Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az ikonikus rockoperát több mint ötven éve nem tudjuk megunni, bár hozzánk valójában jóval később futott be, mint ahogy a világ megismerhette. Nekünk nem hiányzott, hiszen a vasfüggöny mögött a létezéséről se tudtunk, meg aztán kaptunk valami ilyesmit a Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor párostól. Ez volt a Sztárcsinálók, ami mutat némi hasonlóságot a Jézus Krisztus szupersztárral – elég csak összevetni Mária Magdolna dalát Octavia dalával, és persze ebben is van egy Krisztus-szál. De ez korántsem fanyalgás, még kevésbé vádaskodás, sőt! Ez volt az első rockopera, megelőzve az István, a királyt, és imádtuk.
Tizenöt éve műsoron
Hogy Miklós Tibor azért jóval előbb értesült a Jézus Krisztus szupersztárról, mint a szocialista tábor, annak bizonysága az is, hogy a mai napig az ő fordításában játsszák a darabot – és akkor itt jegyeznénk meg, hogy a Madách Színház előadásában láthatjuk a csodálatos színésznővel, Nagy Anikóval (ő volt az 1986-os bemutató Mária Magdolnája) közös lányukat, Miklós Eponint is az egyik démon szerepében.
A Rock Színház a film hazai premierje (1983) után néhány évvel mutatta be a Jézus Krisztus szupersztárt, és azóta több teátrum is műsorára tűzte.
A Madách Színház 2009-ben vette fel a repertoárjába, Szirtes Tamás rendezésében.
Ilyen előképekkel érkeztem az előadásra, és vártam, mit tud ma adni ez a darab nekem – és úgy általában a világnak. Mennyire aktualizálható, mennyire érvényes ebben a korban. Nos, nagyon.
Abban nincs vita, hogy a mágus, Andrew Lloyd Webber olyan zeneszámokat alkotott, amelyek örök életűek és örökbecsűk. Tim Rice eredetijét egyébként feliratként lehet olvasni az előadáson, de a színészek Miklós Tibor fordításában adják elő a dalokat, méghozzá többségében meglehetősen profin. A darab kettős, illetve hármas szereposztásban fut. A magam részéről ebben a felállásban láttam:
- Jézus – Tóth Attila,
- Judás – Serbán Attila,
- Mária Magdolna – Gallusz Nikolett,
- Pilátus – Sasvári Sándor,
- Heródes – Ekanem Bálint.
És felrúgva a történetmesélés szabályait, rögtön az utóbbival kezdeném, mert ha másért nem is, az ilyen tehetségek felbukkanásáért érdemes meghirdetni a századik „megafaktorhangot”. Noha Heródesnek mindössze egy száma van, az igencsak hangsúlyos, és Ekanem Bálint bravúrosan hozza, pazarul énekel. Épp annyira pimasz és laza, amennyire a történet továbblendítéséhez szükséges.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!