, az Old Riverben. Egy tésztát, egy raviolit, egy húsos polentát; mindegyiket szarvasgombával szolgálják. Nem rendelünk, egyszerűen csak elénk teszik. Isteni étkek, kétség sem fér hozzá. Ekkor még azt hisszük, ez csak a kötelező kör, ízelítő a helyi kedvencből. Igen ám, csakhogy a mellettünk ülők is gombát esznek. Az összes vendég. Mintha mást sem kínálna az étterem, csak szarvasgombás fogásokat.
A turisztikai hivatal munkatársa, Melita Paladin szerint
sokan Németországból és Hollandiából utaznak a környékre, hogy megkóstolják a szarvasgombás étkeket.
Itt minden turista szarvasgomba után sóvárog, és minden lakos életében legalább egyszer kipróbálja a gombavadászatot. Melita azt is beharangozza, hogy néhány nap múlva vadászni megyünk; kutyákkal, vezetővel, ahogy kell.
Akkor döbbenünk rá, hogy itt tényleg minden a szarvasgomba körül forog.
Mi azonban a vadászat előtt kitérőt teszünk az italok világába: meglátogatjuk a Destilerija AurA-t, vagyis az AurA szeszfőzdét, amely nem csak a brandy kedvelői számára lehet érdekes és élvezetes hely. A tucatnyi alkoholos ital mellett lekvárokat és különféle, gyógynövényekből és gyümölcsökből készült termékeket árulnak, egyikük finomabb, mint a másik.
A családi biznisz dolgozói kóstolóval, hidegtállal és különböző italkülönlegességekkel fogadnak bennünket. Belekortyolhatunk az Aperolhoz hasonló, ám sokkal finomabb spritzekbe, a karácsonyi ízvilágot eszünkbe juttató brandybe és a legendás Teranino likőrbe is. Sőt, aki Biskát vagy gint inna, annak is van jó hírünk.
Természetesen rövid vezetést is kapunk, megismerjük a szeszfőzde történetét, megtekinthetjük, hol és hogyan készülnek a termékek, amire a legtöbb üzemben nincs lehetőség, itt azonban igen. A több mint hatszáz négyzetméteres épületbelső akár egy múzeumnak is elmegy, olyan ízléses berendezéssel várja a látogatókat. Az üzem mellett egy boltja és egy kóstolója is van a szeszfőzdének, így valóban bevonják a látogatókat a teljes munkafolyamatba, az átfogó élménybe.
Kicsi települések, nagy élmények
A szeszfőzdének Isztrián belül Humban, a világ egyik legkisebb városában is van egy üzlete, amely nemcsak a gasztronómiai élvezetek központjául szolgál, de helytörténeti múzeumként is funkcionál. Hum valóban parányi, a helyiektől megtudjuk, mindössze tizenhatan lakják, a központi rész pedig tíz perc alatt kényelmesen körbejárható, ám ha elmélyülnénk a történelemben, órákat barangolhatunk az ódon falak között. Hum hivatalosan nem is város, csak ráragadt a kifejezés, mégis elképesztő a turizmusa. A városkában mindenből egy van, de az az egy páratlan: például a Humska Konoba is.
Hum éttermébe, a csodás kilátással rendelkező Humska Konobába valószínűleg érdemes előre asztalt foglalni, mert ottlétünkkor egy tűt nem lehet leejteni. A világ minden pontjáról érkeznek ide turisták, állítólag amerikai látogató akad a legtöbb. Az étteremben már szintén várnak minket – a tulajt még idegenvezetőnk, Hari Vidovics is ismeri, remek cimborák, hiszen itt tényleg mindenki ismeri egymást –, a szokásos hús- és sajttál mellett tradicionális, gulyáshoz hasonló, ám kukoricával (is) megspékelt levest kapunk, amelyet három szarvasgombás fogás követ. Az Old River étterem menüjéhez hasonlóan itt is raviolival, tésztával, illetve egy pörkölthöz hasonló […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!