Megtaláltuk az év legidiótább vámpíros filmjét

A vámpírtéma sosem kopik ki. A vérszívó szörnyeteg szinte mindig ott volt a top három legtöbbet használt horroralapvetés között – már a Dracula-filmek óta. Noha az elmúlt években a démonok és szellemek világa elnyomta, azért előkerült egy-egy próbálkozás, ha csak a 2023–2024-es szezont nézzük. 

Tavaly az eredeti Bram Stroker-regény egyik fejezetének kifordított verzióját láthattuk a The Last Voyage of the Demeter címen, ami nem emelkedett a műfaj csúcsalkotásai közé. Szintén kaptunk egy Dracula-változatot Nicholas Cage interpretációjában. A horrorkomédia mindig is megosztó termék volt, de a Renfield itt-ott képes volt mosolyt csalni az arcunkra, ami egyfajta jutalomjáték is volt Nick Cage számára.

Idén szintén lesz két vámpíros horror, és furcsamód az egyik vígjátékváltozat, a másik újfent adaptáció. Az év végén érkezik Willem Dafoe és Bill Skarsgard főszereplésével az 1922-es filmremek, a Nosferatu mintegy száz évvel későbbi „vérfrissítése” – érdekes, hogy ebben a filmben Nicholas Hoult is játszik,

aki a Renfield címszerepét alakította. 

Hirdetés

Emellett nemrég jelent meg az idei horrorkomédiának szánt vámpíros agymenés, az Abigail. A rendezőpáros nevét látva (Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett) az ember már az elvárásait elengedve ül be a terembe, hiszen az alkotók kedvenc eszköze az abszurditás, a felrobbanó ember látványa meg a hülye elszólások sora. Most sem volt másképp.

A történet egyszerű, voltaképp már a trailerben le is lövik, így már nem is nagyon tudnánk spoilerezni. Adott egy kislány, akit váltságdíjért elrabolnak, majd kiderül róla, hogy vámpír, és elkezd vadászni a fogvatartóira. Egyszerű, ugye? De cserébe ebből az egyszerű alapvetésből kapunk egy kétórás filmet.

Beindul a buli

Az első 30-40 perc, meg kell hagyni, pazar. Megismerjük a karaktereket – nincsenek túlbonyolítva, de nem is totál unalmasak –, kibontják jobban a sztorit, és kapunk egy komplexebb hátteret, ami valóban nem árt a filmnek, miközben felépül egy eleinte még egészen horrorra emlékeztető hangulat.

Pillanatok alatt csökken a csapat létszáma, hülyébbnél hülyébb döntéseket hoznak a karakterek, miközben hangzatos egysorosokat durrogtatnak, néha pedig szimpla közönnyel vagy iróniával konstatálják, hogy: ja, meg fogunk halni. Ami hangulatos horrornak indul, B kategóriás agymenéssé süllyed, de a rendezőpáros korábbi munkáit tekintve ez nem meglepő. 

Ugyanakkor mindennek ellenére az eredmény valami abszurd módon szórakoztató marad. Még azt is eléri a film, hogy egy-egy karaktert olyannyira megkedveljünk, hogy zavarjon, amikor „megcsapolják”. Noha így is tele van a film következetlen megoldásokkal és látványosra vett baromságokkal – a robbanó testek lassan Bettinelli–Gillett-védjeggyé válnak –, igazából a célját beteljesíti.

A látvány, a fények, a díszletek és operatőri munkák nem kiugróak, de alapvetően rendben vannak. Egy-két megoldást azért lehetett volna finomítani, de semmi sincs, ami súlyosan kizökkentene.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2024/05/05/abigail-cinematrix-kritika-film-mozi/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!