Csaxólok, hogy olyan ajándékot fog kapni, holta napjáig emlegeti majd, ilyen ajándék nincs több, nem is volt, nem is lesz, őrület, nyulat lehet fogatni velem, hogy végre eszembe jutott, felejtős a ténfergés a nagyáruházi polcok között, latolgatva, mit szeret, mit nem szeret, füstölt lazac vagy libamáj vagy szalámi, miközben alig eszik valamit.
Csaxólok, hogy a neten láttam meg a két komplett szettet, és rögtön villám cikázott át az agyamon, hogy ez nem igaz, ilyen nincs, meg kell csinálni, bár fogalmam sincs, hogyan, mindenesetre a cuccokat megrendeltem kártyával, és a körmömet rágtam, hogy mikor ér már ide, valahol Amerikában tették hajóra, ahová nyilván Kínából szállították, aztán csak hozzák, hozzák a tengeren, míg a világ vége, és még két nap.
Csaxólok, hogy nem bírtam kivárni, mindennap rámentem a rendelésre, és rákerestem a cég nevére, találtam egy mailcímet, írtam nekik, és kaptam egy udvarias, angol nyelvű választ, hogy a rendelésem úton van, és ha szeretném követni, hol tart éppen, kattintsak az alábbi linkre.
Csaxólok, hogy a következő napok lázas izgalomban teltek, kiskölök nem várja így az angyalokat, mint én a deliveryinfót. Bárhol jártam napközben, ujjbegyem már szinte magától hívta be a státuszellenőrző linket, hiába, tudják a koszos kapitalistái, mitől döglik a légy! Esténként még a térképen is kikerestem, vajon merre kószál az én kis csomagom a tágas világegyetemben. Logisztika részletes állapota: Manchester, 03105, Amerikai Egyesült Államok, a küldemény feldolgozása a kiindulási csomagközpontban megtörtént… A szállítmány elhagyta a válogatóközpontot… Legfrissebb koordinátajelentés: Morgantown, 26502, Egyesült Államok… Vadonatúj híradás: a szállítmány megérkezett az Egyesült Államok vámhivatalába… Nem fogod elhinni: a szállítmány ellenőrzése folyamatban az Egyesült Államok vámhatósági hivatalánál… Érkeztetés: a szállítmány hamarosan behajózik ide: Hamburg, 20038, Németországi Szövetségi Köztársaság… Az árut a Németországi Szövetségi Köztársaság vámhivatala hamarosan szakszerűen átvizsgálja…
Csaxólok, hogy mikor belevágtam, fogalmam sem volt, micsoda kaland lesz ez, de most már nem cserélném el semmiért.
A munkahelyen a szokásos meetingek, okosnak kellett látszani, építően hozzászólni, mégse kritizálni, lássák, túráztatod az agyad, odateszed magad a cégért, de ne te legyél az örökös lázadó, közbevágó, akadékoskodó, minden haladás kerékkötője, mert nem leszel hosszú életű, akkorát lehet repülni, mint ide Vlagyivosztok.
Csaxólok, hogy munka után beugrottam nagyikához, vittem neki a bevásárlást, felvágottat, margarint, halkonzervet, uborkát, kenyeret, tea mellé az elmaradhatatlan kekszeket, szerintem Magyarország keksztermésének jelentős százalékát ő fogyasztja el tea mellé, de nemhogy meghízna tőle, olyan vékony, mint az ujjam. Egyszer a pótkulcsát is elloptam, ismertem a rejtekhelyét, lemásoltattam magamnak, szükségem lesz rá a közeljövőben.
Csaxólok, hogy mikor visszavittem, teljes hadkészültséget találtam, azt gondoltam, úgyse nézi valami gyakran a biztonsági kulcsmásolatot, hát tévedtem, nagyon is rajta tartja a szemét, fel-alá járkált a lakásban, hová kavarhatta el, tűvé tett minden zugot, az ágyak alját is ki kellett söpörnöm a partvissal, a bútorokat segítettem kihúzgálni, és közben nagyon kellett ügyelnem, hogy el ne röhögjem magam, a keresett pótkulcs ott lapult a zsebemben.
