Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nem olyan régen zárult a Campus Fesztivál Debrecenben, és hallottam egy lenyűgöző beszámolót a rendezvényről a 10 éves unokahúgomtól, Liától. Kíváncsi lettem, hogy egy gyerek lelkére milyen hatással lehet egy olyan legendás zenekar, mint az Ossian.
Lia lelkesen osztotta meg velem fesztiválos élményeit, említve a sok fellépőt, akiket hallott, de két kedvencét mégiscsak vágyakozva várta: a Carson Comát és a legendás Ossiant. Amikor a nevüket hallottam, felkaptam a fejem. „Te ismered az Ossiant?” – kérdeztem meglepetten.
Ezután mély beszélgetésbe kezdtünk, amely során kibontakozott bennem a kérdés: Milyen benyomást kelthet egy 10 éves lányban egy olyan metálzenekar, amely az évtizedek során hűen képviseli a műfajt? Lia elmesélte, hogy az apukája már hatévesen megmutatta neki az Ossian zenéjét, és azóta is hűséges rajongója. Különösen kedvelte a Rocker vagyok című dalt. Életre szóló emlékeket osztott meg velem a Campus Fesztivállal kapcsolatban: „Az eső alatt is ott voltunk, és hallgattuk őket. Az sem volt baj, hogy elázunk, legalábbis számomra. Énekeltem velük, amennyire csak bírtam” – mondta Lia.
A zenekar 1986-ban alakult, amikor a Pokolgépből érkező basszusgitáros, Paksi Endre és a gitáros Maróthy Zoltán útjai keresztezték egymást. Első koncertjüket 1986. július 13-án adták, az első nagylemezük, az Acélszív két évvel később jelent meg. Az 1980-as és 1990-es években az Ossian a hazai metálzene egyik legnépszerűbb zenekarává nőtte ki magát.
Az Ossian számtalan rockhimnuszt írt az évek során, például az Acélszív, a Sörivók és A rock katonái című dalokat. Az együttes nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli magyar közösségek körében is hatalmas népszerűségnek örvendett. A zenekar első korszaka 1994-ig tartott, amikor feloszlottak, azonban Paksi Endre határozottan felélesztette az Ossiant az új évezredben. Az új felállással 1999-ben megjelent a Fémzene című album, mely egy új korszakot nyitott az Ossian történetében. Az Ossian következő albumai, mint például A Tűz jegyében és a Lélekerő, szintén nagy sikert arattak, és a zenekar az idő múlásával sem veszített a lendületéből.
A 2016-os mérföldkő
Paksi az első rockélményéről így számolt be a Képmás magazin interjújában:
Apám vett a nyolcadik születésnapomra két bakelitet: az Omega Tízezer lépését meg az Illés zenekar Illések és pofonok című albumát, ezek nagyon megtetszettek, rengeteget hallgattam őket. Aztán később, amikor elkezdtem koncertre járni, megfogott a magyar rockzene, de párhuzamosan betaláltak nálam a nagy külföldi nevek is: Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath, Slade, Sweet, Mud, Suzi Quatro. Aztán jött az Electric Light Orchestra, a Pink Floyd, a Genesis, a Queen, a Beatles, és még órákig sorolhatnám. Az első nagy hatású rockdal számomra a T. Rextől a Children of the Revolution volt, a mai napig Marc Bolan-fan vagyok, gyűjtöm a ritkaságokat tőle.
Az is kiderült, hogyan lett hangszeresből frontember az évek során:
Először dobos szerettem volna lenni, de végül a basszusgitárnál kötöttem ki. Az első hangszerem egy NDK-gyártmányú Muzima volt 3500 forintért, ennyire telt csóró zuglói gyerekként… (nevet) Tanultam zeneelméletet, de a gyakorlati rész mindig jobban érdekelt. A magnómon félsebességre lassítva igyekeztem leszedni és megtanulni a nehezebb témákat. Basszusgitáron az igazán technikás dolgok a progresszív és a jazz-rock, valamint a funky műfajában vannak, akkoriban sokat hallgattam ilyen zenéket is: Manfred Mann’s Earth Band, Level 42, Pastorius, Weather Report és hasonlók. Énekelgettem is otthon, próbálgattam különböző dalokat, stílusokat, aztán elkezdtem számokat írni, zenéket és szövegeket egyaránt, emiatt cseréltem le később a hangszeremet mikrofonra. Mindig nagyon személyes dalokat írtam, és ezeket […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!