Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az interjúban Hobo többek között arról beszél, hogy
- új darabja sokkal több annál, mint hogy kurvákkal meg részeges papokkal röhögteti a közönséget;
- beregszászi barátai nem tudnak hazamenni a saját hazájukba, mert ott gyilkolják egymást;
- arra építette a karrierjét – ami nincs –, hogy az emberek nem hülyék, és ez bejött;
- nem akarja követni magyar popzene szellemi színvonalát, mert sose tartozott oda;
- voltak az életében nagyon kínos üzenetek, négyszemközti fenyegetések;
- azok mondják rá, hogy NER-lovag, akik soha semmit nem láttak-hallottak-olvastak tőle;
- nem érti és nem is akarja érteni, miért veszett össze Vidnyánszky Attila és Cserhalmi György;
- és végül elárulja, honnan veszi a motivációt 80 évesen, hogy reggel fölkeljen és elinduljon.
Láttunk egy pici Hobo-figurát a Medvevára című előadás marionettbábjai között lógni. Ez új műfaj, báb még nem volt?
Próbáltak már kötélen rángatni, valakinek a bábjává tenni, de nem sikerült. Ez nálam születési rendellenesség: az alkalmazkodóképességemmel mindig is problémák voltak.
Hogy jutott eszébe bábjátékot írni?
Harmadikos általános iskolás koromban a Mi a szaracénok serege vagyunk kezdetű vers előadásáért igazgatói intőt kaptam, és az igazgató kijelentette anyukámnak, hogy én vagyok a szocialista pedagógia csődje. Így kezdtem a pályafutásomat 1953-ban. Azóta is mindig a marháskodás jut eszembe.
Akkoriban a Városmajorban gyakran játszottak vándor bábszínházasok, és ezt iszonyúan bírtam, ahogy a cirkuszt is. Az utóbbit – a Circus Hungaricust – már megvalósítottam. De a bábozás csak nemrég jutott eszembe, pedig Boccaccio, Fellini, Shakespeare világában is komoly bábjelenetek voltak.
Az egész az onnan indult, hogy a Vadászat című lemezen van egy dal, az a címe, hogy A fattyú reménytelen szerelme és halála, ami áttételes utalás a Zrínyi-gyilkosságra: vajon a vadkan ölte meg Zrínyit, vagy egy orgyilkos? Éppen beszélgettem a feleségemmel, de hirtelen ott kellett hagynom, mert akkor ugrott be, hogy ebből írok egy darabot. Régen tanítottam történelmet, és mindig foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon egy régi korban jobbak voltak-e az emberek, jobb volt-e a világ, mint most. Miután megírtam az első változatot, felismertem, hogy annyi szereplőt idézek fel, amennyit a színházban nem lehet összeszedni: így jutott eszembe a marionettbábozás.
A választások éjszakája
Azért megy vissza a darabban a lovagkorba, hogy megtudja, jobb volt-e akkor a világ?
Az elején én, a krónikás elmondom, hogyan kerültem ide, egy régi kor kellős közepébe: „A választások éjszakáján átléptem az idő kapuján.” Felébredek, és kiderül, hogy Medvevára közelében vagyok. Így kezdődik az összehasonlító utazás a lovagvárak idejében. Az egyik jelenet egy kocsmában játszódik, ahol három nagy karakter, William Shakespeare, Fellini mester és Boccaccio iszogat. Én pedig elképzelem, mi lenne, ha itt ülne Pilinszky, József Attila meg Faludy, vagy Baksa-Soós János, Orszáczky Miklós, Póka Egon és a többi szeretett, eltávozott kollégám.
Melyik kor jön ki aztán „győztesen”?
Mindig is érdekelt, mi van a világban, de igazából csak a saját hazámat ismerem jól. Rettenetesen nem tetszik, ami itt van, és ez nem politikai hovatartozás kérdése, dehogy! A Facebook, a kommentek, a migránsok, a pártok, a gyűlölködés – annak néztem utána ebben a darabban vagy mesében, hogy ez vajon milyen volt régen. Sok szereplő jeleníti meg azt a kort, Hordó főapát, a herceg, a hercegné, Lomha Lola, a kurva, bohóc, lókupec… Kilenc bábu van, és egy zseniális bábszínész, Majoros Ágnes, illetve egy káprázatos táncművész, Cserháti Gergő játszik velük. Látta a bábokat?
Még csak egyet, a Hobót.
Botrány, ahogy kinéznek. (Hobó szótárában a botrány azt jelenti, hogy valami nagyon jól néz ki – a szerk.) Ha meglátom Hordó főapátot, végem van. Vigyáznom kell, hogy ne kapjak röhögőgörcsöt, miközben a művészetemet adom elő, mert az nekem van. Ugyanis – mint tudja – előadóművész vagyok. De nem csak én vagyok az előtérben, sokszor elmegyek hátra a sötétbe, hogy a többieket lehessen látni, mert zseniális, amit csinálnak. Hét hatalmas doboz van, mindegyike egy-egy helyszín. Úgy érzem, akaratlanul olyasmibe nyúltam bele, amire nem számítottam. Ez sokkal több annál, mint hogy kurvákkal meg részeges papokkal röhögtetem a közönséget.
Miből gondolja ezt?
