Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Koromi Dezső osztályvezető könnyű kézzel tette a miniszter elé a Kossuth-díj Bizottság kitüntetésre javasolt listáját. A tárcavezető szeme elé tartotta aranyozott lornyonát, azon keresztül vizslatta a névsort, majd felpillantott.
– Dilettánsok – Hangja nyugodt volt, légzése visszafogott. A papírlapra mutatott, és így szólt: – Kukába vele!
Koromi szemrebbenés nélkül elvette a lapot, visszalépett az íróasztal mellé. Várakozott. A miniszter kihúzott egy fiókot, a mélyéről kiemelt egy mappát, Koromi elé dobta.
– Ez a jó névsor. Írjátok hozzá Pallaky D. Bendegúzt is.
– A színészt?
– Van más Pallaky D. is.?
– Nincs, miniszterem, nincsen. Pallaky D., persze. Rajta lesz, ahogyan kérted.
– Fentről kérték. Mindegy is. Hívjatok fel mindenkit! A férfiak öltönyben, a nők kosztümben, és legyen világos, hogy mindenkivel kezet kell fogni. A díjátadón nem akarok meglepetéseket.
*
Március 15-én este Pallaky D. Bendegúz megdicsőülve lépett be a színház művészbejáróján. Mellkasát kidomborítva vonult, élvezte a feléje áradó figyelmet. Elégedettséggel töltötte el a gondolat, hogy ma este már Kossuth-díjas színművészként áll a nézők elé. Innentől kezdve minden más lesz. Interjúkat, pazar fotókat vizionált, régóta vágyott főszerepet, filmes felkéréseket, életműkötetet. Állát fölszegte, karját mereven maga elé nyújtva fogadta a gratulációkat, még Vakuráét is, pedig rajta látszott, hogy kollegiális udvariasságból teszi. Szerencsétlen, gondolta Pallaky D., ez még mindig a Jászai Mari-díjra vár, de nem kellene annyit pofázni, meg verseket szavalni mindenféle demonstráción.
A színész, a friss Kossuth-díjas az öltöző ajtajában egy pillanatra megállt, a szeme sarkából figyelte, ahogyan a többen bámulják, aztán átlépett a küszöbön. Az ajtót nagyon lassan csukta be maga mögött, hátha valaki még gratulálni szeretne.
*
Kacagott a közönség, szívből nevetett. Pallaky D. Bendegúz úgy érezte, végre megkapja azt a figyelmet, amire mindig is vágyott. Könnyed vígjátékban lépett színpadra, kisujjból kirázott főszerep, de az elmúlt tizenhét előadáson összesen nem kapott ennyi nyíltszíni kacajt, mint most az első öt percben. Lám, mennyit ér egy Kossuth-díj, gondolta. Pallaky D. fürdött a fényben. Arcát a reflektorok felé fordította, próbált úgy állni, hogy mindig az előnyösebb profilját lássák, öblös hangja betöltötte a teret.
Pedig, ha figyelt volna, észrevette volna, hogy valami megváltozott. Abban a pillanatban, amint színpadra lépett. Pallaky D., ahogyan a szerepe megkívánta, szélsebesen átvágott a díszletek között – ám az árnyéka elmaradt tőle. Minden más színész rendes árnyékot vetett, csak a friss Kossuth-díjas árnyéka rakoncátlankodott. Egyszer leszakadt, elszakadt a színész korpuszától, máskor meg máshová vetült. A közönség ezen szívből kacagott, éteri trükknek vélte.
A nézők ujjongtak, amikor Pallaky D. a feje fölé emelte karját, mire a színész árnyéka oldalra tárt karral terült el a színpadon. Amikor Pallaky D. leült, árnyéka széles terpeszállásba meredt mögötte. Ha Pallaky D. ivott, árnyéka a hasát domborította, ha Pallaky D. ugrált, az árnyéka orra bukott mögötte, és amikor Pallaky D. a nagymonológját szavalta, árnyéka cigánykereket hányt.
A közönség dőlt a nevetéstől, Pallaky D. szárnyalt a boldogságtól. Soha nem érezte magát ilyen erőben, színészi életpályája csúcsán táncolt, énekelt, majd amikor az előadás véget ért, meg sem várta a tapsrendet, kilépett a közönség elé. Tenyerét a térdére tette, úgy hajolt előre, mélyre, majd a karját is kitárta. Nem vette észre, hogy az árnyéka eközben mozdulatlan maradt. Akkor sem követte a színészt, miután Pallaky D. visszalépett a színészek közé.
Így esett meg, hogy minden színész árnyéka ott volt, ahol lennie kellett, csak Pallaky D. árnyéka nyújtózott a színész orra előtt, emberforma, sötét foltként a színpadon. A friss Kossuth-díjas mindebből semmit nem érzékelt. Imádta, hogy a közönség nevetve tapsolt, s miután elvonult az öltözőbe, fel sem tűnt neki, hogy az árnyéka nem követte. Ott maradt a díszletek között. Egyedül és árván. Egykor Pallaky D. Bendegúz árnyéka volt, többé már nem tartozott hozzá. A gondnok nem sokkal éjfél előtt érkezett, lekapcsolta a villanyt. A színész árnyékát felitta a színpad éjfekete csöndje.
mark peterson / Getty Images Hungary)
Jns / Getty Images Hungary)
ullstein bild / Getty Images Hungary)
Frank Peters / Getty Images Hungary)
Mikki Ansin / Getty Images Hungary)
Francois LE DIASCORN / Getty Images Hungary)
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2026/03/22/arnyek-feny-utca-emberek-napsutes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!