Vörös István nagy költő, versei nem úgy hatnak, mintha kapnál egy gyomrost. Nem, inkább olyan őt olvasni, mintha leülne veled egy asztalhoz, meghívna egy pohár borra, és arról mesélne, mit gondol a világról, a kultúráról, a barátságról, az életről. És úgy állsz fel, hogy gazdagodott a világnézeted, mert olyan kérdésekre világított rá, amelyek aztán hosszú napokig nem hagynak nyugodni.
Az őrület egy formája
Ezek a képek jelentek meg lelki szemeim előtt, amikor Kecskés Karina színésznő mondta Vörös István verseit a Parnasszus lapszámbemutatóján. A Nyitott Műhelyben egy tűt sem lehetett volna leejteni, akkora volt az érdeklődés. És a színésznő nem szavalt, előadásmódjából érezhető volt, érti, amit mond, olvas, és épp ettől működött. Legszívesebben hallgattuk volna még, de a továbbiakban sem lehetett okunk panaszra, hiszen a kerekasztal-beszélgetésre meghívott vendégek humoruknál voltak.
Turczi István József Attila- és Prima Primissima díjas költő már számtalanszor bizonyította, igazi show-man, lazán vezeti ezeket a beszélgetéseket, a mellette helyet foglaló Vörös István, Tverdota György irodalomtörténész és Kun Árpád író esetében is így járt el. Először Vörös 2021-ben megjelent Nem ti kussoltok című kötetének keletkezéséről érdeklődött. A József Attila-díjas poéta elmondta, nem József Attila-kép élt benne ekkor, hanem József Attila.
Az őrület egy formája, amikor mész az utcán, nevetnek rád, s közben nem tudják, benned van József Attila. Szóval az írásban mindig van valami őrület.
Tverdota György megjegyezte, Vörös jól imitálja a legendás költőt, néha nekitámaszkodva, olykor eltolja magától, de mindig arra törekedve, mit lehet kezdeni az örökséggel, amelyet József Attila már nem élt meg, ez küzdelmes, mégis ezt választotta.

[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!