Van egy nem verbális atmoszférája a dolognak. Annak ellenére, hogy még csak a próbák zajlanak, a daloknak van egy ilyen hatása. Látom azokon, akik nézik. És közben megy az irtózatos ripacséria, tele van szexszel, bárcás kurvák, részeges lovagok… Van benne egy csomó irodalmi idézet, a mániáim… Érti ezt eddig?
Persze.
Szóljon, ha valamit nem ért. Hogy a régi és a mostani kor között állandóan érezhető legyen a kontraszt, a jelenetek között összekötő szövegek vannak, idézetek Villontól, Viszockijtól, József Attilától vagy valamelyik művemből, a Vadászatból vagy az Éjszakai Budapest bluesból: „Döglött hely a nagy művészkávéház, / Egy éve még innen is kirúgtak, / A pincér fideszes, tiszás vagy DK-s, / A vécés néni vajon mit tudhat?” Vagy a Másik Magyarországból: „Ki állította meg az órát? / Nehéz idők jönnek, / Másik Magyarország, / Félek tőled.”
A záródal vagy epilógus, a Mit hagyok rád: „Bár még van otthonom, családom, barátom, / de az én hazám nem az én országom. / Tudom, hogy vesztegel, nem fogom feladni, / próbáljunk meg együtt valahogy megmaradni.” De ez nem a politikáról szól, hanem a világ romlásáról.
A darab kulcsmondata
Tehát nagyon is foglalkoztatja a világ.
Abszolút. De szörnyű, hogy milyen mennyiségű hazugság kering összevissza. A beregszászi barátaim nem tudnak hazamenni a saját hazájukba, mert ott gyilkolják egymást. Ám azt, hogy igazából mi történik, nem tudom, mert nem hiszem el, amit írnak.
Ezt a háborút itt, a Nemzeti Színházban a kárpátaljai színészekkel különösen a bőrünkön érezzük.
Hogyne, persze.
És ahogy ők nem tudnak hazamenni, most innen sem lehet átmenni.
Engem foglalkoztat, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik iránt szeretetet érzek, vagy akik elfogadnak, és néha többre tartanak annál, mint amit én gondolok magamról. Sokat játszottam, ameddig lehetett, mindenhol. Most is készülök egy hazai és határon túli turnéra. A Hobo 80 előadást szeretném elvinni Szlovákiába, a Partiumba, Erdélybe meg a Vajdaságba, és ide el is tudom. De Beregszászra vagy Munkácsra már nem, pedig jó lenne, ha örömet szerezhetnék nekik. A rendszerváltás óta csupán egyetlen politikai megmozdulásban vettem részt, amikor a Gyurcsány-kormány megtagadta a határon túliaktól az állampolgárságot.
A Medvevára című darab kulcsmondata: „Próbáljunk meg együtt valahogy megmaradni”. A legfontosabb szó az, hogy „együtt”. Ez az előadás torokszorítóan nehéz mondata. Nem tudom, hogyan tudom majd ezt elénekelni, nem vagyok képzett színész, nem tudom, és nem is akarom elrejteni magam valamilyen álarc mögé.
A két kor összehasonlításából levonható valami következtetés?
A darabból kiderül, hogy azok, akik akkor irányították az életet, mind újjászületnek, újra és újra. Ez az egyik refrén: „Pallosjog, inkvizíció, / akárcsak évszázadok múlva / KGB, ÁVH, Gestapo, / mindegy, mikor, de eljön újra.”
Mindenki érti vajon ezeket utalásokat?
A szövegek önkéntelenül buktak ki belőlem, és pont így. Nem volt öncenzúra. Arra építem a karrieremet – ami nincs –, hogy az emberek nem hülyék, és ez bejött. Előfordulhat, hogy valaki nem ismeri Baksát vagy Pilinszkyt, és még számtalan mitológiai, irodalmi, történelmi szereplő is van. Például Raszputyin. Az is lehet, hogy a fiatalabb nemzedékek sokukat nem ismerik, de ezt nem vehetem tekintetbe. Nem redukálom a mondanivalómat vagy a szókincsemet azért, hogy mindenki megértsen. Bár elsősorban bluesénekesnek tartom magam, ennek ellenére nem akarom követni a magyar popzene szellemi színvonalát, mert sose tartoztam oda.
Az utamat követő közönségnek nem kell megmagyaráznom, hogy Richelieu bíboros A három testőrből van, Otto Katz a Svejkből, Harangláb, a fondorlatos egyházfi meg A helység kalapácsából. Az emberek érteni fogják, mit jelent ez: „Tastemír aga, tatár urológus, / pénzügyminiszter, cseh asztrológus, / spanyol torreádor, görög filozófus, / olasz színtársulat, – jesszus – szovjet teológus!”
Ez olyan, mint egy panoptikum, és mintha összegezné mindazt, amit a világról gondol.
Lehet, hogy így van, de ez nem tudatos. Ne fogja rám, hogy „a művész összefoglalja…”
Megjelenik minden, amit fontosnak tart.
Nem tudok erre válaszolni, majd írja meg, ahogy szeretné. Nehogy most ezen gondolkodnom kelljen. De az előadás elején felsorolom, hogy milyen pártok vannak 2024-ben: „…totális, fatális, maximális, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/01/20/foldes-laszlo-hobo-80-eves-medvevara-babeloadas-arena-koncert/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!