Csaxólok, hogy a rejteket se hagytuk ki, nyitottuk a nagyszekrényt, elhúztuk a hátoldalát, ami voltaképp tolóajtó, és beléptünk a pár négyzetméteres, kukksötét helyiségbe, melyet egyetlen csupasz villanykörte világít meg. A családi legendák szerint üknagypapáék itt bújtatták először zsidó barátaikat a nácik elől, aztán úri barátaikat az ávósok elől, soha senki nem fedezte fel ezt a titkos zugot. Üres volt a szobácska, és időillatú. Nem tudom másként mondani, se büdös, se penészes, se pállott, se zápult, csak az érződött, hogy időtlen idők óta létezik a kuckó, nem takarítják és nem háborítják gyakran. A kulcs persze hogy is került volna oda…
Csaxólok, hogy végül megkönyörültem szegényen, bepöttyintettem a vasdarabot a hűtő és a konyhapult közé, majd teátrálisan felkiáltottam, és kihalásztam neki a hohó, milyen meglepő leletet. Alig tudott napirendre térni az ügy felett, nem bajnok abban, hogy magának megbocsásson. Persze a többi embernek sem irgalmaz, ha úgy adódik. Most szapulta vén fejét, hogy lehet ilyen hülye, miféle kriminális módon söpörte be oda a kulcsot, az ész megáll, vénségére készen van, komolyan mondja, mindjárt lefekszik, magára húzza a koporsófedelet, aztán jó éjszakát! Vigasztaltam, hogy bárkivel megesik, de nagyon bepörgött, hiszen ő nem bárki, és neki olyan memóriája volt, három nyelven beszélt, a vegyesboltjuk könyvelési tételeit fel tudta sorolni, ha álmából ébresztették is. Kicsit izgultam, el ne kezdje sorolni azokat a tételeket, mert akkor nagyikát elvesztettem.
Csaxólok, hogy mikor koncertre indult, lesben álltam, pontosabban lesben ültem a kocsiban a ház előtt, és a könnyem eleredt, amint megpillantottam a féloldalas asszonykát az ütött-kopott báránybőr bundácskában, a pipaszárlábakat a fekete nejlonharisnyában, a gondosan ellenőrzött tartalmú retikült a karján, legszívesebben ölbe kaptam volna, és futva szaladok vele a koncertteremig, annyira rossz volt elképzelni, hogy ez a csontkollekció buszra, villamosra száll, bármelyik vigyázatlan autó elsodorhatja. Nyilván engem ugyanúgy, egy többtonnás vasdarabnak pihe a legerősebb bodybuilder is, de olyan kiáltó volt réges-régről itt maradt alakjával, elmondhatatlan!
Csaxólok, hogy amint eltűnt az utca végén, támadásba lendültem, köszöntem a gyanakvó házmester néninek, aki már régóta nem házmester, hiszen a közös képviselő intézi az ügyeket, de ébersége nem lankad, izgultam, hogy bár sokszor láthat engem errefelé, le ne leplezzen nagyika előtt ez a két lábon járó nyilvántartó hivatal. Utánam is szólt, most ment el a Margó néni, vissza is szóltam, igen, tudom, csak leteszem a vásárlást, meg van beszélve, abban bíztam, hülyül már megfele ő is, régen túl a nyugdíjkorhatáron.
Csaxólok, hogy mikor megláttam az asztalon a csillagászati folyóiratot, önelégülten elmosolyodtam. Hát igen, ez volt nagyi életének tragédiája, édesapja sehogy sem helyeselte a tudományos pályát, minek tanulnál a semmiért, nem vagy te Mariküri, így mondta, mintha ez valami abrakadabra csúfnév lenne. Épelméjű nőnek a boltban, a pult mögött a helye, apuka persze nem más fülével verte a csalánt, magát se kímélte, neki meg a raktárban volt a helye, pedig gyerekkorában arról álmodott, majd lovakkal foglalkozik.
Csaxólok, hogy ebben a családban soha senki se […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2024/12/26/csaxszolok-ajandek-rendeles-karacsony-meglepetes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!